Válság: van más megoldás is, mint az elbocsátás

A legnagyobb üzemcsarnok péntek délutánra teljesen megtelt. Közel félezer ember tolongott benne, mégis olyan volt, mint egy némafilm: csak látni lehetett őket, még halk morajlás sem volt, talán csak sóhajok. Féltek. „Mit jelent be a tulajdonos-cégvezető, miért hívott össze minket?”, „Megszűnik a gyár?”, „Kirúgnak mindenkit?”, Miből fizetem a lakáshitelt?”, „Épp karácsonyra maradok munka nélkül?” – ilyen és hasonló gondolatok forogtak a fejekben. Aztán megjelent a tulaj, a jól ismert. A homlokán lévő három mély barázda még jobban elmélyült, a szeme karikás. A dél-alföldi üzem a fennállása óta nem élt át ekkora bajt: a pénzpiaci válság hatása lecsapódott a cégnél, a megrendelések száma visszaesett, a korábban megbízható partnerek is jelezték, hónapokat csúsznak majd a már leszállított termékek kifizetésével. Hát igen, csakhogy valamiből bért adni kell a dolgozóknak, az ötszáz ember több mint háromnegyede kékgalléros, nekik nincsenek tartalékaik. A cégvezető három másik társával egy hete számolt, osztott, szorzott, milyen megoldási lehetőségek vannak. Azt tudták, hogy a korábban beígért 6-8 százalékos fizetésemelés elmarad. Ezenfelül azonban el kell küldeni nyolcvan embert. A legtöbb dolgozó évek óta kolléga. „Milegyenmilegyenmilegyen?” – ez zsongott a tulajdonos fejében napok óta. Ott állt a pulpituson, ezer szem szegeződött rá, belekezdett: „Emberek, válság van, mi is érezzük, de kijövünk belőle, ígérem!” – mondta, és fogalma sem volt, hogyan váltja majd be az ígéretét. „Van azonban néhány rossz hírem, amelyekről határozatokat kell meghoznunk, segítsetek eldönteni, mi legyen. Nem tudunk béremelést adni, ahogy korábban elterveztük, de az igazán rossz hír az, hogy még ez is kevés a cég megmentéséhez. Nyolcvan embertől meg kellene válnunk. Mi legyen?” – mondta ki végre hangosan a kérdést. S ott a pulpituson eszébe jutott a megoldás. „Ha vállaljátok, hogy átmenetileg csökkentsük a munkaidőt – például hatórásra – és hozzá a béreket, úgy vélem, nem kell senkit elküldenünk!” A gazdasági igazgatót meglepte a bejelentés, hisz tíz perccel azelőtt még a jogásszal egyeztetett a felmondások miatt. Most előkapta a zakójából a mindig nála lévő kalkulátort, és csak úgy nagyjából elkezdte kiszámolni, ez jó megoldás lehet-e. Nem tudott pontos számokkal dolgozni, de úgy vélte, a tulajdonos hirtelen jött ötlete megmentheti a kirúgásra ítélt nyolcvan embert. Elmosolyodott: „Így legyen!”

Béremelés muszájból. A 2009-es bértervezés most sehol sem könnyű. Sok helyen nem az a kérdés mennyivel nőnek a fizetések, hanem az, vajon mennyien maradnak állásban. A dolgozók egy része – nyilván, akik kevésbé féltik a munkahelyüket – legalább az inflációt elérő emelést szeretnének kicsikarni. A múlt évben ugyan a bruttó bérek növekedése összgazdasági szinten megközelítette a fogyasztói árak emelkedését, de a növekmény jó részét elvitték az adó- és járulékemelések. A Watson Wyatt által készített bérezési felmérésből kiderül, ez évre, illetve 2009-re milyen trendekkel számolnak a vállalatok. Ezekből kiolvasható, hogy a 2008-ra tervezett 6 százalékos átlagos béremelés a valóságban minden szinten valamivel magasabb volt, 6,3–6,5 százalék közötti. Az év elején jelzett inflációs pálya azonban jócskán felfelé módosult, így mostanra ez a mutató inkább egy drágulási ütem alatti bérfejlesztést takar. Ez azt jelenti, hogy a makrogazdasági változásokra adott reakció nem elsősorban a bérrendezésre fordítható keretek növelése volt – ez érthető, hiszen a bevételi oldalon is sújtja a recesszió a cégeket, így kevesebb a pénzük –, hanem a bérrendezés egyre nagyobb differenciálása – kommentálta az adatokat Kerti Piroska, a Watson Wyatt magyarországi képviselője.

A kormány által elfogadott, frissített konvergenciaprogam jövőre 0,9 százalékos GDP-csökkenéssel számol. A Kopint-Tárki pedig 2009-ben 9,5 százalékos munkanélküliséget prognosztizál.A vállalatok körében egyre többen egyetlen béremelést terveznek az évi több alkalom helyett, és ennek időpontja a legtöbb munkaadónál januárra vagy áprilisra esik. A munkavállalók motiválását kevésbé szolgáló, csak általános (mindenkinek azonos mértékű) növelést elvétve alkalmaznak a vállalkozások, s ha mégis, azt is túlnyomó részben a legalacsonyabb beosztásúak körében teszik.

Az előző esztendőhöz képest tovább csökkent a differenciálatlan emelést alkalmazó cégek száma, egyre többen a teljesítmény alapján differenciált (úgynevezett merit) emelést adnak. A másik motivációs eszköz, hogy csak a kiemelt munkakörökben növelnek nagyobb mértékben. A kiemelés oka lehet az élesebb munkaerő-piaci verseny, a kiváló képességeket, illetve helyismeretet igénylő vagy a cég működése szempontjából fontos munkakörök, főként azok, amelyek hosszú betanítási időt igényelnek.

Leépítések várhatók. Az egyéni béremelések tekintetében a dolgozóknak be kell rendezkedniük a stagnáló fizetésre, óvatosnak kell lenniük a hitelfelvételt illetően, mert ha tartósnak bizonyul a válság, megnő az állásbiztonság értéke – fűzte hozzá a szakértő.
Kerti Piroska arra számít, hogy az elkövetkező időszakot további leépítések jellemzik majd, hiszen máris kezdik befagyasztani a felvételeket. A mostanihoz hasonló zavaros időkben szívesebben alkalmazzák ösztönzőként az alkalmi pénzbeli elismeréseket, vagyis a prémiumot, bónuszt, mert ezek nem jelentenek hosszú távú elkötelezettséget a munkaadó részéről. Más elemzők – többek között kutatóintézetek és a Magyar Nemzeti Bank – is arra számítanak, hogy a rosszabb jövedelmezőségi feltételekre egy idő után erőteljesebben reagálnak létszámcsökkentéssel a vállalkozások. Ez a tendencia főként akkor érvényesülhet, ha a cégek nagyobb hányada tekinti tartósnak a gazdálkodási nehézségeit, ez pedig az idő előrehaladtával elkerülhetetlen.
A Watson Wyatt nyári adatfelvétele alapján a vállalatok 2009-re is átlagosan 6 százalékos bérfejlesztést terveznek – igaz, ezt a prognózist még a pénzpiaci válság érezhető hatásai előtt adták.

Régiós különbségek. Mivel vidéken jóval alacsonyabbak a megélhetési költségek, mint a fővárosban, így az ottani munkavállalók általában hajlandók olcsóbban is dolgozni. Bár a cégek próbálnak élni a juttatások régiós differenciálásával, az egyéni béradatok azt mutatják, egyre kisebb az eltérés a főváros és a vidék között. A regionális bérkülönbségeket alkalmazó cégeknél a hivatalos fizetési sávok középértékei között nőtt a lemaradás a fővároshoz képest, de az egyéni adatokból számolt tipikus munkaköri bérátlagok között erősen csökkent. Ez leginkább abból adódik, hogy egyre több vállalati folyamatot helyeznek az ország más térségeibe, például bankfiókhálózat terjeszkedése, szolgáltató központok létrehozása vagy nagy termelő cégek vidékre költöztetése révén – fűzte hozzá a szakember.

Az esettanulmányok a manager magazin december-januári számában olvashatók

A kormány által elfogadott, frissített konvergenciaprogam jövőre 0,9 százalékos GDP-csökkenéssel számol. A Kopint-Tárki pedig 2009-ben 9,5 százalékos munkanélküliséget prognosztizál. -->