Hiába megy jobban a cégeknek, új dolgozókat nem akarnak
Az unió gazdasága a 2009-es, történelmi mértékű visszaesést követően viszonylag gyorsan korrigált tavaly. Ez azonban csak a GDP-re nézve igaz, egyéb mutatókban még most is igencsak érződik a recesszió hatása. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a munkanélküliségi ráta még most is 10 százalék közelében van, kevéssel a csúcspont alatt. Sok szakértő gyorsabb javulásra számított, ám a vállalkozások nem egészen úgy reagáltak a gazdasági fellendülésre, mint előzetesen gondolták.
Az szerepelt ugyanis az előrejelzésekben, hogy néhány negyedév késéssel ugyan, de elkezdi majd követni a munkaerőpiac a gazdasági folyamatokat, de nagyjából olyan ütemben nőhet a foglalkoztatás, mint maga a gazdaság. Ez az elmélet azonban megdőli látszik, mivel a legtöbb tagországban még mindig olyan nagy fokú a bizonytalanság, hogy bővítésekben egyáltalán nem gondolkodnak, így új munkahelyek sem teremtődnek.
Ugyanezt mutatja a beruházási hajlandóság alakulása is, amely GDP-arányosan még mindig sokkal közelebb van a 2010 eleji mélyponthoz, mint a 2008-as szinttől. Míg a válság előtt több negyedévig is 23 százalék felett volt ez a mutató, addig most éppen csak túlhaladta a 20 százalékot. A tavalyi második félévre már mutatkozott egy enyhe növekedés, ami a jövőre nézve biztató. Hozzá kell tenni, hogy a legtöbb tagországban év elejétől igen szigorú fogyókúrán vannak a büdzsék, ami a fogyasztásra is kihat. Ezért a belső keresletre a legtöbb helyen aligha építhetnek a vállalkozások.
Ilyen Magyarország is, bár a mi helyzetünk több szempontból is egyedi. A foglalkoztatás nálunk is a mélypont közelében van, ugyanakkor a költségvetési politika nem fejt ki olyan fékezőerőt, mint a korábbi években. A nyereséget termelő vállalkozások nagy része azonban külföldi irányítás alatt van, ami a sebezhetőséget jócskán növeli. A nemzetközi cégek magyarországi beruházási döntéseit sokszor az anyaországi feltételek határozzák meg, amíg ott zsugorodás tapasztalható, addig nem jut annyi tőke a leányvállalatokhoz sem, főként nem a kockázatosabb zöldmezős beruházási helyszínekre.
Az autóiparban azonban – szerencsénkre – nem így gondolkodtak a döntéshozók, hanem előre menekültek. A drága nyugat-európai gyártási helyszíneket igyekeznek kiváltani olcsóbb kelet-európaiakkal, mivel a szektorban drasztikus átrendeződés zajlik. Más szegmensekre azonban egyelőre nem jellemző ennek a stratégiának az alkalmazása, és az „egy fecske nem csinál nyarat” mondás ezúttal is igaz. A hazai növekedési kilátások ugyan sokkal jobbak, mint amihez az előző években szokhattunk, ennek ellenére várhatóan jövőre is kétszámjegyű marad a munkanélküliség, a kormány foglalkoztatási célkitűzéseihez pedig alig közeledünk.
A különadó sokat elvitt
Bár pontos magyar adatok még nincsenek 2010-re de a válság csúcspontján, 2009-ben a hazai cégek nyeresége a felére csökkent a felmérések szerint. Valószínűleg tavaly sem következett be olyan mértékű javulás, mint a többi EU-tagországban, már csak a legnagyobb nyereségű vállalkozásokat sújtó, összességében 260 milliárd forintos különadók miatt sem. Habár ezzel szemben a társasági adó 500 millió forintos határig 10 százalékra mérséklődött, azonban a kisvállalkozások ebből csak keveset profitálnak, túlnyomó többségük még a „békeévekben” is alig mutatott ki nyereséget.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.