Jól haladnak a bankok

A hazai hitelintézetek többsége megfelelő ütemben halad a Bázel II. követelményrendszerre történő felkészülés előkészítésében és a szükséges informatikai háttér megteremtésében - legalábbis ez derül ki az érintettek - elég szűkszavú - nyilatkozataiból.

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének egy a közlemúltban közzétett felmérése szerint az informatikai fejlesztések vonatkozásában az adattárházon túlmenően egyes intézmények már jelenleg is vannak olyan szoftvereik, amelyek eleget tesznek az új tőkemegfelelési előírásoknak több kockázati szegmensben. Vannak ugyanakkor olyan intézmények is, amelyek egyes kockázattípusok kezelésére Bázel-konform szoftvereket vásárolnak, míg az egyéb kockázatok kezelésére hivatott szoftvereiket saját maguk fejlesztik. A vásárolt szoftverek a nemzetközi, illetve a hazai gyakorlatban elfogadott, elismert, megalapozott szakmai háttérű fejlesztőcégek szoftverei, amelyeket azonban nem szívesen jelölnek meg a bankok.

A felkészülésben aktív szerepet betöltő intézményeknél a felügyelet felmérésének adatai szerint általában 10-40 főt foglalkoztatnak a Bázel II-vel kapcsolatos projektekkel összefüggésben. A nagyobb önállóságú leányvállalatok jellemzően külső tanácsadókat is igénybe vesznek, a módszerválasztáshoz kapcsolódó eltéréselemzések lefolytatásán túl elsősorban adattárház-építési, adatbányászati területen.

A költségek jelentős részét a szoftverlicenc- és általános tanácsadói díjak teszik ki a bankoknál, a költségtervekben 60-800 millió forint szerepel. A megadott adatok azonban nem hasonlíthatók össze - mutat rá a PSZÁF -, mert van, ahol az éves költségeket, és van, ahol több évet felölelő költségterveket adtak meg az intézmények.

A kisebb piaci részesedésű bankok többségének ugyanakkor nincs külön terve az elvégzendő feladatokra, és költség-előirányzatot sem állított fel. Az aktuálisan felmerülő feladatokat az érintett szakterület végzi el, amely a költségeket is viseli, és általában nem vonnak be külső tanácsadót a munkálatokba.

Az informatikai felkészülés költségei viszont nagyban függenek attól, hogy az adott hitelintézet milyen módszer szerint kívánja teljesíteni az új, a minimálisan előírt tőkére vonatkozó követelményeket. Az egyszerűbb módszert alkalmazó bankoknak az eddigieknél jó eséllyel magasabb szavatolótőkét kell a jövőben kockázatosnak minősített eszközeikre félretenniük, míg a belső értékelési módszerrel - a többéves adatok elemzésével - megkapott kockázatokra képzendő szavatolótőke a korábbinál akár alacsonyabb is lehet. Így azonban az utóbbi rendszer kiépítéséhez szükséges informatikai fejlesztés költségei magasak. A fejlettebb informatikai háttérre költött pénz nem feltétlenül jelent ugyanakkor hátrányt, hiszen a felhalmozott adatok, információk révén a hitelintézetek csökkenteni tudják kockázataikat és ezen keresztül az azokból adódó költségeiket is.

Hitelezési kockázatot az egyes ügyfelekre vonatkozóan korábban is mértek és elemeztek a bankok, ám a direktíva alapján az ügyfélkockázaton túl biztosítéki és termékkockázatot is tudni kell mérni. Ennek megfelelően módosítaniuk kell a hitelbírálati, fedezetértékelési, kockázatkezelési és a tőkekihelyezési gyakorlatukat is - nyilatkozta lapunknak Molnár András, a Minor Holding Rt. konzultációs és projektigazgatója. Az új kockázatszámítási modellek megfelelő működtetéséhez nagy mennyiségű használható információra van szükség. Ezt az információszükségletet legcélszerűbben adattárházrendszer kialakításával lehet biztosítani.

A kereskedési könyvben szereplő tételek piaci kockázatának számítására vonatkozóan két lehetőség közül választhatnak a hitelintézetek: a pozíciók független forrásból származó és azonnal hozzáférhető záróárakon történő értékelése, illetve saját modell alapján, amennyiben a pozíciók értékelésére használt értékelési eljárás megbízhatóan prudens. A kereskedési könyvi tételek a piaci kockázaton kívül teljesítési kockázatnak is ki vannak téve, ezért a teljesítési kockázatra is kötelező a tőkefedezet képzése.

Az igazi újdonság a működési kockázat számítása - mutat rá Molnár András. A direktíva szerint a működési kockázat az emberek, a belső folyamatok és rendszerek nem megfelelő vagy hibás működése, illetve külső tényezők által előidézett veszteségek kockázata. Ezek kiszámításához három módszer közül lehet választani (alapmutató módszer, standard módszer és fejlett mérési módszer). Az adatgyűjtés átfogó jellegéből következik, hogy ezt a tevékenységet célszerű a teljes szervezetben elérhető és hozzáférhető alkalmazással megvalósítani. A feltárt veszteségesemények és kockázatok okait természetesen orvosolni kell, hogy a működési kockázatok mérséklődjenek, miáltal a tőkekövetelmény is csökkenthető.