"Nagyon bizonytalan az adócsökkentés hatásossága"
A gazdasági realitásokkal nem számoló gazdaságpolitikánk ára az eltékozolt fél évtizedes növekedés. A statisztikában megjelenő számoknál azonban gazdaságunk helyzete jóval elszomorítóbb, hiszen például a GDP 80 százalékát meghaladó adósságállomány és annak kockázati felára a belső fogyasztási, beruházási lehetőségeket tovább szűkíti. A kilábalást tovább nehezíti az a kiábrándultság, reményvesztés, amely mind az üzleti szférában, mind a munkaerőpiacon nagyon szembeötlően eluralkodott.
A gazdasági növekedés rövid távú kilátásait reálisan mérlegelve a gazdaságpolitika mozgástere a következő egy-két évben rendkívül korlátozott, és az adócsökkentés, támogatások stb. hatásossága is nagyon bizonytalan. Igaz, a költségvetés hiánya még abban az esetben sem tűnik kiemelkedőnek az EU27 körében, ha a következő kormány enyhe lazítást tart kívánatosnak. Eladósodottságunk 2010-ben ugyan enyhén tovább nő – különösen ha a költségvetés tervezett hiányát 1-2 százalékponttal túllépjük –, de a hazai mutató e tekintetben is a kedvezőbbek közé sorolható az Európai Unióban.
A csapda abban van, hogy a deficit növelése a múltbeli súlyos hitelvesztés miatt kiválthatja a külföldi finanszírozók aggodalmát, és a kockázati felárak érzékelhető emelkedését hozhatja magával. Ugyanakkor a gazdaság élénkítésére fordítható összeg igazából nem hozhat érdemleges növekedési többletet. Már csak azért sem, mert a vállalkozói szféra és a lakosság mostani eladósodottsága mellett a néhány száz milliárdos jövedelem a szorító hitelterheket mérsékli, és aligha fejlesztésre, modernizációra fordítják.
A mindenáron való növekedés és a belső pénzügyi egyensúly között feszülő ellentmondásokat tovább bonyolítja, hogy a magyar gazdaság a külső feltételeknek erősen kitett ország. A növekedés nálunk évtizedek óta exportvezérelt. Márpedig most olyan nemzetközi kép körvonalazódik, amelyben az EU bővülése 1 százalék alatt marad, miközben a világ növekedési dinamikája 4 százalék fölé gyorsul. A nyersanyagárak, különösen pedig az energiahordozók árai erőteljesen növekednek, így cserearány-mutatónk romlik. Belső piacunkon sem remélhető 2010-ben jelentős javulás, a munkanélküliségi ráta csak lassan és szerény mértékben javulhat, a keresetek pedig a várható inflációnál csak alig nőhetnek gyorsabban. Az export lassú bővülése és a belső fogyasztás stagnálása a piac oldaláról megkérdőjelezi a kikényszerített növekedés gazdasági racionalitását.
A hazai kilátások nagyon összetettek és determináltak ugyan, de nem reménytelenek. A modern gazdasági növekedésben ugyanis egyre meghatározóbb szerepet tulajdonítanak a gazdasági természetű tényezők mellett – vagy azokon túl – a nem gazdasági jellegűeknek. A mostani választás ebből a szempontból vízválasztónak bizonyulhat. Az elsöprő győzelem nemcsak az eddig annyira hiányzó bizalom társadalmi méretű helyreállását hozhatja, hanem új típusú partnerség útját is egyengetheti a kormány és a társadalom meghatározott szereplői között. Hiszen a remélt növekedés szempontjából nemcsak a jó és racionális gazdaságpolitika a fontos, hanem az is, hogy azok végrehajtásában is meglegyen a közakarat. Rövid távon a választói akarat elsöprő kifejeződése komoly felhajtóerő lehet az annyira várt növekedési folyamatok kibontakoztatásában. A lelkesedés és a bizalom azonban múlékony dolog, így csak a rövid távú hatásaira szabad építeni. A külső és a belső adottságokat szem előtt tartó, a hosszabb távú célokat körvonalzó, hiteles gazdaságpolitika nem nélkülözhető.
A szerző a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.