A németek belátták: kell az atomenergia

A korábbi – a Schröder-Fischer páros nevével fémjelzett – szociáldemokrata-Zöldek koalíció törvényben rögzítette még az évtized elején, hogy legkésőbb 2022-ig le kell állítani az ország területén működő összes atomerőművet. Mára azonban a lakosságnak egyre nagyobb hányada támogatná a nukleáris reaktorok további üzemeltetését.

A jelenlegi nagykoalícióban részt vevő konzervatív uniópártok támogatnák a blokkok élettartamának meghosszabbítását és esetleg újak építését is. A szociáldemokraták viszont ragaszkodnak a kiszállás hatályos programjához. A kérdés az ősszel esedékes választások előtti kampány egyik kiemelt témájává válhat.

Az atomenergia feladása egy négy évvel ezelőtti – a Greenpeace által megrendelt – felmérés során még 70 százalékos támogatottságot élvezett. Legutóbb azonban az Accenture tanácsadó cég hasonló kérdésére már 56 százaléknyian válaszolták, hogy támogatnák a meglévő nukleáris erőművi kapacitások használatának meghosszabbítását, 50 százaléknyian pedig akár az atomenergia hányadának kiterjesztését is elfogadnák a németországi áramellátásban. A megkérdezettek 65 százaléka szerint az atomenergia hosszabb távon is kulcsszerepet fog játszani a német energiatermelésében.

Mint azonban a Handelsblatt emlékeztet, a támogatottság fölöttébb árnyaltan merül fel, mert a válaszadók rendkívül magas szintű biztonsági követelmények érvényesítését tartják szükségesnek, a gyakorlatban is jól használható nukleárishulladék-tárolást követelnek, emellett elvárják, hogy az atomerőművi áram olcsó legyen.

Az ilyen feltételekhez kötött támogatás is egyértelműen jelzi, hogy megbukott a német környezetvédők kiszállási programja. Ők ugyanis csak az áramtermelés oldalán avatkoztak be, az energiafelhasználás és -igény drasztikus csökkentését célzó programokat nem tudtak végrehajtani, sem ipari szerkezetváltással, sem az életforma átalakításával. Kormányzásuk ebben a tekintetben nyom nélkül múlt el.

Ha viszont most ősszel az uniópártok és az ottani szabaddemokraták együtt tudnának kormányt alakítani, akkor nyilván törölnék a kiszállás 2000-ben elhatározott programját. A lakosságot erősen megosztó kérdést most már talán a választási kampányba is sikerrel fel tudják venni, mert kimutathatóan változott a közvéleményben az adott ügy megítélése. Sikerrel lehetne hangoztatni az – éghajlati katasztrófával riogatott – választók előtt a széndioxid-kibocsátás csökkentését, és a szénhidrogén-energiahordozók bevitelével szembeni függőséget.