Gazdaságösztönző hatás se közel, se távol - Rendkívüli intézkedésekre készül a Bank of England

A nulla százalékig – az elméleti abszurditás határáig – ugyan még lenne némi mozgástér, de mi van akkor, ha minimális, vagy jelképes kamatszint mellett sem élénkül a konjunktúra, az árszínvonal változása pedig negatívba csúszik át.

 Ez utóbbira márpedig van elég esély, mert a nyersanyag- és energiaárak szabadesésben vannak a munkanélküliség terjedése visszafogja a béremelkedést, a keresletcsökkenés az árszínvonalat, a készleteket pedig – a termelők és a kereskedők súlyosbodó pénzügyi helyzete miatt – áron alul is likvidálni kell. Ha ebből – mint annak egyre több elemző hangot ad – defláció kerekedne ki, akkor már csak egy eszköz marad hátra, a „quantitative easing”.

A londoni Telegraph értesülései szerint a Bank of England éppen ilyen tervekkel foglalkozik, a lap közgazdász-szakírója ráadásul tudni véli, hogy az elképzelés – kiélezett helyzetben – az Európai Központi Bank stábjától sem lenne idegen. Az eljárás („quantitative easing”) az utóbbi évtizedfordulón, Japánban folytatott gazdaságélénkítő kísérletek kapcsán vált ismertté. Mint maga az elnevezés jelzi, monetáris könnyítésről van szó, amelyben mindazonáltal vannak szokatlan elemek. A módszer egyrészt abból áll, hogy a kereskedelmi bankokat először felduzzasztják likviditással, amiben még nincs sok újdonság, ráadásul előfordulhat, hogy a termelő és a szolgáltató szféra irányába folyó hitelezés ezután sem indul be. Emiatt Japánban a 90-es évek végétől a központi bank elkezdett inkurrens („döglött”) aktívákat felvásárolni, amit ott nagyrészt a bankok befulladt ingatlanhiteleinek átvétele formájában hajtottak végre.

Ennek ott különösebb akadály nem volt, mert a gazdaságot tartósan fenyegette a defláció, az árszínvonal szándékolt megemeléséhez – és mellesleg a gazdaság élénkítéséhez – pedig a nulla százalék közelébe levitt jegybanki alapkamatok hatástalanok voltak, ráadásul a gazdaság ott már a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulója óta hol stagnált, hol recesszióban volt. A 2001 és 2006 közötti miniszterelnök – Yinichiro Koizumi – stábjának ez volt a nagy trükkje, amivel sikerült kihozni a gazdaságot az évtizedes pangásból, sikerült némi inflációt gerjeszteni, és a mostani pénzügyi válság előtt volt gazdasági növekedés Japánban, ha nem is fergeteges.

A londoni Telegraph értesülései szerint a Bank of England valamiféle hasonló eljárásra készül, ha erről a kormánnyal is sikerül megállapodni. A terv szerint – mint a lap írja – központi bank először is „telepumpálná extra cash-sel” a kereskedelmi bankokat, utána pedig közvetlenül venne át állampapírokat, sőt (közelebbről meg nem határozott) kereskedelmi aktívákat is. Szükség esetén a program akár heteken belül indulhatna. Némi akadályt egyelőre az Európai Uniónak a költségvetési és makrogazdasági politikára vonatkozó előírásai jelenhetnének, amint azonban a többi tagállamban is egyre-másra jelentenek célzott támogatási programokat, Brüsszel ilyen ügyekben szemlátomást „a lovak közé vetett gyeplő” szerinti irányításra korlátozza a saját szerepét.

A „quantitative easing” alkalmazásának azonban Nagy-Britannia számára lennének súlyos kockázatai. A lépést ottani elemzők egyértelműen féktelen pénzteremtési kísérletnek minősítik, ami iszonyatos erővel rendítheti meg az ország külgazdasági egyensúlyát. A létrehozott többlet-likviditás jelentős része ugyanis az importban csapódna le, mert az ország gazdaságát nem lehet elszigetelni a nagyvilágtól, az EU-tól pedig különösen nem. A külgazdasági egyensúlyt javító tényezőként – a meglévő csúcstechnikai cégeken kívül – a hagyományos feldolgozóipart nem lehet számításba venni, mert az Margaret Thatcher radikális liberalizációs programja nyomán elsorvadt vagy visszaszorult. Az Északi-Tenger olaja már nem buzog olyan bőven, mint korábban, az ország külső egyensúlyát az utóbbi években szavatoló londoni pénzügyi-szolgáltatói központ pedig maga is súlyos zavarokkal küszködik, és leépítésekre kényszerül. A „quantitative easing” tehát a brit gazdaság számára nem lenne ugyanúgy alkalmazható, mint annak idején Japánban, ahol az eljárás mögött ott állt egy, agresszív exportkampányra kész, erőteljes feldolgozóipari potenciál, amely a külső egyensúly megbomlása nélkül tette lehetővé a pénzteremtéssel végrehajtott gazdaságélénkítést. VGO