Szabadkereskedelmi alternatívák

Az amerikai, az orosz, a kínai és a japán vezetők jelenlétében nyílik meg a Csendes-óceánt övező huszonegy tagország gazdasági fóruma a héten (APEC) a perui Limában, ahol mindenki arra számít, hogy Barack Obama elnök, aki januárban adja át hivatalát Donald Trumpnak, megerősíti Washington elkötelezettségét a globális kereskedelem fejlesztése mellett. Már csak azért is, mert mint például a Nemzetközi Valutaalap (IMF) tanulmányai rámutatnak, a világkereskedelmi forgalom lanyhulása nagymértékben fékezi a világgazdaság növekedését is.

Az érintett országok a globális GDP 60, a kereskedelem 50, a világ lakosságának 40 százalékát adják. Az APEC céljainak megvalósulását azonban ellentétes érdekek nehezítik. Ha Donald Trump protekcionista intézkedéseket vezetne be, vagy a kereskedelmi elzárkózás politikáját hirdetné meg – amiben azért nem számíthat az amerikai vállalatok elsöprő támogatására –, akkor előkerülhetnek az alternatív ötletek. A csendes-óceáni térség 11 államával, de Kína és Oroszország nélkül tető alá hozott egyezmény (TPP) egyelőre jóváhagyásra esélytelenül hever az amerikai kongresszus asztalán. Kína, amely eleve gyanakodva figyelte az alkudozásokat – hiszen azok éppen az ő befolyásának mérséklésére irányultak –, most az élére állhat annak, hogy hozzák lendületbe az APEC-régióra kiterjedő szabadkereskedelmi övezetet, de még inkább kezdjenek tárgyalásokat arról a tizenhat országot felölelő térségi megállapodásról, amelynek nem lenne része az USA, India viszont igen.

Trump a kampányában felvetette: az USA akár kilép az észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezményből (NAFTA) – amely miatt szerinte munkahelyek tömege került Mexikóba –, ha nem sikerül érdekeinek megfelelően felülvizsgálni. Egyelőre ebben partnernek mutatkozik Kanada, amely viszont nemrég zárta le a tárgyalásokat az Európai Unióval, így számára lehetővé vált az akadálymentes kereskedelem Mexikó déli határától egészen Lengyelországig, egymilliárd ember előtt nyitva meg az észak-amerikai ország piacát, és fordítva. Mexikó egyelőre nem zárkózik el, hiszen nyilván nagy nyomás alá kerül, de neki létfontosságú a NAFTA: az Egyesült Államok harmadik kereskedelmi partnere, munkahelyek nyolcvan százaléka az amerikai kiviteltől függ.

Pascal Lamy, a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) volt főigazgatója nem számít túlzott amerikai beavatkozásra és meghátrálásra sem. Elképzelhető – fejtette ki a Reutersnek –, hogy az 1994-ben életbe lépett NAFTA-t felülvizsgálják, de az amúgy is időszerű, Obama már 2008-ban ezt ígérte. Az is lehetséges Lamy szerint, hogy Trump a WTO-szabályok határait feszegetve kereskedelemvédelmi eszközökhöz nyúl, a szervezet elé citálja például Kínát dömping- és szubvenciós vádakkal, de Washington nyilván nem lép ki a szervezetből, hiszen az amerikai vállalatok mélyen beágyazódtak a nemzetközi munkamegosztásba és értékláncokba.