Döcög a zöldítés, elúszhat a kibocsátásmentesség elérése Európában

Mindössze egy létszámcsökkentésben lévő napelemgyártó, egy végül Amerikában beruházó akkumulátorgyár és egy energiahiány miatt leállt zöldhidrogén-projekt képezi az Innovációs Alap eddigi eredményeit. 

Pedig az Innovációs Alap jelentőségét még a kutatók is elismerik:

– mondta Marcus Ferdinand, az oslói Veyt kutatócég analitikai igazgatója. Hozzátette, enélkül az új technológiák nem tudnak jelentős szerepet játszani a kibocsátáscsökkentésben, ami nélkül nem valószínű, hogy a blokk el tudja érni 2040-re a kibocsátásmentességet.

Nagy tervek voltak

Négy évvel ezelőtti indulása óta az alap több mint 6 milliárd eurót különített el a tiszta technológiák fejlesztésére, Európa legnagyobb szennyezőinek szén-dioxid-megkötésére, emellett a nagy energiatermelők, például a Shell és a német RWE hidrogén előállítására irányuló erőfeszítéseik támogatására. 
Persze a napelemgyártók támogatása is kiemelt feladat volt: a Bloomberg elemzése szerint 

A helyzet miatt nincs kétségbeesve Kurt Vandenberghe, az Európai Bizottság éghajlati főigazgatója, ugyanis szerinte lehetett tudni, hogy egyes projektek nem fognak működni, a kockázat nagy, de a piac önmagában kitermeli majd az igazán hasznos befektetéseket, a sikertelen fejlesztések pedig nem jelentenek pénzkidobást. Hozzátette azt is, hogy a kifizetések szakaszosan történnek, így a nem megvalósuló beruházások nem is kapják meg az összeg nagy részét.

De ki tömi pénzzel?

Az Innovációs Alap a leginkább szennyező szennyező iparágakból szedi be milliárdjait, és elvben ezekbe a szektorokba forgatja is vissza, ugyanis ezen területeket fejleszti-zöldíti. Közben Brüsszel egyre szigorítja a környezetvédelmi normáit, egyre több cégnek kell fizetnie, miután túllépi a kibocsátási plafont.

A gyakorlat kevésbé szép

Az eddigi legnagyobb támogatások között szerepelt 200 millió euró, amelyet a svájci Meyer Burger Technology AG napelemgyártó cégnek utaltak, új gyártóbázisának építésére. A cég azonban beruházások helyett azt jelentette be, hogy bezárja egyik németországi üzemét, és a gyártást az Egyesült Államokba telepíti át.

Egy másik napelemgyártó, a svéd Midsummer 30 millió eurót kapott, hogy felépítse a lényegében napelemmel integrált háztetőlemez-gyártó üzemét. Ehelyett a társaság tavaly elkezdte elbocsátani alkalmazottainak felét, költségcsökkentésre hivatkozva, ugyanis több mint 200 millió koronás veszteségről jelentett. Persze a társaság magyar származású kommunikációs vezetője megmagyarázta a lépést. Karaszi Péter szerint a létszámcsökkentésre azért van szükség, hogy a társaság versenyképesebb legyen az olcsó importtal szemben.

A zöldhidrogén a fő gond 

Ezt az alap vezetői tudták, és bőven költöttek ilyen projektekre is – többségében azonban sajnos kidobott pénznek bizonyultak az erre a célra elutalt eurók. Ugyan a technológia igen jól cseng, de egyelőre mégsem tűnik gazdaságosan megvalósíthatónak. A zöldhidrogén ugyanis sokkal drágább, mint a manapság általánosan használt, földgázzal előállított fajta. Arról nem is beszélve, hogy az elmúlt időszakban megugró villamosenergia-árak és a megdráguló finanszírozás tovább nehezítik a projektek megtérülését. 

– foglalta össze a lényeget Dyonne Rietveld, a holland Uniper ügyvezető igazgatója. Hosszas számolás és piacelemzés után az Uniper egyszerűen visszautalta a kapott támogatást az alapnak.

Vannak azért, akik nem adták fel a zöldhidrogén-projektet. A német Iqony GmbH energiavállalat 49 millió eurót kapott egy olyan létesítmény felépítésére Düsseldorf közelében, amely az északi-tengeri szélerőműből származó villamos energia segítségével állítana elő zöldhidrogént. Ez is csak terv egyelőre, és a gondok már tornyosulnak a cég előtt. A legnyilvánvalóbb az, hogy a szélerőművek nem kötnek szerződést a céggel, ugyanis Németországban kevés új kapacitást állítottak üzembe.

Fény az alagút végén

Üdítő kivétel egy norvégiai projekt, amely az ausztrál Fortescue Ltd. bányászati ​​óriáshoz köthető. A beruházás lényege, hogy hidrogént állítanának elő a norvég vízerőművek energiájának felhasználásával, abból ammóniát készítenének, amelyet a hajózás használna fel üzemanyagként. Thor Magnus Rovik, a Fortescue országmenedzsere szerint jó úton haladnak a jövő évi végső döntés meghozatala felé.

Összességében látható tehát, hogy – bármekkora szükség lenne is rájuk – még a nemrég átélt energiaválság ellenére és központi támogatások segítségével sem megvalósítható számtalan zöldprojekt, ami előrevetíti, hogy nem lesz zökkenőmentes a teljes kibocsátássemlegesség elérése Európa számára.