Jól jön az amerikai termelőknek a jemeni feszültség

Az utóbbi öt napban 19 százalékkal, és csupán csütörtökön négy százalékkal emelkedett az olaj ára, s ha a mozgás mély- és csúcspontját hasonlítjuk össze, akkor a Bloomberg számítása szerint évek óta nem volt példa ilyen időtávon ilyen ütemű drágulásra. A New York-i Dow Jones index szerdán 1,6 százalékos, majdnem 300 pontos veszteséggel zárt, s az európai börzék másfélszázalékos mínuszban jártak csütörtökön, mert a kereskedést érdemben befolyásolta, hogy Szaúd-Arábia beavatkozott a jemeni konfliktusba. Az olajszállítás azonban nem akadt meg, nem keletkeztek globális ellátási gondok. Az újabb közel-keleti konfliktusnak a híre okozott aggodalmakat, gyengítette a dollárt az euróval szemben és verte fel az olaj árát, amely azonban a tavalyi csúcs feléig kapaszkodott csak vissza. Az északi-tengeri Brent fajtát hordónként 58-59 dollárért kínálták, az amerikai WTI-t pedig 51-52 dollár körül.

A geopolitikai feszültség kiváltotta drágulás jól jöhet az amerikai termelőknek, különösen azoknak a cégeknek, amelyek palaolaj-bányászattal foglalkoznak. Mint Ryan Lance, a ConocoPhillips vezére a Financial Timesnak kifejtette: ha hordónként negyven dollárra ereszkedik az ár, akkor ez a tevékenység gazdaságtalanná válik. Az amerikai vállalkozások azonban rácáfoltak minden eddigi jövedelmezőségi becslésre, megkérdőjelezve az olajexportálók szervezetének, az OPEC-nek, mindenekelőtt Szaúd-Arábiának azt a novemberben meghirdetett stratégiáját, amely a túltermelés fenntartásával próbálja leszorítani az árat és kiszorítani a piacról magasabb költséggel termelőket.

Az amerikai Energia Információs Hivatal (EIA) szerint hordónkénti száz dolláros ár mellett megérte palaolajat kitermelni, most kérdés, hogy 50 és 75 dollár közé eső ár esetén is hasonlóan jó üzlet marad-e. Idén az ár ötven dollár alá is esett. Ám a kitermelést ez nem fékezte. Hiába állítják le a cégek a fúrótornyokat, hiába működtetnek az októberi csúcshoz képest ötven százalékkal kevesebbet, az amerikai nyersolajtermelés márciusban is eléri a napi 9,42 millió hordót.

A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) márciusi jelentése szerint a világkereslet napi egymillió hordóval emelkedik ebben az évben. A kínálat azonban ennél nagyobb mértékben, 1,3 millió barrellel ugrott meg – jórészt aamerikai kitermelés következtében –, és mintegy félmillió hordóval haladja meg a globális keresletet.

Az USA importfüggőségét néhány év alatt nagy mértékben csökkentette a palaolaj-forradalom. Az ebben érintett cégek a költségek mérséklésével, új technikák alkalmazásával és kétségkívül a beruházások halasztásával reagáltak a tavaly nyár óta végbement áresésre. De ez alig érinti a kitermelést. Hasonló folyamat ment végbe 2008-ban, amikor a palagáz-kitermelés nyomán zuhanni kezdtek az árak. A fúrótornyok tömegesen álltak le, a kitermelés mégis nőtt.

Az ágazatba továbbra is áramlik a pénz, mert sok befektetőnek a távolabbi kilátások miatt kecsegtetőnek látszik az olajipar, különösen, hogy a rendkívül alacsony kamatok miatt nehéz kedvező hozamra lelni. Az utóbbi két évben a cégek 300 milliárd dollárt vonzottak, részvény- és kötvénykibocsátás, illetve szindikált hitelek révén, idén pedig 30 milliárdot.

Az IEA jelentése arra utal, hogy a piaci helyzet alapján további érdemi áremelkedésre aligha lehet számítani. Öböl-menti források viszont azt mondták a Reutersnek, hogy két hónapon belül az 55-60 dolláros sávban szilárdul meg az ár, mert javulnak a globális gazdasági kilátások. Ám az amerikai, a japán és a kínai gazdaság lassítani látszik az első negyedévben, Európa is csak egy kicsit gyorsít. Az amerikai tározókat színültig töltötték olajjal, részben a magasabb árra várva, de a szokásos tavaszi karbantartási munkák miatt csökkenteni kellene ezt a mennyiséget, s emiatt egyes elemzők arra számítanak, hogy átmenetileg akár 20-30 dollárra is lemehet az ár.

Feloldanák a kiviteli tilalmat

A szektor szereplői azért lobbiznak, hogy a kormányzat engedélyezze az olaj kivitelét, így megszűnhetne a különbség a Brent és a WTI ára között. Azzal érvelnek, hogy az export növelése még több fejlesztést hozna magával, és munkahelyeket is teremtene. A finomítók azonban élesen ellenzik az exportkorlátozások feloldását. Az Egyesült Államok decemberben mindössze napi 442 ezer hordónyi olajat szállított külföldre, elsősorban Kanadába, ez a teljes termelésnek mindössze az öt százaléka.