Akár e két adónem szélesítéséről, akár újabb, hasonló adózási formák bevezetéséről van szó, a magyar adószisztémára tagadhatatlanul ráfér az egyszerűsítés. Ezzel valójában az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal munkája is könnyebbé válna, vagyis javulna az ellenőrzések hatékonysága. Jelenleg ugyanis a revizoroknak összesen 1,6 millió működő adóalanyt kell „kordában tartani”, legalábbis a múlt év végi adóhatósági adatok szerint. Az adóbevallások száma éves szinten húszmillió körül jár, erre jön még évi nyolc-kilenc millió úgynevezett kontrolladat-szolgáltatás.
Míg a működő részvénytársaságok száma az ötezret sem éri el, adószámmal rendelkező magánszemélyből és egyéni vállalkozóból közel egymillió van Magyarországon. Ezek ellenőrzése már csak azért is tetemes közigazgatási kapacitásokat köt le, mert a kisvállalkozások világa igen sokrétű. Az egymilliós tömegből mindössze alig százezer adózót képviselnek az evások, az ekhósok száma pedig csupán tízezer körül jár. Ezen arányok javítása az adóigazgatási költségeket is figyelembe véve az államnak is érdeke lehet, különösen, ha hozzátesszük, hogy a 30 százalékos evás adókulcs már korántsem nevezhető alacsonynak.
Orbán Viktor kilátásba helyezte az átalányadózás szélesítését is: a 2008-as adatok szerint az egyéni vállalkozók közül mindössze 25 ezren éltek ezzel a lehetőséggel. Ismeretes: az átalányadózás lényege, hogy a személyi jövedelemadóhoz igazodó terheket a vállalkozó alapesetben 40 százalékos költséghányad megállapításával fizetik be. Igaz, ez utóbbi mértéke bizonyos esetekben akár 94 százalékig is felmehet, jelentősen mérsékelve a fizetendő adó összegét. Az, hogy viszonylag kevesen alkalmazzák, jól mutatja, hogy a vállalkozások „ügyesen” ennél többet is „el tudnak költségelni”. Ez tehát akár ennek az adózási formának a szélesítése mellett is szólhat, akárcsak az a tény, hogy évről évre több mint százezer egyéni vállalkozó számol be veszteségről. Több adószakértő ugyanakkor kifejezetten ellenzi az átalányadókat, mivel azok elszakadnak egy-egy vállalkozás tényleges gazdasági teljesítményétől.
Szintén a kisvállalkozásokat és az egyszerűsítés kérdését érinti a különböző kedvezmények világa. Ezek között vannak igen népszerű könnyítések: a kisvállalkozói kedvezménnyel tavaly ötezer, míg a fejlesztési tartalékképzés lehetőségével kétezer vállalkozás élt. Ezzel szemben a kutatás-fejlesztési kedvezmény egy év alatt csupán 22 kisvállalkozásnak tűnt vonzónak, a szabadalmi kedvezménynél pedig ez a szám hét. A magyar adószisztéma rejtett zugait jól mutatja, hogy létezik szabadságvesztésből szabaduló személy foglalkoztatása utáni adókedvezmény is, ezt 2008-ban három cég vállalta be.
Bár a Fidesz részéről sokan tagadták, hogy megszűnne az őstermelőknek járó „külön elbánás” az adórendszerben, ezek a szabályok sokak szemét szúrják. A 350 ezer őstermelő – ők az adószámos magánszemélyek több mint félmilliós köréhez tartoznak – alig több mint harmada készített adóbevallást, ez ugyanis náluk csak évi 600 ezer forintos jövedelem felett kötelező, és kevesebb mint nyolc százalékuk fizetett ténylegesen adót. Szintén a mezőgazdaság e tekintetben kivételes helyzetét mutatja, hogy az APEH összesen nyolcféle támogatást folyósít az ágazatban tevékenykedőknek, ezek között akad olyan is, amelynek összértéke éves szinten hárommillió forint körül jár.
Egyszerűsítésre természetesen lenne lehetőség a társaságokat érintő adók terén is: a 19 százalékos mellett 50 millió forintos adóalapig választható 10 százalékos kulccsal minden bizonnyal elégedettek az érintettek, a cégautókra kivetett közteher azonban a vállalatok jó részének teszi nehezebbé az életét. A hitelintézeteket és az energiaipari vállalatokat különadók sújtják, miközben a szintén szép számú adókedvezmények túlnyomó része néhány nagyvállalatra korlátozódik.
A legnagyobb gond az lehet, hogy a kiterjesztés csökkenti a magyar költségvetés áfabevételeit – s annak 0,3 százalékát át kell utalni az uniónak. Radikális kiterjesztés esetén ismét felmerülhet, nem hozzáadottérték-adó típusú adónem-e az eva. Ilyen csak egy lehet egy országban, ez nálunk az áfa.
A legnagyobb gond az lehet, hogy a kiterjesztés csökkenti a magyar költségvetés áfabevételeit – s annak 0,3 százalékát át kell utalni az uniónak. Radikális kiterjesztés esetén ismét felmerülhet, nem hozzáadottérték-adó típusú adónem-e az eva. Ilyen csak egy lehet egy országban, ez nálunk az áfa. Fel kell készülni Az adótörvények egyszerű parlamenti többséggel módosíthatók, akár év közben. Ám kellő időt kell biztosítani a felkészülésre. Erre számos határozatában hívta fel a figyelmet az Alkotmánybíróság.
A Bajnai-kormány júliustól hatályos adóváltozásairól május közepén szavazott az Országgyűlés. Lehetséges irányok (csökkentésre, illetve egyszerűsítésre)
az eva kiterjesztése
az ekho kiterjesztése
az átalányadózás szélesítése
különböző kedvezmények szűkítése (őstermelői, kisvállalkozói, k+f, szabadalmi kedvezmény, fejlesztési tartalékképzés, szabadságvesztésből szabaduló személy foglalkoztatása utáni adókedvezmény)
különféle, az APEH által folyósított agrártámogatások szűkítése
a társasági adó egységesítése
a cégautóadó kivezetése
a céges különadók megszüntetése
a társaságok adókedvezményeinek szűkítése-->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.