A frankhitelesek fejfájást okoznak a jegybanknak

Óriási pozitív meglepetést okozott a júliusi inflációs adat. A Bloomberg által megkérdezett közgazdászok 3,4 százalékos inflációt vártak júliusra, ezzel szemben a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 3,1 százalékos inflációról számolt be. Egyik elemző sem prognosztizált ilyen alacsony áremelkedési ütemet éves alapon. A fogyasztói árak az év hetedig hónapjában 0,3 százalékkal csökkentek egy hónap alatt.

Egyrészt, a kedvező inflációs szint önmagában elegendő lehet ahhoz, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) monetáris tanácsa csökkentse a 6 százalékos jegybanki kamatszintet. A pénzromlás hónapok óta múlja alul az elemzői várakozásokat, és egyre közelít a jegybank 3 százalékos inflációs céljához. Innen nézve, a gazdaság fellendülését segíthetné a kamatszint csökkentése, ugyanis a belső kereslet továbbra is nyomott.

Figyelemre méltó azonban, hogy a maginfláció (élelmiszer- és nyersanyagárak kiszűrésével mért infláció) 3,2 százalékot mutat éves alapon; vagyis az árak emelkedésének átgyűrűzése figyelhető meg annak ellenére is, hogy nem látszik béroldali nyomás.

Másrészt, a jegybanki kamat tartását indokolja, hogy ebben a hónapban felerősödtek az eurózóna adósságválságával kapcsolatos aggodalmak. Ez nyomást gyakorolhat a pénzügyi stabilitásra (és a növekedésre nézve is) azon keresztül, hogy a svájci frank szárnyalása negatívan hat a devizahitelesek törlesztési képességére.

A tegnap nyilvánosságra hozott júliusi kamatdöntés hátterét ismertető rövidített jegyzőkönyvben az olvasható, hogy a frank erősödése „végső soron hozzájárulhat a fogyasztás további mérséklődéséhez és ezen keresztül a dezinflációs folyamat felgyorsulásához, így önmagában előbbre hozhatja az első kamatcsökkentés időpontját”.

Ugyanakkor több tanácstag szerint „az európai adósságválság esetleges további súlyosbodása nemlineáris folyamatokat indíthat el, amelyek tovább növelhetik a Magyarországgal szemben elvárt kockázati felárat, és gyengíthetik a forintárfolyamot. Ezen hatások az előző csatornával ellentétben szükségessé tehetik a kamatszint emelését”.

Ugyan az árfolyam jelentős elmozdulása az euró/frankban történt meg, és az euró/forint viszonylag stabil maradt, a jegybank vélhetően nem kockáztatja ezt a stabilitást kamatcsökkentéssel. Amennyiben egy kamatcsökkentés hatására gyengülne a forint, az újabb terhet jelentene a devizaadósok számára, így a pénzügyi stabilitásra nézve.

Ha a piaci pletykák igazak, és az MNB jegybanki intervencióval avatkozik be a forint védelmében, akkor igencsak kicsi a valószínűsége, hogy a jegybank kamatcsökkentéssel kockáztassa az euró/forint árfolyamának viszonylagos stabilitását.