Hódít a neten a Reality Gaming

A közel két évvel ezelÕtt világot látott elsÕ Reality Gaming a 9-11 Survivor nevet viseli, amely két számot alighanem egy életre megtanulta a világ. A játék a szeptember 11-i eseményeket rekonstruálja, a játékos a World Trade Center belsejében találja magát, bár leginkább tüzet és füstöt észlel, s alighanem már mindenki kitalálhatta, mi a feladata: az ikertornyok elleni támadást követÕen ki kell jutnia az épületbÕl. Ám ez esetben mindig elölrÕl kezdheti a menekülését, s alighanem csak remélheti, hogy a valóságban mindezt nem kell kipróbálnia. Talán a 9-11 Survivor létrehozója sem gondolta volna, hogy az új dimenziókba helyezett játék milyen folyamatot indít el: egy új „alfaj” jött létre. Bár az is igaz, komoly megdöbbenést és haragot váltott ki azokból, akik négy évvel ezelÕtt részesei voltak a tragikus eseménynek.

Miért ne szólhatna a videojáték a valóságról, még ha tragikus esemény is van a középpontjában? A kérdést nem más tette fel, mint a Kuma Reality Games vezetÕje, Keith Halper, aki nem csekély népszerÛségre tett szert a játékai miatt. Az amerikai társaság célja nem más, mint hogy a Kuma Wars nevÛ stratégiai játékával az Irakban és Afganisztánban lezajlott háború egyes eseményeit rekonstruálja. Ám emellett van más is. A Kuma célja, hogy az otthon ülÕ amerikaiaknak betekintést adjon a háború borzalmairól, ráadásul tárgyilagosan, a valóságnak megfelelÕen, pontosan úgy, mint ahogy nap mint nap elhangzanak a hírekben – fogalmaz Keith Halper. A különbség csak az, hogy a Kuma – ingyenes letöltés ellenében – felkínálja a játékosnak az interaktivitást. A paletta ráadásul folyamatosan változik: nap mint nap újabb és újabb katonai akciókról érkezik hír, amelyek a videojátékokban is megelevenednek. Több mint 60 misszió között választhat az érdeklÕdÕ, amelyek között Szaddám Huszein elfogása éppúgy helyet kapott, mint az Anaconda hadmÛvelet, Bagdad bevétele, a Falludzsa elleni támadás, a Sadr City-beli harcok, avagy az Abu Graib börtön megelevenedése. Úgy véljük, fontos, hogy mindenkivel megismertessük a katonák mindennapjait, személyes történeteit. Ráadásul a részükrÕl kedvezÕk a visszajelzések. Számos történetet kapunk az ott szolgáló katonáktól, akik úgy tekintenek a videojátékra, mint egy közvetítÕ eszközre, hiszen ennek segítségével elmesélhetik a saját harcukat. SÕt egyes katonák, akik részt vettek a harcokban, úgy fogalmaztak: ennek segítségével felidézhetik az eseményeket, amely nem feltétlenül kellemetlen. Emellett – mint megjegyezték – a számítógépen keresztül jóval biztonságosabb harcolni, mint élÕben.

Ahová a televízió kamerái nem tudnak eljutni, oda a videojátékkal sikerülhet. A valóság és a játék szinte összeolvad, ám úgy tÛnik, a siker tagadhatatlan. KövetÕk pedig vannak: tavaly egy brit szoftvercég John F. Kennedy meggyilkolásának 41. évfordulójával egy idÕben egy olyan játékszoftvert dobott piacra, ahol a játékos feladata az volt, hogy három lövést adjon le a dallasi könyvraktár ablakából a nyitott autójában utazó John F. Kennedy elnökre. Megjelent a színen a Survivor játék, ahol a cél szintén a túlélés, ám itt már a régmúltba is visszamehetünk. A játékosok a katasztrófa utolsó pillanatában kapcsolódnak be az eseményekbe, amely a Titanic elsüllyedésétÕl kezdve a hirosimai atomtámadáson akár az Andrew hurrikán pusztítása, a Mexikóvárosban bekövetkezett földrengés, avagy egy paraguayi bevásárlóközpontot elpusztító földrengés is lehet. Nem meglepÕ, hogy a videojátékot számos kritika érte az érzéketlensége miatt. A mÛvészet nem ismer olyan kategóriákat, hogy jó vagy rossz – reagált a vádakra Claus Wohlgemuth, a játék egyik szülÕatyja. Úgy érvelt, a katasztrófák mindig inspirálóan hatottak a költészetre, a filmiparra, a festészetre, hogy csak néhányat említsünk. Picasso egyszer úgy fogalmazott, hogy a mÛvész veszít, ha arra vár, hogy megadják számára a szabadságot. A mÛvésznek saját magának kell megteremtenie a szabadságot – tette hozzá.

A Reality Gaming ugyanakkor Wohlgemuth szerint egyfajta ismeretterjesztÕi szerepet is betölthet. A Survivorön keresztül ugyanis azok, akik többet szeretnének megtanulni például az atomtámadásról, könnyen megtehetik. Hirosima múzeumának igazgatója is arról számolt be – folytatta Wohlgemuth –, hogy ezáltal mindenki részese lehet annak, ami ott történt. A jövÕ generáció szempontjából pedig ez a legfontosabb. (FB)