Semmi nem indokolja az MNB-kamatcsökkentést

Nagyon fontos azonban leszögezni, hogy egyelőre csak a feldolgozott élelmiszerárakban látszódik érdemi tovagyűrűzés, ez azonban már a tartósabb inflációs folyamatokat tükröző mutatót – a maginflációt – is fűti. (Az MNB előrejelzése szerint a maginfláció a 2-2,5 százalékos sávban mozoghat a következő 1,5-2 évben. A március adat azonban hirtelen ezen sáv aljáról egyenes a sáv tetejére ugrott, ami egy igen negatív meglepetésként értékelhető). Ez pedig épp elég lehet ahhoz, hogy egy pesszimista forgatókönyv esetén folytatni kelljen a kamatemelést és rövidtávon parkoló pályán maradjon bármilyen monetáris lazításra vonatkozó javaslat.

Mindezek mellett azért sincs érdemi esély kamatcsökkentésre – még akár év vége felé sem –, mivel a gazdasági fellendülés begyorsulásával a vállalatoknak is egyre nagyobb tere nyílik majd arra, hogy eddigi visszafogottabb árképzésükben érvényesítsék a már korábban jelentkező, de addig elnyomott költségsokkokat. A forintkapcsolt eszközök látványos erősödése és az országkockázati felárak jelentős csökkenése pedig csak abban az esetben szolgálhatnak erős érvként kamatcsökkentésre, ha Magyarország megítélése tartósan ilyen kedvező marad és az EKB nem fog a vártnál is nagyobb léptékben haladni megkezdett kamatemelési kampánnyal. Ami nem is olyan elképzelhetetlen forgatókönyv, hiszen az eurozóna inflációja februárban már 2,6%-ra gyorsult szemben az EKB 2%-os célértékével.

Hiába zuhan a CDS-felár, a kamatcsökkentésről egyelőre még nagyon korai beszélni, viszont amennyiben a külső
ársokkok begyűrűzése a feldolgozott élelmiszerárakon kívül máshol is jelentkezik, úgy egyáltalán nem lenne meglepő egy további szigorítás.