Mi az oka Magyarország leszakadásának?

"Az igaz, hogy Magyarország története során az európai fejlődés fővonaláról a perifériára sodródott, de hiba volna azzal áltatni magunkat, hogy valami történelmi fátum áldozatai lennénk" - hangoztatta a TÁRKI alapítója és vezetője a könyv bemutatóján. Kolosi Tamás a leszakadás okai között kiemelte a rendszerváltás konkrét körülményeit, ami pedig alapvetően sikeresen indult. Szerinte kedvező induló feltételek voltak: kiépültek a jogállam intézményei és annak biztosítékai, létrejöttek a modern piacgazdaság feltételei, kialakult a tulajdonosi polgárság, sikeresen importálták a külföldi technológiát és munkakultúrát. A rendszerváltás jobban elő volt készítve, mint általában a többi szocialista országban, ez a puha diktatúrának és az egyes gazdasági változásoknak, így például a kétszintű bankrendszer kialakításának voltak köszönhetőek. A 90-es évek még sikertörténetnek tekinthetőek, bár már ez az évtized is hozzájárult a következő évtized kudarcához.

Súlyos problémát jelentett azonban, hogy az oktatásban, az egészségügyben a kultúrában és a tudományban elmaradtak reformok, ami főként az értelmiség kudarca. A még a szocialista rendszerben kialakult struktúrák az előbb említett területen maradtak fenn a legtovább. A kezdeti sikeres időszakot gyengítették a megvívatlan konfliktusok is.
Erre példa a békés átmenet egyik eszköze, az 1989 és 1997 korengedményes nyugdíjazás, amikor a nyugdíjba vonulók kétharmada a különben is rendkívül alacsony nyugdíjkorhatár előtt ment nyugdíjba. Ezzel sikerült ugyan az elbocsájtással és a tömeges munkanélküliséggel kapcsolatos konfliktusok jelentős részét elkerülni (Magyarországon 5-6 százalék volt a munkanélküliségi ráta ekkor, míg a környező államokban 10-25 százalék). Ennek következtében viszont állandósult egy rendkívül alacsony foglalkoztatottság, amin a mai napig sem tudtak érdemben változtatni.

Kolosi szerint a lemaradásnak a politikai gyűlölethullám, az 1999-2000-től való konfliktusteremtő lépések, a választási költségvetések és az ellenzéki dacpolitika is az okai. "A politikai életben gyűlölködéssé fajultak az ideológiai nézetkülönbségek, ami bizalomhiányhoz és ahhoz vezetett, hogy a politikai elit most már kizárólag azzal van elfoglalva, hogy hogyan tudja megnyerni a választásokat, így teljesen háttérbe szorult egy nemzeti minimum kialakítása is" - hangoztatta Kolosi.

Tóth István György a politika fragmentálásának már önmagában is GDP-visszafogó hatása van, aminek akár százmilliárdokban is mérhető. A kötet másik szerkesztője szerint az elmúlt 20 évben egy modernizációs folyamat révén jelentősen átalakult a társadalom Magyarországon már. Például jelentősen csökkent a háztartások mérete, emelkedett az iskolázottsági szint, változtak az együttélési minták. Idősödött a korszerkezet, s változott az értékrend is. A gyorsított tempójú felzárkózási folyamat főként a külföldi befektetésekből származó technológiai fejlődésben volt megfigyelhető. A hirtelen gyorsütemű túlmodernizáltság hatására azonban kiszorult a munkaerőpiacról az alacsony képzettségű réteg. Az elmúlt években a jövedelmeloszlásban szignifikánsan nőtt az egyenlőtlenség, nagyobbak lettek a jövedelmi különbségek. Főként a szegények száma emelkedett (14 százalékra), a középréteg nem nőtt, sőt inkább egyre jobban vékonyodik. A volt szocialista országok közül (például Szlové nia, vagy Csehország) ott ment gördülékenyebben a társadalmi átalakulás, ahol a középosztály erős volt.

Tóth az elhibázott döntések között a munkaerő-piaci átalakulást, a privatizációt és a szociális rendszerek reformjának rossz kombinációját. Az ösztönző, aktivizáló társadalompolitika helyett pedig bizonyos társadalmi csoportok védelmére összpontosítottak. A kilencvenes évek elején ugyanis Tóth szerint nem a rosszul kalibrált segélyezés gyakorlatát kellett volna követni, hanem az átképzés és a munkakeresés támogatása révén kellett volna segíteni a marginalizált csoportok újra elhelyezkedését. Így most kisebb problémákkal kellene megküzdeni ezen a téren. Károsnak bizonyult a jóléti rendszerváltás is, hiszen például a közszférában alkalmazott drasztikus jövedelemkiáramláshoz semmilyen teljesítménykritériumot nem kapcsoltak. Ezáltal csak a negatív, államháztartásra gyakorolt hatások érvényesültek a pozitív, ösztönzési típusú eredmények nélkül. Ilyen hibás gyakorlatnak látják a könyvben, hogy az utóbbi két évben a lakosság minden rétegét meg akarják védeni a nemzetköz i gazdasági válság káros tendenciáitól. Az igazi problémának Tóth az találta, hogy az említett hibás a döntéseket nem korrigálták később.

Éber Sándor-->