Hiába megy jobban a cégeknek, új dolgozókat nem akarnak

Az Európai Unióban a hozzáadott értékre vetített nyereség majdnem elérte 2010 végére a 38 százalékot a közösség statisztikai hivatala, az Eurostat adatai szerint. Ennél magasabban csak a válság előtti két évben volt a mutató, ami azt fejezi ki, hogy a vállalkozások a teljesítményük mekkora részét tartják meg. Munkabérre tehát arányosan kisebb rész jut a GDP-ből.

Az unió gazdasága a 2009-es, történelmi mértékű visszaesést követően viszonylag gyorsan korrigált tavaly. Ez azonban csak a GDP-re nézve igaz, egyéb mutatókban még most is igencsak érződik a recesszió hatása. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a munkanélküliségi ráta még most is 10 százalék közelében van, kevéssel a csúcspont alatt. Sok szakértő gyorsabb javulásra számított, ám a vállalkozások nem egészen úgy reagáltak a gazdasági fellendülésre, mint előzetesen gondolták.

Az szerepelt ugyanis az előrejelzésekben, hogy néhány negyedév késéssel ugyan, de elkezdi majd követni a munkaerőpiac a gazdasági folyamatokat, de nagyjából olyan ütemben nőhet a foglalkoztatás, mint maga a gazdaság. Ez az elmélet azonban megdőli látszik, mivel a legtöbb tagországban még mindig olyan nagy fokú a bizonytalanság, hogy bővítésekben egyáltalán nem gondolkodnak, így új munkahelyek sem teremtődnek.

Ugyanezt mutatja a beruházási hajlandóság alakulása is, amely GDP-arányosan még mindig sokkal közelebb van a 2010 eleji mélyponthoz, mint a 2008-as szinttől. Míg a válság előtt több negyedévig is 23 százalék felett volt ez a mutató, addig most éppen csak túlhaladta a 20 százalékot. A tavalyi második félévre már mutatkozott egy enyhe növekedés, ami a jövőre nézve biztató. Hozzá kell tenni, hogy a legtöbb tagországban év elejétől igen szigorú fogyókúrán vannak a büdzsék, ami a fogyasztásra is kihat. Ezért a belső keresletre a legtöbb helyen aligha építhetnek a vállalkozások.

Ilyen Magyarország is, bár a mi helyzetünk több szempontból is egyedi. A foglalkoztatás nálunk is a mélypont közelében van, ugyanakkor a költségvetési politika nem fejt ki olyan fékezőerőt, mint a korábbi években. A nyereséget termelő vállalkozások nagy része azonban külföldi irányítás alatt van, ami a sebezhetőséget jócskán növeli. A nemzetközi cégek magyarországi beruházási döntéseit sokszor az anyaországi feltételek határozzák meg, amíg ott zsugorodás tapasztalható, addig nem jut annyi tőke a leányvállalatokhoz sem, főként nem a kockázatosabb zöldmezős beruházási helyszínekre.

Az autóiparban azonban – szerencsénkre – nem így gondolkodtak a döntéshozók, hanem előre menekültek. A drága nyugat-európai gyártási helyszíneket igyekeznek kiváltani olcsóbb kelet-európaiakkal, mivel a szektorban drasztikus átrendeződés zajlik. Más szegmensekre azonban egyelőre nem jellemző ennek a stratégiának az alkalmazása, és az „egy fecske nem csinál nyarat” mondás ezúttal is igaz. A hazai növekedési kilátások ugyan sokkal jobbak, mint amihez az előző években szokhattunk, ennek ellenére várhatóan jövőre is kétszámjegyű marad a munkanélküliség, a kormány foglalkoztatási célkitűzéseihez pedig alig közeledünk.

A különadó sokat elvitt

Bár pontos magyar adatok még nincsenek 2010-re de a válság csúcspontján, 2009-ben a hazai cégek nyeresége a felére csökkent a felmérések szerint. Valószínűleg tavaly sem következett be olyan mértékű javulás, mint a többi EU-tagországban, már csak a legnagyobb nyereségű vállalkozásokat sújtó, összességében 260 milliárd forintos különadók miatt sem. Habár ezzel szemben a társasági adó 500 millió forintos határig 10 százalékra mérséklődött, azonban a kisvállalkozások ebből csak keveset profitálnak, túlnyomó többségük még a „békeévekben” is alig mutatott ki nyereséget.