Ágazatirányítás helyett ugyanakkor inkább kormányzati PR-tevékenység zajlik – vélekedik a szakember. Ezért nem jött létre a mai napig egy szabályozás, ami egyáltalán meghatározza, mi a magyar. Ijesztően növekszik az importélelmiszerek aránya, 30 százalék körül van mára. A tejtermékeknél már 40 százalék feletti az arány, és ugyanez a helyzet a sertéshúsnál is. A baromfitenyésztés relatíve versenyképes, a sertéshúsnál pedig a technológiai fejlesztések elmaradását tükrözik a számok.
A magyar fogyasztót elsősorban az ár érdekli, másodsorban a minősíég, harmadsorban a márka, és csak ezek után következik az eredet. Ez tette lehetővé, hogy a Lidl és az Aldi világrekord mértékben tudta növelni a részesedését, egy év alatt a nulláról 13 százalékra ugrottak. A márkanévben nagy tartalék lehet, hajlandó a fogyasztó néhány brandért többet fizetni, de néhány hungarikum esetében, például fűszerpaprika vagy tokaji bor esetében ez nem mutatható ki. A kormány által preferált kézműves élelmiszerek olyan drágák, hogy legfeljebb a fogyasztók 5-10 százaléka engedheti meg magának.
Az élelmiszeriparból folyamatosan áramlik ki a tőke a környező országokba, ez pedig egyre erőteljesebb nyomást fejt ki import oldalról is a hazai piacra. A fekete gazdaság mértéke, amely kormányzati támogatás mellett még nagyobb lett 2011-ben, nem teszi lehetővé a versenyképes működést. Jövőre pedig, az áfaemelés hatására, még rosszabb lehet a helyzet. Az iparszerű alapanyagtermeléssel szembeni ellenséges megnyilvánulások is elbizonytalanítja a befektetőket. A kamatfelár szeptember óta olyan mértékben nőtt meg, amit felelős vállalkozó már nem tud elfogadni. Ennek fényében a nulla növekedés is hihetetlenül optimista várakozás – vélekedett Raskó.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.