Ezerarcú bürokrácia

A szélesebb közvéleményben egyértelműen negatív felhangon rögzült a mindennapi életünket megkeserítő bürokrácia fogalma, így az ellene indított harc nemesnek és támogatásra érdemesnek minősül. A probléma azonban már a kérdésfeltevéssel kezdődik: mit értünk bürokrácia alatt? Ismert és elfogadott, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődés, a demokrácia kiteljesedése, valamint az állam és más szereplők közötti, egyre összetettebb viszony eredményes koordinációja különösen fontossá teszi a jó, a hasznos és a hatékony állami szerepvállalást szolgáló bürokrácia kiteljesedését. A vita arról folyik, hogy mi minősíthető ilyennek és mi nem. Ennek megítélése koronként a társadalmi berendezkedés, a gazdasági fejlettség és hagyományok alapján igen változó, s országonként is nagyon eltérő.

A meghirdetett harc komolyságát és megalapozottságát erősen kérdésessé teszi, hogy a kormánytájékoztató különösebb vizsgálat nélkül mintegy 2000 milliárd forintra becsüli a hazai felesleges és értelmetlen bürokrácia költségeit. Ha kicsit is belegondolunk a terület összetettségébe, a szükséges és a felesleges területek megkülönböztetésének nehézségeibe, akkor legfeljebb egyéni megítélésnek tekinthetjük a megjelölt összeget. De még ha valaki pontosan képes is lehatárolni az értelmetlen bürokráciát és annak költségeit, akkor miért elégszik meg csupán egy részének a felszámolásával? Az ismeretek birtokában gyorsan és egyértelműen kiiktathatók a vállalkozásokat és az állampolgárt bosszantó és jelentős költségekkel járó felesleges elemek. Ez a lehetőség annál is inkább adott, mert a bürokrácia – a jó és a rossz egyaránt – alapvetően az állam ténykedéséhez kötődik.

A bürokrácia hétfejű sárkányának megítélése egyrészt tehát nagyon árnyalt, az érintettekkel egyeztetett hozzáállást feltételez, másrészt a szükséges és a felesleges területek szétválasztása annak is függvénye, hogy akarjuk-e ismerni a kialakult társadalmi-gazdasági viszonyokat, s az ismeretek birtokában tudjuk-e módosítani azokat a remélt irányban. Példaként említhető a vezetékes energiahordozók lakossági fogyasztói árainak meghatározása. Amennyiben az árakat a politikai szándék és akarat alakítja, akkor a döntéshozó feleslegesnek tekintheti az olyan szervezeti rendszer, adatszolgáltatási szabályok és statisztikák költséges működtetését, amelyek képesek az energiaszektor szereplőinek nagyon bonyolult összefüggéseit reálisan követni. Eltekintve attól, hogy bizonyos feltételek esetén a piaci szabályozás bürokrácia nélkül is elfogadható eredményeket kínál, ezt szokták nevezni piaci koordinációnak.

Abban egyetérthetünk, hogy a túlburjánzó bürokrácia szűkös forrásokat emészt fel, „eredményeként” lassul és romlik a lehetőségek kihasználása. Rövid távon azonban azzal is számolni kell, hogy a bürokrácia munkahelyeket, fizetőképes keresletet jelent, felszámolása így nagyon sok vállalkozás számára piacvesztéssel jár, a GDP csökken. A probléma gyökere annak eldöntésében van, hogy az adott és a távlatosabb kitekintésben mit tekintünk társadalmilag hasznosnak. A mindent maga alá rendelő állam szempontjai nem szolgálják feltétlenül a társadalmi hasznosság érvényesülését, sőt az állam szerepének jelenleg vallott és a gyakorlatban érvényesített kiteljesítése a piaci koordináció ellenében a bürokratikus koordináció erősítését jelenti. Érdekes küzdelemre számíthatunk: komoly harcot hirdetünk a bürokrácia ellen, miközben alapvető törekvésünk a bürokrácia legfőbb gerjesztőjének tekinthető mindenható állam kiteljesedését szolgálja.