A paraszolvencia általános vélekedés szerint gátolja az egészségügy megfelelő fejlődését, az ágazat helyzetének normalizálódását, „fehéredését”. A továbblépéshez azonban – mint arról sajnos sokszor a jogalkotók is megfeledkeznek – elsőként magát a problémát kell alaposan megismerni.
A Patika Egészségpénztár és a Magyar Önkéntes Egészségpénztárak Szövetsége ezért kezdte minden eddiginél körültekintőbben felmérni a hálapénzzel kapcsolatos attitűdöket, adásának okait, a ráfordított kiadásokat. Munkánkhoz a Budapesti Corvinus Egyetem marketing tanszéke jelentős segítséget nyújtott. Köszönjük a Világgazdaság Online támogatását is, amellyel hozzájárult a minél szélesebb körű adatgyűjtéshez. A kutatás adatfelvételét 2008 novemberében kezdtük és öt hónapon át végeztük. A megkérdezés módja nagyrészt önkitöltős kérdőív volt, kiegészítve telefonos interjúkkal és szóbeli megkérdezéssel. A beérkezett 2214 kérdőív adattisztítása után az értékelhető kérdőívek száma 2188 fő lett, amely korcsoport szerint reprezentatív a 18 év feletti hazai lakosságot tekintve.
A kutatás szükségességét a legélesebben talán a paraszolvencia értéke mutatja. Amenynyiben ugyanis a hálapénz típusonkénti általunk mért átlagos értékét az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak (OEP) lejelentett orvos/beteg találkozók alapján számítjuk ki, akkor az erre a célra fordított éves kiadás 2008-ban 296,6 milliárd forint volt. A Patikapénztár kutatásában részt vevők orvoslátogatási szokásai alapján azonban ez az összeg „mindössze” 73,4 milliárdra rúgott.
A számokat részletesen áttekintve jól látszik, hogy ezt az igen jelentős eltérést a háziorvosi és a rendelőintézeti látogatások különbsége okozza. Míg ugyanis kórházi ellátást a felmérésünk és a hivatalos adatok szerint – meglehetősen jó közelítéssel – ugyanannyian kaptak, az előbbieknél a KSH által közzétett OEP-számok a kutatásunk alapján adódónak mintegy a nyolcszorosát teszik ki.
A paraszolvencia elterjedtségét jól mutatja, hogy az érvényes választ adók 72 százaléka juttatott valakinek hálapénzt. A kórházi orvosnak adott paraszolvencia legkisebb összege 1000, a legmagasabb 500 000 forint volt. A családi egy főre jutó jövedelem nagyságának növekedésével is jellemzően a kórházi ellátást honorálják jobban a megkérdezettek. A kórházi orvosnak adott hálapénz a legfelső jövedelmi csoportnál közel a kétszerese a legalsó jövedelmi csoporténak. Életkor szerint az aktív középgeneráció (31–50 év) ad az átlagosnál nagyobb arányban hálapénzt.
Érdemes megemlíteni, hogy valamennyi hálapénz típusának tekintetében a válaszadók azt feltételezik, „mások” magasabb összeget adnak. A kutatási eredmények részben megerősítik a paraszolvencia szerepével kapcsolatos általános vélekedéseket, illetve árnyalják a szerepével kapcsolatos képet. A kutatás a következő főbb megállapításokra jutott.
A hálapénz adása – a közvélekedésnek megfelelően – igen elterjedt. Azon megkérdezettek döntő többsége (72 százalék), aki az elmúlt három évben igénybe vett valamilyen egészségügyi szolgáltatást, adott az egészségügyi rendszer valamely szereplőjének (orvos, nővér vagy egyéb személy) hálapénzt.
Az egészségügyi rendszer szereplői eltérő arányban és mértékben részesülnek a lakosság által nyújtott paraszolvenciából. Legnagyobb arányban a kórházi egészségügyi ellátást igénybe vevők adnak hálapénzt; 50 százalék a kórházi orvosának, 29 százalék pedig a nővéreknek. Kórházi ellátás esetén a legmagasabb az átlagos összeg is: 28 500 forint. Más egészségügyi ellátásnál a hálapénz nyújtásának gyakorisága és nagysága ennél jóval visszafogottabb.
A kérdőívet kitöltők paraszolvenciához való viszonya ambivalens. A megkérdezettek, a megkérdezettek családtagjai, illetve egy átlagos magyar által adott becsült hálapénz összegének összevetése sajátos torzításokat tartalmaz; az emberek saját hálapénzadási szokásaikat jellemzően visszafogottabbnak írják le, mint a családtagjaikét vagy egy átlagos magyarét. Úgy tűnik, a vélt összegek magasabbak a valóságosnál.
A megkérdezettek jelentős része úgy véli, a hálapénz hatására részesült egy adott egészségügyi szolgáltatásban vagy kapott jobb szolgáltatást. Noha a gyógyszertár, a háziorvos, a rendelőintézet és a kórház vonatkozásában jelentős különbségek vannak, mindegyik esetben érzékelhető a paraszolvencia szerepe (leginkább a kórházi ellátásban, legkevésbé a gyógyszertár esetében).
Megerősítést nyert az a feltevés is, hogy a hálapénz különbséget eredményez az orvosoknak az egyes betegekhez való hozzáállásában. A megkérdezettek többsége szerint külön figyelmet, várakozásmentes ellátást csak az kap, akinek van választott orvosa.
A paraszolvencia szerepével kapcsolatos várakozások alapvetően pesszimisták. A megkérdezettek többsége úgy véli, ma többet kell fizetni, mint három éve, három év múlva pedig még nagyobb összeget kell adni.
Annak ellenére, hogy a hálapénz már évtizedek óta közbeszéd tárgya, a betegek valós kiadásairól szóló felmérés a témában még nem született. Véleményünk szerint ennek tulajdonítható az is, hogy a nyilvánosságra került anyagokban található becslések között nagy eltérések találhatók. A hitelesség kedvéért az egyes értékeket megnöveltük az inflációval. Megállapítható, hogy a valorizált értékek nagy szórást mutatnak (12,7 és 114,6 milliárd forint között).
A 73 milliárd forint kimondásával a független Patikapénztár le kívánja zárni a magyar közvéleményt évtizedek óta foglalkoztató, orvosokat és betegeket egymással szembeállító ügyet. Most, hogy már tudjuk az igazat, a rendszerváltás után húsz évvel mindenki a Magyarország előtt álló legfontosabb kihívásra, az emberek hosszabb életére és a több egészségben eltöltött életévre koncentrálhat, még akkor is, ha ez a mondat 2009-re közhelylyé sekélyesedett.
Mi önkéntes egészségpénztárak is tesszük a dolgunkat: szervezzük 2,5 millió honfitársunk magán-egészségügyi ellátását, és annak ellenére hiszünk az emberibb, egészségesebb élet biztosításában, hogy jövőre újfent szigorítanak a pénztári szabályokon. A prevenciót képviseljük, és egyszer majd csak lesz egy olyan kormánya is az országnak, amely az egészség ügyét szívügyének tekinti.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.