A kormányzati intézkedések is csak átmeneti javulást hozhatnak?

Tavaly október végén azt jósoltam, hogy a jelenlegi pénzügyi, gazdasági válság átmeneti enyhülése után újabb krízisre számíthatunk. Akkori szkepticizmusomat elsősorban az állami beavatkozás vállalati szintű hatásaira alapoztam. Az elmúlt hónapok fejleményei alapján azonban úgy tűnik, a kormányzati mentőcsomagok valószínűleg makroszinten is csak átmeneti javulást képesek előidézni. Kezdjük ott, hogy egyáltalán látjuk-e már az alagút végét. Vannak biztató jelek erre vonatkozóan.

A kínai GDP-növekedés az idén közel lehet a nyolcszázalékos célhoz, ezt az ottani beszerzésimenedzser-index alakulása is alátámasztja. A német ZEW intézet gazdaságihangulat-indexe 2007 júniusa óta először került pozitív tartományba márciusban. Amerikában kezd beindulni az építőipar és az ingatlanpiac, a részvénypiacokon pedig hetek óta erőteljes hossz figyelhető meg.

Többek szerint azonban korai még az optimizmus, és a legjobb esetben is csak a visszaesés lassulásáról lehet szó. A Nemzetközi Valutaalap, amely tavaly ősszel még háromszázalékos világgazdasági növekedést jósolt, most 1,3 százalékos zsugorodást valószínűsít, ez messze a legrosszabb érték a II. világháború óta. A részvényárfolyamok pedig az 1929–32-es világválság idején is többször nekilódultak, hogy azután új mélypontokra zuhanjanak – emlékeztet az The Economist.

Ráadásul a lap szerint van még két további potenciális veszélyforrás. A magántőke-kivonás nemcsak a feltörekvő gazdaságokat fenyegetheti államcsőddel, de akár átterjedhet olyan nagyobb és fejlettebb országokra is, mint Nagy-Britannia , ahol az államadósság néhány éven belül a GDP 80 százalékára duplázódhat. A másik kockázat az európai bankoknál meglévő, eddig be nem vallott veszteség, amelyet az IMF 1000 milliárd dollárnál is többre tesz.

Ráadásul, ha vannak is pozitív jelek, azok szinte kizárólag az állami mentőcsomagoknak köszönhetők, miközben a magánszektor továbbra is vergődik.

A cikk teljes terjedelemben itt olvasható