Hódolat a sárkány előtt

„Jobb város, jobb élet”. Ezt választották a közel 3 milliárd összköltséggel megépülő expó mottójául a szervezők, akik legalább 70 millió látogatóra számítanak a kínai mintavárosban. Több mint 240 ország és nemzetközi szervezet állít ki az expón, amelynek rendezési költségei még a 2008-as pekingi olimpiával kapcsolatos kiadásokat is meghaladják.

Az első hallásra igazán békésnek hangzó expó-mottó ellenére úgy tűnik, Peking minden lehetőséget meg kíván ragadni a világkiállítás kapcsán, hogy egyértelműsítse növekvő hatalmát – mutat rá a Der Spiegel. A vendéglátó ország pavilonja esetében például nem elég, hogy az legyen a legnagyobb az összes résztvevőé közül: a többieké legfeljebb feleakkora lehet.

Az expótól való távolmaradást szintén nem nagyon tolerálja a kínai vezetés. Az USA például kezdetben nem kívánt figyelmet szentelni az eseménynek. Nem sokkal később azonban maga Hillary Clinton külügyminiszter gyakorolt nyomást a nagyvállalatokra, miután Peking egyértelművé tette: a távolmaradás nagyon rossz hatással lenne a cégek üzleti lehetőségeire Kínában.

Azzal, hogy az expót diplomáciájának középponti elemévé tette Peking, sokak szerint a régi császári Kína nagyhatalmi allűrjei látszanak feléledni. A 20. század elejéig ugyanis az idegen népek számára kötelező volt ajándékokkal hódolni a császárnak, ha kereskedni kívántak az országgal.

Minden jel arra mutat, hogy Kína hamarosan visszaszerezheti gazdasági világelsőségét, amelyet csak az 1820-as években veszített el, akkor még Nagy-Britanniával szemben. Egyes előrejelzések szerint 2030-ra az ázsiai óriás összesített GDP-je már lehagyhatja az USA-ét.

Érdekes ugyanakkor, hogy a világ lenyűgözése egy nagyszabású expó segítségével már idejétmúlt koncepciónak tűnik. A 2000-es hannoveri vagy a 2005-ös aicsi (Japán) világkiállítás emléke már mostanra nagy elhalványult.

Felmerül a kérdés, hogy vajon mit akar demonstrálni Kína? Felemelkedő nagyhatalmaként szeretne integrálódni a nemzetközi rendszerbe, vagy inkább azt bemutatni, hogy Peking hogyan képzeli el a játékszabályokat a jövőben.

Többen rámutatnak arra is, hogy egy szemkápráztató világkiállítással Kína saját súlyos belső feszültségeiről is megkísérelheti elterelni a figyelmet. Pedig az egyre nyomasztóbb szociális különbségek szinte a világkiállítás kapui előtt is szembeötlőek voltak: az expó területe mellett hatalmas nyomornegyedeket tettek a földdel egyenlővé, kényszerrel kiköltöztetve a lakókat. A munkálatok idejére pedig a sanghaji városvezetés három méter magas fallal vette körül a területet, hogy a metropolisz e szégyenfoltja láthatatlanná váljon.

Világgazdaság Online-->