Zsugori a kínai állam

A nemzetközi szervezetek már hosszabb ideje hangsúlyozzák a szociális kiadások növelésének fontosságát. Szerintük ugyanis a juttatások növelésével Peking sokkal nagyobb fogyasztásra sarkallhatná állampolgárait, akik nem lennének folyamatosan rákényszerítve, hogy tartalékokat halmozzanak föl arra az esetre, ha esetleg munkaképtelenné válnának.

Az OECD februárban kiadott elemzése rámutat, hogy Kína rendkívül stabil fiskális helyzetének köszönhetően könnyedén megengedhetné magának a kiadások növelését – írja a Reuters. A globális válság kirobbanását megelőző 2007-es évben a kínai költségvetés 5 százalékos szufficitet termelt, és az 585 milliárd dollár értékű élénkítő csomagot követően is csupán 2,2 százalékot tett ki a tavalyi hiány.

Jóllehet Peking jelentős mértékben növelte egészségügyi- és nyugdíj-kiadásait az elmúlt években, ez alig volt több a „felszín megkarcolásánál” – mutat rá az OECD. A szervezet szerint egyébként Kína különösen az oktatási ráfordítások emelésével érhetne el látványos eredményeket a termelékenység javítása-, illetve a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése terén.

Az óriási kínai tartalékok felhalmozásában az állami rész jóval kisebb a privát megtakarításoknál. A 2008-as statisztikai adatok szerint az ázsiai óriás GDP-jének 51,4 százalékát tette félre megtakarítás formájában. Ehhez képest a 2007-es bruttó nemzeti rendelkezésre álló jövedelem (GNDI) csupán 10,6 százalékát tette ki az állami tartalékállomány.

Az állami bevételek GDP-hez viszonyított aránya az 1995-ös 25 százalékról 2007-re 35 százalékra emelkedett. Peking azonban a szociális és oktatási kiadások ennek megfelelő növelése helyett adósságai visszafizetésére, illetve tartalékai növelésére használta fel a pénzt.

Ez a rendkívül nagymértékű felhalmozás ugyanakkor számos közgazdász szerint valójában nem más, mint a globális pénzügyi egyensúlyhiány rejtett növelése. A helyzetet ráadásul tovább fokozza a viszonylag gyenge belső kínai kereslet miatt az USA-val és Európával szemben fennálló kereskedelmi asszimetria.

Elemzők az egyensúlyhiány mellett egy másik problémára is rámutatnak a kínai pénzgazdálkodás kapcsán. A kiadások mesterséges visszaszorítása szerintük azt a kockázatot is magában hordja, hogy tovább hízik a már most is vagyonos és befolyásos hivatalnok-réteg, ami hátráltathatja a gazdaság fejlődését.