Tartotta a kamatot a jegybank, de mi lesz fél év múlva?

A várakozásoknak megfelelően változatlanul, 6 százalékon hagyta a jegybanki alakamatot a Monetáris Tanács hétfő délutáni ülése.

A 6 százalékon álló irányadó ráta változatlanul hagyását  a legtöbb piaci elemző is valószínűsítette, miután november óta három emelés is volt.

Nem várt változtatást a jegybanki alapkamatban a keddi Monetáris Tanács ülését követően Jobbágy Sándor. A CIB Bank elemzője szerint az elmúlt időszakban sorozatban három alkalommal is emelt az MNB. Ezeket az emeléseket – Simor András, a jegybank elnökének többszöri nyilatkozata alapján – részben az MNB és kormány közötti konfliktus miatt kialakult nyomás, részben az inflációs félelmek indokolták.

További elemzői véleményeket itt olvashat!

Másfelől a januári fogyasztói árindex adat némiképp meglepetést kelthetett a monetáris tanács tagjai között, hiszen az év/év alapon számolt infláció érezhetően lassult a november-decemberi ütemhez képest. Igaz a 4%-os árindex továbbra is messze van a jegybank 3%-os középtávú céljától, ami miatt folyamatosan aktuális maradhat idehaza a készültség.

A költségvetés szerkezeti átalakításáról - mint említettük - keveset tudni, viszont egy-két kiszivárogtatott részlet segíthet abban, hogy a program inflációs hatásairól kapjunk benyomást.

Magyarországon megvan a hagyománya a fiskális politika prociklikus „húzd meg, eresz meg” típusú alkalmazásának, amiben a restriktív kiigazító ciklusokban eddig rendre sikerült inflációs sokkokat előidézni. Ez alapvetően arra vezethető vissza, hogy a kiigazítások elsősorban a költségvetés bevételi oldalára összpontosultak, és olyan elemekből tevődtek össze, amelyek jellemzően közvetlenül kihatottak a fogyasztói árakra (mint például a 2009-es ÁFA emelés).

Jobbágy Sándor szerint, ha a mostani ülésen nem is, de idén várhatóan csökkeni fog a hazai jegybanki alapkamat. Hasonló véleményeket fogalmaz meg Nigel Rendell, az RBC Capital elemzője. Szerinte a piacok ugyan emelést várnak 2011 második felére, ha azonban a kormányhoz közel álló tagok kerülnek a Monetáris Tanácsba, akár alapkamat-csökkentés is elképzelhető.elemzője is. Szerinte 2012-ben - az idei csökkentések után - ismét emelkedhet az alapkamat.

A mostani döntést illetően tartást várt Kondrát Zsolt, az MKB Bank elemzője is. Szerinte 2012-ben - az idei csökkentések után - ismét emelkedhet az alapkamat.

A nemzetközi véleményeket illetően szinte minden nagy – egyebek mellett a UBS, Questor, JP Morgan - elemzőház tartást várt, míg az év végéig további emeléssel számolnak. A Reuters által megkérdezett elemzők közül 26-an arra számítottak, hogy a monetáris tanács a hétfői ülésén változatlanul hagyja az irányadó rátát, és csak egy szakértő tartja valószínűbbnek, hogy folytatódik a három hónapja tartó negyed százalékpontos szigorítási sorozat.

Kiderült: Simor sem emelt volna kamatot

Ez az utolsó tánc?

A monetáris tanács utoljára ülhetett össze a jelenlegi összetételben, márciustól 4 tanácstag mandátuma megszűnik, a helyükre pedig a várhatóan ma elfogadásra kerülő új jegybanktörvény értelmében a parlament gazdasági és informatikai bizottságának lesz joga új tagokat jelölni.

Az Equilor várakozása szerint az életbe lévő új törvény – bár az némileg csorbítja a jegybanki függetlenséget, hiszen a parlamenti bizottságban a kormánypártok delegáltjai vannak többségben – nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kormány által preferált monetáris politikai irányváltás azonnal bekövetkezne (a kormány korábban többször kamatcsökkentés szükségességéről beszélt). Egy ilyen típusú irányváltásnak ugyanis piaci lecsapódása lenne, ami viszont behatárolja a monetáris tanács mozgásterét.

Ezért a magyar kamatpályát továbbra is elsősorban a külső tényezők (globális piaci hangulat, magyar kockázati árszint alakulása) szabják meg, emellett természetesen az inflációs pálya alakulása sem lesz elhanyagolható tényező.

Ami bizonyos, hogy a jegybankelnök, Simor András és két alelnöke, Király Júlia és Karvalits Ferenc mandátuma csak 2013-ban jár le, ezért a következő években élesebb megosztottság alakulhat ki az mt-ben az újonnan kinevezett és a régi tagok között. Ennek pedig lehet olyan következménye, hogy a kormány és a jegybank közötti éles feszültség részlegesen beszivárog a monetáris tanácsba, ami izgalmas pillanatokat csempészhet a döntéshozatalba.

A Monetáris Tanács közleménye

A Monetáris Tanács értékelése szerint az elkövetkező két évben folytatódhat a gazdaság élénkülése, a kibocsátás szintje ugyanakkor mindvégig elmarad potenciálistól. A gazdaságot érő jelentős költségsokkok miatt a következő negyedévekben az infláció érdemben meghaladhatja a 3 százalékos célt. A Monetáris Tanács a középtávú inflációs kilátásokat illetően a legfőbb kockázatot abban látja, hogy a tartósan cél feletti infláció miatt a várakozások nem horgonyzottak, ezért a költségsokkok másodkörös inflációs hatásokkal járhatnak.
 
A magyar gazdaság növekedésének fő forrása az idei évben is az erős külső kereslet maradhat, amelyhez a belső kereslet várhatóan csak fokozatosan zárkózik fel. A háztartások fogyasztási keresletét élénkítheti a személyi jövedelemadó-kiengedés és a várhatóan lassan javuló foglalkoztatottság, a szigorú hitelkörnyezet és a nyersanyagárak tartós emelkedése azonban visszafoghatja azt. A folyamatban lévő egyedi nagyberuházások a nemzetgazdasági állóeszköz-felhalmozás élénkülését vetítik előre, míg a bizonytalanabbá váló üzleti környezet és a bankok visszafogott hitelezési aktivitása ezzel ellentétes irányba hat.
 
Az alacsony maginfláció és a versenyszféra béreinek visszafogott dinamikája megerősíti, hogy a gyenge belső kereslet és a magas munkanélküliség fegyelmezőleg hat az árazási és bérezési döntésekre. A gazdaságot ugyanakkor kedvezőtlen költségsokkok érik. A nyers élelmiszerek és az üzemanyagok áremelkedése inflációs nyomást eredményez. Mindezek eredőjeként az infláció 2011-ben jelentősen meghaladhatja a 3 százalékos inflációs célt. Az infláció alakulása középtávon jelentős mértékben függ a költségsokkok fogyasztói árakba történő begyűrűzésének mértékétől.
 
A Monetáris Tanács fontosnak tartja, hogy az átmeneti árszintnövelő hatások ellenére az árazási és bérezési döntések továbbra is a még mindig jelentős kihasználatlan kapacitásokkal és a laza munkapiaci kondíciókkal összhangban alakuljanak. A vállalati teljesítményekkel összhangban nem lévő esetleges béremelések nemcsak az inflációs cél elérését, de a munkahelyek biztonságát is veszélyeztethetik.
 
Bár az elmúlt hónapban érdemben mérséklődtek a hazai pénzügyi eszközök kockázati felárai –   amihez az euróövezet kockázatosabb tagországainak javuló megítélésén túl a haza gazdaságpolitikával szembeni bizalmatlanság enyhülése is hozzájárulhatott - a kockázati felárak régiós összehasonlításban továbbra is magasak. Magyarország kockázati megítélését illetően a globális tényezőkön kívül a következő hónapokban meghatározó lehet, hogy a kormányzat milyen intézkedéseket jelent be a költségvetés hosszabb távú, strukturális átalakításával kapcsolatban.
 
A Monetáris Tanács megítélése szerint az elmúlt három hónap kamatemelései elősegítik, hogy a költségsokkok közvetlen hatásának kifutását követően az infláció a cél közelébe csökkenjen. Ezért a Tanács az alapkamat szinten tartása mellett döntött. A Monetáris Tanács a következő hónapokban az inflációs kockázatok mérlegelése alapján dönt a további kamatemelés szükségességéről.

Másfelől a januári fogyasztói árindex adat némiképp meglepetést kelthetett a monetáris tanács tagjai között, hiszen az év/év alapon számolt infláció érezhetően lassult a november-decemberi ütemhez képest. Igaz a 4%-os árindex továbbra is messze van a jegybank 3%-os középtávú céljától, ami miatt folyamatosan aktuális maradhat idehaza a készültség.

A költségvetés szerkezeti átalakításáról - mint említettük - keveset tudni, viszont egy-két kiszivárogtatott részlet segíthet abban, hogy a program inflációs hatásairól kapjunk benyomást.

Magyarországon megvan a hagyománya a fiskális politika prociklikus „húzd meg, eresz meg” típusú alkalmazásának, amiben a restriktív kiigazító ciklusokban eddig rendre sikerült inflációs sokkokat előidézni. Ez alapvetően arra vezethető vissza, hogy a kiigazítások elsősorban a költségvetés bevételi oldalára összpontosultak, és olyan elemekből tevődtek össze, amelyek jellemzően közvetlenül kihatottak a fogyasztói árakra (mint például a 2009-es ÁFA emelés). -->