Megúsztuk az eurózóna válságát

A görög helyzet miatt a befektetők ismét óvatosabbá váltak. Míg azonban korábban az ilyen helyzeteket a magyar állam finanszírozása is megsínylette, most ennek alig volt jele. A forintárfolyam és az állampapírhozamok néhány tized százalékos mozgása nyomába sem ér a tavalyi, olykor heves piaci reakcióknak. Pedig egy nemrégiben tartott konferencián neves magyar közgazdászok úgy vélekedtek, még mindig vannak hasonló problémák a magyar gazdaságban.

Meghatározó például a jelentős külső eladósodottságunk, amely egyes számítások szerint már a GDP 130 százalékát is elérhette. Még mindig jobban figyelnek azonban a befektetők az államadósság-mutatóra, amely az európai mezőnyben nem számít már kiugrónak, ráadásul a ma-gánnyugdíjpénzek bevonása jelentős csökkenést hoz, 75 százalék alá mehet az év végére.

A magyar folyamatokban kevésbé elmélyült befektetők ezt és a nagy idei többletet vonzónak tartják – mondta el egy sajtótájékoztatón Vértes András GKI-elnök. A közgazdász szerint a mai viszonyok között jó lehetőség olyan hozamot elérni, mint a magyar papírokon. Az azonban nem véletlen, hogy elsősorban a rövidebb lejáratú államkötvények a keresettebbek – tette hozzá.

A legutóbbi monetáris tanácsi ülésen is szóba került ez a téma, és a tanácstagok egyetértettek abban, hogy Magyarország kockázati megítélése jelentősen és tartósan javult az elmúlt hónapokban. Ami a kilátásokat illeti, több tanácstag úgy látta, az adósságválság súlyosbodása nem zárható ki, ami a forinteszközök kockázati megítélését is negatívan befolyásolhatja.

A régióból a magyar kockázati felár reagált a legérzékenyebben az eurózóna fejleményeire. Némi mozgás még Lengyelország esetében is megfigyelhető, Csehország viszont szinte rezdülés nélkül vészelte át a negatív híreket. Szlovákia is igen stabil, ami a finanszírozási költségeket illeti, ez azért is fontos, mert friss eurózónatagként nem voltak biztosak az elemzők abban, hogy ilyen simán megússzák a közös fizetőeszközt érintő problémákat. A szintén IMF-csomagot cipelő Románia visszafogottabb kilengéseit magyarázhatja az ország lényegesen alacsonyabb adósságszintje.

A Magyarországgal szembeni bizalom valódi próbája 2012 második felétől lesz, amikor jelentősebb finanszírozási igény mutatkozik a kormányzat részéről. Megkezdődik az IMF–EU-hitel-csomag törlesztése, és a magánnyugdíjvagyon után már nem lehet számítani jelentősebb egyszeri bevételi forrásokra. Habár az államhoz került csomagban található részvények eladása valószínűleg ekkor még tart, ugyanis nem lehet a piacon azonnal az összes vagyonelemet értékesíteni. Ha a strukturális reformok addig a bejelentésekkel összhangban megkezdődnek, van rá esély, hogy ismét Csehországhoz és Lengyelországhoz viszonyítsák a magyar értékpapírokat, ne pedig Törökországhoz és más, hagyományosan kockázatosabb gazdaságokhoz.