Piacnyugtató szavak a Fed vezetőitől

Az amerikai kamatemelési várakozások növekedése miatt a hét elején kialakult piaci pánik hamar elült, miután a Fed több vezetője is újabb meggyőző adatok beérkeztétől tette függővé a monetáris szigorítás folytatását. Az atlantai jegybank elnöke, Dennis Lockhart például egyelőre csak komoly vitát sürget a jövő heti ülésen, de anélkül, hogy a döntést elsietnék. A minneapolisi intézmény vezetője, Neel Kashkari a mérsékelt gazdasági növekedésre és a cél alatti maginflációra utalt. A legnagyobb figyelem Lael Brainard kormányzótanácsi tag hétfői chicagói előadását kísérte, amely szintén azt az üzenet hordozta, igaz, burkoltan, hogy a Fednek egyelőre nem kell lépnie. Ennek nyomán a szeptemberi kamatemelés valószínűsége 15 százalékra csökkent. A múlt héten az kavarta meg a piacokat, hogy a bostoni elnök, Eric Rosengren a gazdaság túlfűtésétől aggódva sürgetni látszott a kamatemelést.

Brainard célja azonban nem az volt elsősorban, hogy a rövid távú várakozásokat mozgassa, hanem inkább a vívódás hátterének a felvillantása. Azt mondta, hogy a múlt tapasztalataira kevéssé lehet építeni, amikor teljesen új helyzet keletkezett a nagy recesszió után, s a szokványos jegybanki eszközök, vagyis a kamatpolitika bevetésének hatása jóval korlátozottabb, mint korábban volt. Öt tényezőt említett. Először is az infláció makacsul a kétszázalékos cél alatt tanyázik, most már ötvenegy hónapja, s a Phillips-görbe, amely a munkanélküliség és az infláció egymásra hatását mutatja, ellaposodott. Hiába csökkent az ötszázalékos szint környékére a munkanélküliségi ráta, az infláció nem gyorsul.

Másodszor, s ebből következően, úgy látszik, hogy a munkaerőpiacon még vannak kihasználatlan kapacitások. S bár az állásteremtés üteme kielégítő, az inflációs hatás elenyésző. Vagyis a munkanélküliség természetes rátája alighanem jóval alacsonyabb, mint korábban gondolták. Harmadszor: a nemzetközi hatást jobban figyelembe kell venni. Nemcsak a kínai változásokat, de Japán és az eurózóna tapasztalatait a keresletélénkítés keserveiről. Az alacsony növekedési és inflációs ütem miatt az államadóssági szinteket is nehezebb lejjebb hozni, viszont ez a helyzet piaci viharokat válthat ki, súlyos következményekkel az Egyesült Államokra nézve is.

A dollár húszszázalékos erősödése 2014 nyara óta egyenértékű egy kétszáz bázispontos kamatemeléssel. Negyedszer: a semleges kamatráta rendkívül alacsony, s csak nagyon lassú emelkedése várható. A természetes reálkamatláb jelenleg nulla. Ez arra utal, hogy a jövőben a nominális irányadó kamat még szerényebb visszaesések idején is a nulla százalék közelébe süllyedhet, tehát a kamatpolitika kevésbé bizonyulhat hatékonynak a válságok kezelésére. Más eszközök is rendelkezésre állhatnak, mint az inflációs cél emelése, vagy a negatív kamat bevezetése, de ezek az eshetőségek még további tanulmányozást érdemelnek – utalt Lael Brainard a közgazdászok körében egyre dagadó vitára a jövő monetáris politikájáról.