A globalizációt védik a tagállamok

Az IMF tagországai alighanem egyetértenek Christine Lagarde vezérigazgató azon alapvetésével, hogy a globális gazdasági növekedés üteme immár túl hosszú ideje túl lassú ütemű, s ebből a helyzetből csak túl kevesen húznak hasznot. A közgyűlésen számtalanszor elhangzott szöveget ismételte meg szombat esti záró sajtótájékoztatóján a Nemzetközi Monetáris és Pénzügyi Bizottság (IMFC) elnöke, Agustin Carstens mexikói jegybankelnök is.

A testület elé az összes tagállam nevében beterjesztett nyilatkozatok alapján azzal érvelt, hogy a globalizációnak és a technológiai fejlődésnek rengeteget köszönhet a világgazdaság, de a jövőben sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani azokra, akik e folyamat vesztesének érzik magukat. Ha a globalizáció lendülete megtörik, a világkereskedelmi forgalom bővülése visszaesik, ahogy ez ma megfigyelhető, ahogy a kormányok engednek egyes társadalmi csoportok követeléseinek, hangulatának, akkor a helyzet csak még rosszabb lesz. A növekedésnek azonban befogadónak kell lennie, a társadalmak minden szegmensére ki kell terjednie.

A közgyűlés során számos fórumot is szerveztek, hogy e témakört megvitassák, különös tekintettel a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedésére, amire a globalizációellenes érzület okai visszavezethetők. A megoldás a társadalmi nyitottságban, az oktatásban és a szakképzésben rejlik, pontosabban abban, hogy mindenki egyenlő eséllyel hozzáférjen ezekhez a szolgáltatásokhoz. Ám felmerült az is a beszélgetések során, hogy például az Egyesült Államokban nem csupán a jövedelmi szakadék tágulása okoz egyfajta kiábrándulást, hanem a társadalmi mobilitás akadozása, az a meggyőződés, hogy nem lehet feljebb jutni a társadalmi ranglétrán.
Az őszi ülésszak végén Carstens úgy fogalmazott, hogy a tagországok jelezték: tartózkodnak a protekcionizmustól, és nem értékelik le a valutájukat egyoldalú előnyszerzés reményében. Ám hozzátette: többen felvetették, hogy csupán ebben az évben ezernégyszáz kereskedelmi elzárkózásra utaló intézkedést hoztak a tagállamok.

Az IMF ajánlása is meghallgatásra talált, hogy a laza monetáris politikának pusztán támogatnia kellene a növekedéspárti fiskális politikát, amelyet szükséges lehet kiegészíteni – országonként eltérő módon – strukturális reformokkal, amelyek megfelelő sorrendjének kialakításában a valutaalap szívesen ad tanácsokat, mint ahogy abban is, milyen költségvetési mozgásteret használhatnak ki a tagországok a növekedés serkentésére, a termelékenység fokozására. E nélkül ugyanis nem lehetséges a jövedelmek emelése egyenlőbb elosztása, az elutasító politikai válasz pedig így tartósan fennállhat.

A tagországok fenntartják az IMF egybillió dolláros hitelezési képességét, és folytatják a kvóták felülvizsgálatát, hogy a valutaalapban az egyes országok képviselete jobban kifejezze a világgazdasági súlyukat. Ezt a munkát legkésőbb 2019 tavaszán szeretnék lezárni. Üdvözölték azonban, hogy a kínai jüan október elsejétől bekerült a nemzetközi tartalékeszköznek számító Különleges Lehívási Jogok (SDR) kosarába, a dollár, az euró, a jen és a font mellé.

Az IMFC elé került anyagok érdekessége, hogy Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke erőteljesen hangsúlyozta a szerkezeti reformokat, míg a Magyarországot is magába foglaló tagállami csoport nevében Mehmet Simsek török miniszterelnök-helyettes által benyújtott papírban az olvasható, hogy súlyos következményekkel járna, ha az áruk, a tőke és az emberek előtt a határokat lezárnák.