Esélyteremtő távmunkaház

A vidéki foglalkoztatási lehetőségek napjainkra beszűkültek, és ha megvizsgáljuk az ide vezető folyamatokat, akkor láthatjuk, hogy ez a tendencia további területi egyenlőtlenségekhez vezethet. Az agráriumban az automatizálás és az EU-s túltermelés miatt nem várható foglalkoztatásbővülés. Az ipari foglalkoztatók a bérköltségek jelentős különbsége miatt keletebbre viszik telephelyeiket, valamint az automatizálás további növelésével jövőbeni foglalkoztatási kapacitásuk is szűkülhet. Marad tehát a tercier szektor, a szolgáltatások, ahol jelentősebb potenciál mutatkozik a foglalkoztatás növelésére. A szolgáltató cégek központjainak telephelyválasztása azonban a sűrűbben lakott településekre, városokra esik, mivel a – gyakran külföldi – menedzsmentnek itt jobbak az életkörülményei, de a méretgazdaságossági szempontok is értelemszerűen szerepet játszanak.
A foglalkoztatáspolitika és területfejlesztés jelenleg használt eszköztárán végigtekintve kevés az olyan megoldás, amely biztosítaná a foglalkoztatás területi eloszlásának esélyegyenlőségét. Szükségessé vált tehát olyan innovatív foglalkoztatáspolitikai eszközök feltárása és alkalmazása, amelyek a tercier szektor foglalkoztatási jellemzőire épülve képesek a területi foglalkoztatás esélyegyenlőségét és egyensúlyát elősegíteni. Ezen eszközök legfontosabb jellemzői, hogy természetes módon épüljenek rá a gazdasági folyamatokra, előnyös és racionális működési környezetet teremtsenek a vállalatok számára a fejlesztendő térségekben, és lehetővé tegyék a szolgáltató vállalatok egyes munkafolyamatainak és belső funkcióinak területileg elkülönült helyen történő ellátását. Ezen elvárásoknak megfelelő eszközként ismeri a szakirodalom a távmunkaházat.

A távmunkaház egy olyan irodahelyiség, ahol a munkavégzők munkaviszony keretében munkafeladatokat látnak el az őket foglalkoztató munkáltató számára. A távmunkaházban egy vagy néhány munkáltató munkavállalói dolgoznak, a kapcsolattartás informatikai és kommunikációs eszközökkel történik. A távmunkaházat egy harmadik fél (például önkormányzat) alakítja ki és tartja fenn a munkaadók egyedi elvárásai alapján (ezért nem telephely). A távmunkaház a nyilvánosság elől elzárt, oda csak a munkahelyeket bérlő munkáltatók munkavállalói léphetnek be (ezért nem teleház és nem értékesítési pont).

A távmunkaházakban történő foglalkoztatás révén a vonatkozó költségek mintegy 30-40 százalékkal csökkenhetnek a regionális különbségek révén (pl. bér, ingatlan). A munkahelyek nyilvánosságtól való zártsága, valamint a munkaadó specifikus kialakítása biztosítja a munkahelyi előírásoknak való megfelelést (pl. adatbiztonság), és a mai kommunikációs technológiák használatával gyakorlatilag olyan, mintha egy nagyobb irodaház másik emeletén dolgoznának a „kihelyezett” munkatársak. Tökéletesen alkalmas olyan betanítható feladatkörök ellátására, amelyek nem igényelnek napi személyes kapcsolatot a más tevékenységet végző munkatársakkal (pl. call center, adatrögzítés), de nemzetközileg elterjedt célú alkalmazása a magasan képzett munkaerők otthonai köré való telepítés is, azok kényelmi kiszolgálásának céljából (pl. az utazási idő csökkentése).
Magyarországon 2007 októberében Örkényben nyílt meg az ország első és máig egyedüli távmunkaháza. Ezt egy héten belül kibérelték. A foglalkoztató elmondása szerint vidéken „jobban megbecsülik a munkát”, és immár otthonról dolgozó távmunkásokat is alkalmaz a térségből – ezzel mintegy tankönyvszerűen igazolva a szakmai érveket. És itt a folytatás. A „Távmunka infrastruktúra fejlesztése” fantázianevű, Interreg-forrásból megvalósuló projekt keretében, Nagykőrösön és a szlovákiai Szőgyénben is távmunkaház épül 2011 végéig. Országos Távmunkaház Program is indult, amely célja régiónként három-négy távmunkaház létesítése. Innovatív, logikus és esély a vidéken élőknek.

A szerző a Magyar Távmunka Szövetség elnökségének tagja