Kapaszkodnak a székükbe a magyar dolgozók

Igaz, a Világgazdaság–Hewitt Legjobb Munkahely Felmérés 2008-as eredményeiből az is kiderült, ha nincs válság, mi, magyarok akkor is többnyire biztonságkeresők vagyunk, de a változások hatására még jobban felértékelődnek a stabil álláshelyek.

Leginkább a termelésben dolgozók rettegnek attól, hogy mi lesz, ha megszűnik a munkahe-lyük, vagy kézhez kapják a felmondólevelet. Közülük minden ötödik aggódik emiatt. Rajtuk kívül az irodai és adminisztratív alkalmazottak féltik még az állásukat. 23 százalékuk szerint akár fél évbe is beletelne, mire újra el tudnának helyezkedni.

A legoptimistábbak ebben a tekintetben az informatikusok, illetve a vendéglátással foglalkozók. Tízből négyen egyáltalán nem tartanak az álláskereséstől, úgy vélik, pár hét alatt találnának megfelelő munkát. Kicsivel azért óvatosabb duhajok az egészségügy, illetve a média területén dolgozók. Bár ők is átlagon felül optimisták, többségük azonban inkább úgy véli, néhány hónap alatt, kisebb utánajárással sikerülne elhelyezkednie.

A termelésben dolgozók maradási hajlandósága nagyobb az átlagosnál, némileg többen szeretnének közülük jelenlegi munkahelyükről nyugdíjba vonulni, mint az országos átlag. Ennek ellenére tízből mindössze négyen elkötelezettek, panaszkodnak a kollégáikra, a főnökeiktől kapott támogatásra, valamint arra, hogy senki sem dicséri meg őket, ha jó munkát végeznek. Alig több mint egyharmaduk érzi, hogy munkáját, teljesítményét erkölcsileg elismerik, vagy hogy meghozhatja a munkája végzéséhez szükséges döntéseket.

Az irodai, adminisztratív munkakörben dolgozók – asszisztensek, telefonközpontosok (call centeresek), irodavezetők, banki ügyintézők, recepciósok, közszolgák – körében is sokan tartanak a munkanélküliségtől. Közülük minden második elkötelezett a vállalata felé. Úgy tűnik, ez a csoport az, amely képes nagyobb összhangot teremteni a munka és a magánélet között, nem panaszkodik a cég által biztosított munkaeszközökre és környezetre.

Az ilyen munkakört betöltők elégedetlenek viszont azzal a megbecsüléssel, amelyet kapnak, csupán minden harmadik irodai/adminisztratív dolgozó érzi úgy, hogy vállalata értékes tagjaként tekintenek rá. Az is fáj nekik, hogy képességeiket, tapasztalataikat nem tudják kihasználni a munkájuk során, és szakmai fejlődésre sincs igazán lehetőségük.

A cikk teljes terjedelemben itt olvasható