"Nagyon bizonytalan az adócsökkentés hatásossága"

A hivatalos statisztikai adatok szerint a 2009. évi több mint 6 százalékos gazdaság visszaesés lényegében a 2005-ös szintre vetette viszsza gazdaságunk teljesítményét. Figyelembe véve a 2010. évi külső-belső növekedési lehetőségeket, még erőteljes és sikeres gazdaságpolitikai fordulat esetén is inkább stagnálás remélhető.
A gazdasági realitásokkal nem számoló gazdaságpolitikánk ára az eltékozolt fél évtizedes növekedés. A statisztikában megjelenő számoknál azonban gazdaságunk helyzete jóval elszomorítóbb, hiszen például a GDP 80 százalékát meghaladó adósságállomány és annak kockázati felára a belső fogyasztási, beruházási lehetőségeket tovább szűkíti. A kilábalást tovább nehezíti az a kiábrándultság, reményvesztés, amely mind az üzleti szférában, mind a munkaerőpiacon nagyon szembeötlően eluralkodott.

A gazdasági növekedés rövid távú kilátásait reálisan mérlegelve a gazdaságpolitika mozgástere a következő egy-két évben rendkívül korlátozott, és az adócsökkentés, támogatások stb. hatásossága is nagyon bizonytalan. Igaz, a költségvetés hiánya még abban az esetben sem tűnik kiemelkedőnek az EU27 körében, ha a következő kormány enyhe lazítást tart kívánatosnak. Eladósodottságunk 2010-ben ugyan enyhén tovább nő – különösen ha a költségvetés tervezett hiányát 1-2 százalékponttal túllépjük –, de a hazai mutató e tekintetben is a kedvezőbbek közé sorolható az Európai Unióban.

A csapda abban van, hogy a deficit növelése a múltbeli súlyos hitelvesztés miatt kiválthatja a külföldi finanszírozók aggodalmát, és a kockázati felárak érzékelhető emelkedését hozhatja magával. Ugyanakkor a gazdaság élénkítésére fordítható összeg igazából nem hozhat érdemleges növekedési többletet. Már csak azért sem, mert a vállalkozói szféra és a lakosság mostani eladósodottsága mellett a néhány száz milliárdos jövedelem a szorító hitelterheket mérsékli, és aligha fejlesztésre, modernizációra fordítják.
A mindenáron való növekedés és a belső pénzügyi egyensúly között feszülő ellentmondásokat tovább bonyolítja, hogy a magyar gazdaság a külső feltételeknek erősen kitett ország. A növekedés nálunk évtizedek óta exportvezérelt. Márpedig most olyan nemzetközi kép körvonalazódik, amelyben az EU bővülése 1 százalék alatt marad, miközben a világ növekedési dinamikája 4 százalék fölé gyorsul. A nyersanyagárak, különösen pedig az energiahordozók árai erőteljesen növekednek, így cserearány-mutatónk romlik. Belső piacunkon sem remélhető 2010-ben jelentős javulás, a munkanélküliségi ráta csak lassan és szerény mértékben javulhat, a keresetek pedig a várható inflációnál csak alig nőhetnek gyorsabban. Az export lassú bővülése és a belső fogyasztás stagnálása a piac oldaláról megkérdőjelezi a kikényszerített növekedés gazdasági racionalitását.
A hazai kilátások nagyon összetettek és determináltak ugyan, de nem reménytelenek. A modern gazdasági növekedésben ugyanis egyre meghatározóbb szerepet tulajdonítanak a gazdasági természetű tényezők mellett – vagy azokon túl – a nem gazdasági jellegűeknek. A mostani választás ebből a szempontból vízválasztónak bizonyulhat. Az elsöprő győzelem nemcsak az eddig annyira hiányzó bizalom társadalmi méretű helyreállását hozhatja, hanem új típusú partnerség útját is egyengetheti a kormány és a társadalom meghatározott szereplői között. Hiszen a remélt növekedés szempontjából nemcsak a jó és racionális gazdaságpolitika a fontos, hanem az is, hogy azok végrehajtásában is meglegyen a közakarat. Rövid távon a választói akarat elsöprő kifejeződése komoly felhajtóerő lehet az annyira várt növekedési folyamatok kibontakoztatásában. A lelkesedés és a bizalom azonban múlékony dolog, így csak a rövid távú hatásaira szabad építeni. A külső és a belső adottságokat szem előtt tartó, a hosszabb távú célokat körvonalzó, hiteles gazdaságpolitika nem nélkülözhető.

A szerző a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója