Hisz a kunsági borok jövőjében

A soltvadkerti Font család vállalkozása 31,5 hektáron gazdálkodik, tavaly a Móri Országos Ezerjó Borversenyen két aranyat kapott két termékük. A Szegedi Borfesztiválon, mely a borásztársadalom meghatározó véleménynyilvánítói szerint mini országos versenynek könyvelhető el, a 2011-es ezerjó, illetve a Kékfrankos Rozé borukat szintén arannyal ismerte el a zsűri. A család főborásza a 33 éves Font Gábor, aki a családi szőlőültetvényeken tanulta a öccsével a szakma fogásait. Mint mondja számára nem volt kétséges, hogy az általános iskola utána a budafoki szakközépiskolában tanulja ki a szakma fogásait, majd ezt elvégezvén a Kecskeméti Kertészeti Főiskolán folytatta a tanulmányait, ahol szőlész-borászként végzett. 

– Az ezredfordulón kaptam a szüleimtől másfél hektárnyi ültetvényt. Akkor azt mondták, most megmutathatom, hogy mit tanultam az elmúlt években. Akkor a még nem túl népszerű Irsai Olivér és Sárfehér termett a tőkéken. Majd 2001-ben, bár nem volt még megfelelő technológiánk,, sikerült 5 hektónyi hűtött erjesztéssel készült Irsait előállítani, melynek nagyon jó visszhangja volt Soltvadkerten – mondta a borász.

Majd hozzáteszi: akkor még kevés tőkeerős, kísérletező kedvű profi vállalkozás készített reduktív borokat idehaza. Köztük volt az ugyancsak a soltvadkerti Frittmann család, akik már akkor ennek a technológiának a felhasználásával érték el sikereiket. Látva a tapasztalatokat, döntött úgy a család, hogy bevezeti az új borkészítési eljárást a cégnél.

A Font család akkor tagja volt a Kunság Kincse szövetkezetnek, melyet három vadkerti és három kiskőrösi család alapított.

Az önállóan megtermelt szőlőből készítették az értékesítésre szánt borukat. A szövetkezet évekkel később megszűnt, a cég utódja lett a Font Pincészet, ahol az édesapa Font Sándor, neje Fontné Erzsébet és két fiuk, a cégvezető Sándor és Gábor dolgoznak, évente 3-4 ezer mázsányi szőlőt dolgoznak fel. 

– Édesapáméknak 20-, míg, nekem 11,5 hektárnyi szőlőm van. Az öcsém cégvezetőként a marketinggel a hivatalos ügyek intézésével foglalkozik, édesapám és én a szőlőben és a pincében érezzük leginkább jól magunkat. Már gyermekkoromban felkéredzkedtem a traktorra, s a sorok között szülői felügyelettel dolgozhattam – tette hozzá Font Gábor, aki maga végzi a gépi munkák nagy részét. 

– Ahhoz, hogy jó bort készíthessen egy borász, sok mindent tudnia kell az adott alapanyagról. Azaz, hogy optimális tápelemellátottságú területről származik-e a fürt, mennyi is lesz a várható hozam, mekkora terhelésnek, stressz helyzetnek voltak kitéve a tőkék.

A szőlő olyan mint egy családtag, óvjuk, neveljük, tiszteljük, ő pedig ezt gazdagon visszaadja – fogalmazta meg a család szakmai filozófiáját a vadkerti szakember.

Bár egy éve az alföldi szőlőültetvények többségét 50-80 százalékos fagykár érte, a Font Pincészet területeinek nagy részén tavaly a család megfelelő mennyiségű jó minőségű termést szüretelt, mert gondos munkával megvédték a szőlőtőkéket.

Amikor a jövőről beszélgetünk, Font Gábor megemlítette, az elmúlt évek technológiai pályázati beruházásaira alapoznak ahhoz, hogy magas minőségű reduktív borokat készíthessenek. Lassan, lépésről lépésre haladnak előre, hitelt nem vesznek fel, csak annyit fejlesztenek, amennyit a cég nyeresége megenged. Hogy miért ez a lassabnak tűnő fejlesztési tempó? Köszönhető ez annak a helyi, a német felmenőktől örökölt mentalitásnak is, mely a mai napig jellemző azon a településen, ahol az önkormányzat soha sem adósodott el.

A piacokon óriási a küzdelem a vevőkért, sokan úgy vélik, hogy a nagynevű szőlőfajtákból készített borokkal lehet csak elnyerni a vásárlók kegyét. Fonték másként gondolják: mindenekelőtt az Alföldön jellemző, a magát ott jól érző hungarikum szőlőket – Irsai Olivér, Cserszegi Fűszeres, Ezerjó, Kadarka, Kövidinka, Kékfrankos – termesztenek. Ezek azért maradhattak meg, mert a magyar ember ízlésével találkoztak az elmúlt évszázad során. Ráadásul ezek a fajták igen jó minőségű alapanyagot képesek adni, jól bírják a kiskunsági klímát, s ezekkel érik el a sikereiket. Hogy melyik borra a legbüszkébb Font Gábor? Talán a Kékfrankos Rozéra. A franciaországi Le Mondial Du Rose-Cannes világversenyen 2009-ben aranyérmet kapott a nevezett mintájuk. A 2011-es országos Cserszegi Fűszeres fajtaversenyen aranyat kapott az Irsai Olivér boruk is.

– A kunsági borok felemelkedésében hiszek, különben nem választottam volna ezt a hivatást – mondta végül Font Gábor.