Közel kerültünk a teljes foglalkoztatáshoz?

Gyakorlatilag beköszöntött Magyarországon a teljes foglalkoztatás időszaka a munkanélküliségi adatok szerint. A munkanélküliségi ráta 5 százalék alatt áll – ami 220 ezer állástalant jelent –, miközben a vállalatok egyre nehezebben találnak megfelelően képzett dolgozókat a történelmi magasságba emelkedő számú üres álláshelyek betöltésére. A munkaerő-tartalék – akik elméletileg aktivizálhatók lehetnek – is elkezdett fogyni, de úgy tűnik, itt még vannak lehetőségek további dolgozók bevonására.

A potenciális munkaerő-tartalék – ebbe a csoportba tartoznak például az alulfoglalkoztatottak, vagy azok, akik már feladták a munkakeresést – még gyorsabb ütemben csökken, mint a munkanélküliek száma. Az idei harmadik negyedévben már csak 400 ezer fő tartozott a potenciális munkaerő-tartalékba, százezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban. Közülük 50 ezren alulfoglalkoztatottak voltak, és 125 ezren azok, akik ugyan rendelkezésre álltak, de nem kerestek munkát. Ők azok, akiket úgynevezett reményvesztett munkanélkülieknek tekintenek, az utóbbi időben azonban ez a tábor is érdemben csökkent. Tavaly még 143 ezren voltak, vagyis a munkaerő-hiányos állapot egyre többeket visz vissza a munka világába; a cégek már egyre több olyan embert vesznek fel, akik nem felelnének meg a követelményeknek. Több mint 20 ezerrel csökkent azok száma is, akik csak részmunkaidőben dolgoznak, de többet szeretnének.

A foglalkoztatás is elérte az EU-átlagot, az idei második negyedévben a 66,4 százalékos hazai adat már csak 0,2 százalékponttal alacsonyabb az uniósnál. Igaz, a közfoglalkoztatottak nélkül nem lenne ilyen jó a magyar helyzet. Ha a munkaerő-tartalékot és a közfoglalkoztatottak 220 ezres számát összeadjuk, akkor 600 ezer fő feletti számot kapunk, vagyis összességében úgy tűnik, hogy még mindig bőven lennének bevonható dolgozók az elsődleges munkaerőpiacra. Innen nézve a teljes foglalkoztatás még nagyon messze van a szakértők szerint. Hárs Ágnes, a Kopint-Tárki kutatója a Világgazdaságnak azt mondta, hogy a közfoglalkoztatottak táborát kellene csökkenteni, s a felszabaduló pénzt a képzésükre kellene fordítani. Szerinte kulcsfontosságú lenne a szociális ellátásokat és a munkát különválasztani, valamint növelni kellene a három hónapig tartó álláskeresési járadék időtartamát. Kiemelte: „ha kell, akkor mentorálással, speciális programokkal kell segíteni az állástalanoknak, hogy munkát kapjanak az elsődleges munkaerőpiacon”.