Dőlnek a rekordok a gazdasági válságban

A nyugati gazdaságokban 80 éve nem látott recesszióról, a világháborúshoz hasonló gazdasági károkról szóltak a 2008-2009-es gazdasági hírek. Nálunk viszont nem is olyan rég, a rendszerváltást követően a mostaninál is nagyobb visszaesés következett be a gazdasági teljesítményben.

A GDP tavaly 6,5 százalék körül csökkent, 1991-ben majdnem 12-vel. Akkor majdnem egy évtizedre volt szükség, hogy elérjük a KGST összeomlása előtti szintet, most elég lehet 4-5 év, hogy a 2008-as szintre visszatérjünk.

A munkanélküliségi rátára is a GDP-hez hasonlók igazak. Bár jelenleg a KSH-adatbázisban csak 1998-ig visszamenő adatok találhatóak, és ezek alapján a tavalyi rekordév volt. Más források szerint azonban a 17 százalékot is elérte a mutató 1993-ra, míg most a legpesszimistább előrejelzések szerint sem kúszik majd az idénre várt tetőpontján sem 12 százalék fölé.

Annál lényegesebb fordulat történt azonban az egyensúlyi mutatók terén. Eddig példátlan módon ugyanis a külkereskedelmi mérlegünk pozitív lett 2009-ben. A decemberi adat ugyan még nem érkezett meg, de az már biztosnak tűnik, hogy bőven 4 milliárd euró felett zárhat a termékforgalom. Csak hogy érzékeltessük a változást, 2007 előtt jellemzően ugyanekkora hiány keletkezett évről évre. A háttérben a fogyasztás és a beruházás drasztikus visszaesése áll, ez fékezte ugyanis az importot még az exportnál is nagyobb mértékben.

Ez az egyik oka, hogy egy másik rekord is megdőlt: amióta ilyen statisztika létezik, még nem volt ekkora finanszírozási többlete a magyar gazdaságnak. A tavalyi második negyedévben ugyanis 5,9 (szezonálisan kiigazítva 3,6) százalékos külső többlete lett a gazdaságnak. Ez azt jelenti, hogy az eddigi nettó hitelfelvevő pozícióból nettó törlesztővé vált az ország, persze nem önként. A folyamatot a hitelek elapadása, illetve a külföldi állampapír-befektetők elmaradása okozta. Ha pedig abból indulunk ki, hogy a szakértők szerint nem lesz már annyi pénz a gazdaságban, mint a válság kitörése előtt, akkor arra számíthatunk, hogy nem tudunk többet a korábban jellemző 6-8 százalékos külső hiányhoz hasonlót produkálni.

Az infláció terén nem beszélhetünk rekordról, hacsak nem vesszük figyelembe, hogy év közben jelentős adóváltozások befolyásolták az árakat. A fő áfakulcs illetve a jövedékiadó emelését kiszűrő változatlan adótartalmú index példátlanul alacsonyra, 2,3 százalékosra süllyedt a tavalyi év átlagában. Ez, amióta termékadók léteznek a legalacsonyabb érték, de az 1985-ig elérhető KSH-adatok szerint a rendszerváltás előtti négy évben sem volt ennél kisebb drágulás. Itt is jó esély van rá, hogy új pályára állt a gazdaság, bár ez csak a következő évek pénzromlásának ismeretében jelenthető ki biztosan. Mindenesetre a visszafogottabb béremelések, illetve a reflexszerű év eleji áremelések ritkulása bizakodásra adnak okot.

A nyugati gazdaságokban 80 éve nem látott recesszióról, a világháborúshoz hasonló gazdasági károkról szóltak a 2008-2009-es gazdasági hírek. Nálunk viszont nem is olyan rég, a rendszerváltást követően a mostaninál is nagyobb visszaesés következett be a gazdasági teljesítményben. A GDP tavaly 6,5 százalék körül csökkent, 1991-ben majdnem 12-vel. Akkor majdnem egy évtizedre volt szükség, hogy elérjük a KGST összeomlása előtti szintet, most elég lehet 4-5 év, hogy a 2008-as szintre visszatérjünk.

A munkanélküliségi rátára is a GDP-hez hasonlók igazak. Bár jelenleg a KSH-adatbázisban csak 1998-ig visszamenő adatok találhatóak, és ezek alapján a tavalyi rekordév volt. Más források szerint azonban a 17 százalékot is elérte a mutató 1993-ra, míg most a legpesszimistább előrejelzések szerint sem kúszik majd az idénre várt tetőpontján sem 12 százalék fölé.

Annál lényegesebb fordulat történt azonban az egyensúlyi mutatók terén. Eddig példátlan módon ugyanis a külkereskedelmi mérlegünk pozitív lett 2009-ben. A decemberi adat ugyan még nem érkezett meg, de az már biztosnak tűnik, hogy bőven 4 milliárd euró felett zárhat a termékforgalom. Csak hogy érzékeltessük a változást, 2007 előtt jellemzően ugyanekkora hiány keletkezett évről évre. A háttérben a fogyasztás és a beruházás drasztikus visszaesése áll, ez fékezte ugyanis az importot még az exportnál is nagyobb mértékben.

Ez az egyik oka, hogy egy másik rekord is megdőlt: amióta ilyen statisztika létezik, még nem volt ekkora finanszírozási többlete a magyar gazdaságnak. A tavalyi második negyedévben ugyanis 5,9 (szezonálisan kiigazítva 3,6) százalékos külső többlete lett a gazdaságnak. Ez azt jelenti, hogy az eddigi nettó hitelfelvevő pozícióból nettó törlesztővé vált az ország, persze nem önként. A folyamatot a hitelek elapadása, illetve a külföldi állampapír-befektetők elmaradása okozta. Ha pedig abból indulunk ki, hogy a szakértők szerint nem lesz már annyi pénz a gazdaságban, mint a válság kitörése előtt, akkor arra számíthatunk, hogy nem tudunk többet a korábban jellemző 6-8 százalékos külső hiányhoz hasonlót produkálni.

Az infláció terén nem beszélhetünk rekordról, hacsak nem vesszük figyelembe, hogy év közben jelentős adóváltozások befolyásolták az árakat. A fő áfakulcs illetve a jövedékiadó emelését kiszűrő változatlan adótartalmú index példátlanul alacsonyra, 2,3 százalékosra süllyedt a tavalyi év átlagában.

Ez, amióta termékadók léteznek a legalacsonyabb érték, de az 1985-ig elérhető KSH-adatok szerint a rendszerváltás előtti négy évben sem volt ennél kisebb drágulás. Itt is jó esély van rá, hogy új pályára állt a gazdaság, bár ez csak a következő évek pénzromlásának ismeretében jelenthető ki biztosan. Mindenesetre a visszafogottabb béremelések, illetve a reflexszerű év eleji áremelések ritkulása bizakodásra adnak okot.