A túlélő

Mégsem kilincseltek hiába az FHB Jelzálogbank vezetői a Pénzügyminisztériumban: a múlt héten 120 milliárd forintnyi hitelre, most pedig 30 milliárdos tőkeemelésre vonatkozó megállapodással távoztak onnan.

Az FHB tehát elérte, amit kellett: némi állami ellenőrzésért – és persze kamatért, illetve osztalékért – cserébe biztosította magának a fenntartható működés feltételeit. (A fenntartható működés ez esetben – erősen leegyszerűsítve – azt jelenti, hogy a bank tud hitelezni, és ebből eredően némileg tompítani a válságnak rá, illetve a gazdaságra gyakorolt hatásait.)

Az persze több okból sem véletlen, hogy a bankcsoport előbb hitelhez, majd a piacon elsőként tőkéhez jutott az államtól. Először is, az FHB tőzsdei, kisebb részben állami tulajdonú bankként próbál érvényesülni, úgy, hogy nem áll mögötte komoly pénzügyi erővel rendelkező nyugati bankcsoport. Vagyis elemi érdekében állt, hogy valamilyen módon megegyezzen az állammal, hiszen megfizethető források híján előbb-utóbb behozhatatlan hátrányba került volna a többiekkel szemben.

A másik, szintén nem elhanyagolható ok, hogy a bank menedzsmentje már viszonylag rutinosan bánik az állami döntéshozókkal. Az FHB-nak ugyanis 1997-es alapítása óta szinte folyamatosan lobbiznia kellett azért, hogy az állami tulajdonos nehogy valamilyen súlyos és visszavonhatatlan privatizációs döntést hozzon vele kapcsolatban. (Legutóbb, nem egészen két évvel ezelőtt, például a maradék állami pakett szakmai befektetőnek történő eladása volt a terv, ami könynyen belátható, hogy a bank gyors bedarálásával járt volna.)

Az is kétségtelen ugyanakkor, hogy a második számú tőzsdei hitelintézet most nem lesz a konkurens szereplők népszerűségi listájának az élén, hiszen velük ellentétben már

sikerült állami pénzhez jutnia. Ez viszont – és ez a fontos – vélhetően a legkevésbé sem zavarja a részvényeseket.