Eurorégiós program indul

Beruházás- és befektetésösztönzés, a klaszterképződés elősegítése, a határon túli célterületen tevékenykedő kis- és középvállalatok támogatása, szakképzés és felnőttképzés – többek között ezekre összpontosít az a program, amelyet jövőre terveznek indítani a Kárpát-medencében. Az Új Széchenyi-terv keretében előkészítés alatt lévő Kárpát-medencei gazdaságfejlesztési program egyik legfontosabb célja, hogy – ahogy más európai makrorégióban (mint az Alpok vagy a mediterrán térség) – az érintett gazdaságok maximálisan ki tudják használni a meglévő lehetőségeket. A 25 millió lakosú makrorégió egyébként már eddig is természetes terepe volt a magyar gazdaságnak, ezt a kereskedelmi és a magyar tőkeexportőri adatok is mutatják. Mindenesetre olyannyira stratégiai cél az eurorégió, hogy felállítottak egy speciális főosztályt a Nemzetgazdasági Minisztériumban a Kárpát-medencei térség gazdaságfejlesztési főosztálya néven.

Habár a programnak eddig csak a vitairata készült el, s finomulhat még a szakmával való konzultációk során, a legfontosabb pillérei és céljai már ismertek. Ami ez utóbbiakat, pontosabban a gazdasági jellegűeket illeti: a Nemzetgazdasági Minisztérium által megfogalmazott egyik legfontosabb stratégiai cél a magyar vállalkozások piacnyerése, mind a tőkebefektetések mind az exporttevékenység, mind pedig különféle együttműködések révén. Mindez hozzájárul a munkahelyteremtéshez is, ahhoz, hogy a magyar kkv-k a régiós terjeszkedésnek köszönhetően mind több munkahelyet tudjanak biztosítani idehaza is. Cél, hogy a magyar vállalkozások – mérettől függetlenül – erőforrásaikat és piacaikat ne a tízmilliós magyar, hanem a 25 milliós Kárpát-medencei piachoz méretezzék, és legyenek képesek az ezáltal kínált mozgásteret kihasználni. A program keretében a tervek szerint konkrét, a magyar vállalkozások terjeszkedését szolgáló, ösztönző pénzügyi és információs eszközrendszert dolgoznak majd ki.

Korábban Becsey Zsolt, a Nemzetgazdasági Minisztérium külgazdasági államtitkára lapunknak arról beszélt (VG, 2010. július 12.): a közvetlenül uniós forrásokra is épülő Kárpát-medencei gazdasági övezet létrehozása, illetve egy ezt támogató alap felállítása is cél. A térségben lévő kisebb rádiuszú gazdasági együttműködést szeretnék ezzel segíteni, beleértve a kölcsönös befektetéseket, a határokon átívelő gazdasági akciókat, a vállalkozások együttműködését, egységes szakképzési rendszer kialakítását, s azt, hogy infrastrukturálisan légiesítsék a határokat. Ez az uniós tagság lényege: mikroszinten erős régiók alakuljanak ki. A Benelux államok együttműködése például máig erről szól – mondta akkor.

Tény és való, a magyar vállalkozások külföldi közvetlen tőkebefektetési állományának a legnagyobb része a Kárpát-medencei eurorégiónak nevezett térségben telepedett meg, azaz Horvátországban, Romániában, Szerbiában, Szlovákiában (kevéssé Szlovéniában) és Ukrajnában. Ezen belül is Szlovákia a legnépszerűbb célpont. Az egyelőre rendelkezésre álló legfrissebb, 2008-as éves adatok szerint 2,4 milliárd eurót fektettek be magyarok, ez az összes magyar eredetű külföldi FDI-állomány 17,3 százaléka. De a Kárpát-medence több más országa is meghatározó, így Horvátország (1,09 milliárd euró) és Románia (594 millió).

A közvetlen magyar tőkebefektetések állományának több mint a fele Kelet-Közép-Európában található. Tavaly, a válság tobzódása idején is voltak magyar befektetések a régióban, többek között Ukrajnában (65 millió euró), Romániában (47 millió) vagy éppen Horvátországban (26 millió). Megjegyzendő egyébként, hogy a gazdasági tárca a Magyar Nemzeti Bank által közölt adatokkal operál, ugyanakkor a fogadó ország statisztikái sokszor ennél nagyobb összegeket mutatnak. Például a román adatok szerint az ott megtelepedett magyar működő tőke már meghaladta az egymilliárd eurót (a különbség az újrabefektetett nyereség elszámolásából adódik).

Kereskedelemben is természetes célországok a Kárpát-medence államai, amelyek közül több is a top tízes listán szerepel az export nagysága alapján, ha pedig a lakosság arányában nézzük az adatokat, az összefonódás még kézzelfoghatóbb. A legutolsó – 2009-es – éves adatok szerint Románia az ötödik legjelentősebb célország volt, Szlovákia pedig a hatodik. Ráadásul ezek a viszonylatok jelentős aktívumot termelnek a kétoldalú forgalomban: a román relációban képződik például a második legnagyobb kereskedelmi többletünk.