Versengő adórendszerek

Térségi szinten közepes a magyar vállalati adóztatás minősége a PwC és a Világbank szerint

Elemzés. Kelet-közép-európai összehasonlításban átlagos, de világviszonylatban átlag alatti a magyarországi vállalati adórendszer vonzereje – derül ki egy friss elemzésből. A Világbank csoport és a PricewaterhouseCoopers (PwC) által készített adózási körkép 183 országban vizsgálja a cégek által fizetendő adók nagyságát, továbbá az adófizetések gyakoriságát és az adóadminisztrációra fordítandó idő hosszát. Az összesített mutatószám alapján hazánk 183 ország között a 122. helyen áll, közvetlenül Szlovákia és Csehország után, viszont jócskán megelőzve Lengyelországot és Romániát. Az új EU-tagállamok közül a baltiak sokkal jobb helyezéseket értek el, és egyes balkáni államok (Macedónia, Horvátország) is „eminensnek” számítanak.

Az index összetevői közül Magyarország meglehetősen jól szerepelt az adófizetések gyakorisága alapján (egy átlagos cégnek évente 14 határidőhöz kell igazodnia, míg például Lengyelországban ez a szám 40, Romániában pedig 113). Ugyanakkor a szabályok bonyolultsága miatt évente 330 órát vesz igénybe az adóadminisztráció (ennek közel kétharmadát a munkaadók által fizetett munkaadói járulékok számfejtése viszi el), és az adók mértéke is nagyobb az átlagnál. A Világbank és a PwC szakemberei – egy két éve működő átlagos részvénytársaságot alapul véve – 9,1 százalékra becsülik a tényleges nyereségadó, 39,5 százalékra a különböző bérterhek és 8,9 százalékra az egyéb elvonások (iparűzési adó, helyi adó, gépjárműadók stb.) mértékét. Ezek a terhek összesen a nyereség 57,5 százalékát viszik el, ez az összes új EU-tagállaménál magasabb érték – igaz, hogy Nyugat- és Dél-Európában sokszor ennél is nagyobb elvonással találkoztak a jelentés szerzői.

A vizsgált időintervallumban (2008. júniusa és 2009. júniusa között) a világ 45 országában hajtottak végre valamilyen egyszerűsítést a vállalati adózásban. A legnépszerűbb – egyúttal leglátványosabb – intézkedés a nyereségadó kulcsának a csökkentése volt; ezzel Spanyolországtól Koszovóig, Vietnamtól Algériáig húsz ország élt. Sok kormány (például a lengyel és a cseh) az adószabályok egyszerűsítésével igyekezett kedvezni a befektetőknek, mások mérsékelték a munkaadói járulékokat vagy megszüntettek egyes adónemeket. A legaktívabb reformer Kelet-Timor volt: harmadára csökkent a vállalati nyereségadó kulcsa, változtak az értékcsökkenési leírás szabályai, és az egyszerűsítéseknek köszönhetően 364 órával (!) mérséklődött az adóadminisztráció éves időigénye. Magyarország a jelentés szerint nem hajtott végre semmiféle, az adózást vonzóbbá tevő lépést a vizsgált időszakban. TG