Nehéz visszakúszni az orosz piacra
Újhelyi Sándor, a Vállalkozók Klubja Egyesület elnöke, az Intergumi Kft. oroszországi képviselet-vezetője
„Ugyan a mostani sorrendben az 5. orosz–magyar vállalkozói fórumunk, de a legutolsó óta 15 év telt el. Most azonban ismét elérkezettnek láttuk az időt, hogy megszervezzük, mivel a magyar cégek számára nagyon fontos a kijutás az orosz piacra, de azt is látjuk, ennek komoly gátló tényezői vannak. Ilyen a kapcsolatrendszer, illetve az információ hiánya és a tévképzetek. Ilyen például, hogy a magyarok általában nincsenek tudatában annak, hogy Oroszországban mind a cégek, mind a magánszemélyek szintjén óriási a fizetőképes kereslet. A magyaroknak nem a tiszta exportot kellene erőltetniük, hanem a komplex együttműködést: például érdemes létrehozni orosz céggel vegyes vállalatot, feldolgozóüzemet létesíteni, amelyhez technológiát, know-how-t, akár gépeket, eszközöket, szakmunkaerőt lehet beszállítani Magyarországról, majd a végterméket belső és exportpiacokon értékesíteni. Ez éppúgy járható út az agráriumban, mint az egészségügyben, az építőiparban, a környezetvédelemben, de akár az energiaiparban is. Ez utóbbiban – érdekes módon – olyan lehetőségek is nyílnak, amelyekre soha senki nem gondolt volna. Például az elsősorban az idegenforgalomból élő altaji területen igény van megújulóenergia-projektekre, ugyanis olyan távol vannak a településektől az erőművek, hogy a szállítási veszteség 90 százalékos. A cégem is jelen van az orosz piacon, így saját tapasztalatból mondom: óriási lehetőségek vannak Oroszországban, ahol azonban csak azoknak a magyaroknak (és más nációbelieknek) van esélyük a sikerre, akiket befogadnak.
És azokat fogadják be, akik tisztességesen tárgyalnak velük, úgy, ahogy egy gazdasági világhatalombeli céggel illik. Ne felejtsük el ugyanis, az orosz vállalkozások napi nyeresége általában többszöröse egy magyar cég éves árbevételének. Jó tanácsom az orosz piacon próbálkozók számára: ne az egérke tegyen üzleti ajánlatot az elefántnak, ne ő ajánlja fel, hogy megosztja vele a vacsoráját, hanem viselkedjen úgy, hogy ez fordítva megtörténjen.”
Raskó György, agrárközgazdász, üzletember
„A magyar mezőgazdasági és élelmiszer-ipari cégeknek fel kell ismerniük, a korábbitól teljesen eltérő módon kell közelíteni az orosz piachoz. Ugyanis ma már minimális az esély arra, hogy beszálljunk az oroszok nagy mennyiségű élelmiszerimportja által kínált üzletbe, mert az árak a mélyben vannak, mivel a márka nélküli élelmiszereket vásárlóknak napi megélhetési gondjaik vannak, azaz csak nagyon nyomott áron lehet eladni ezeket. Nem tudunk ugyanis versenyezni árban például a brazil, a thaiföldi, a kínai, az argentin vagy akár az egyesült államokbeli tömegexporttal. Már csak azért sem, mert ezekben az országokban a cégek exporthiteleket is kapnak. Hasonlóképpen nehéz a verseny az úgynevezett presztízs luxusélelmiszerek esetében, ugyanis a drága borokat, pezsgőket, sajtokat, libamájat, húskészítményeket stb. a sznobok – ez Oroszországban is így van – inkább Franciaországból, Olaszországból, Hollandiából szerzik be.
A libamájon, a tokaji aszún és a Pick szalámin kívül a magyar prémium termékeknek nem sok esélyük van. Ezt egyébként megtapasztaltam a saját vállalkozásomban. Ám van egy harmadik megközelítés, taktika, ez a magyarok számára az igazán járható út, nevezetesen a rendszerszemléletű export, amely a rendszerváltás előtt jellemző volt. S az orosz mezőgazdaság szereplői máig emlékeznek még Bábolnára, a KITE-re, a bajai rendszerre. Ez technológiaexportot jelent szakemberexporttal és beszállítással, siker esetén pedig pluszban egy rá épülő termékeladással is. Például a A KITE Mezőgazdasági Szolgáltató és Kereskedelmi Zrt. ma is alkalmas lenne a rendszerexportra. Ám ez csak a siker egyik eleme, szükség lenne a kereskedőház-szemléletre is, amely erre a piacra szakosodva felkarolja az agráripari kkv-kat, illetve a technológiai vállalkozásokat. S még egy gondolat, amit azért észben kell tartani: Oroszországban még ma is könnyebb érvényesülnie és nagyobb sikerre lehet számítani egy állami cégnek, mint egy magánvállalkozásnak. S ez érvényes a volt Szovjetunió utódállamaira is.”
Szegő Róbert, a Gordiusz Alfa ügyvezetője, a Magyar Gépipari és Energetikai Országos Szövetség (Mageosz) tagja
„Ha általában a magyar–orosz gépipari kapcsolatokat nézzük: a 90-es évek elején megtapasztalt »válás« után ismét a közeledés szakaszába jutott az együttműködés. A magyar gépipar halódásának idején a hagyományos gazdasági kapcsolatok közel mindegyike elhalt az orosz partnerrel, még ott is, ahol ez az alkatrészellátás szükséglete miatt súlyos hiba volt – erre a legjobb példa az Ikarusé. E kapcsolatok egy része a 90-es évek közepétől fokozatosan épül újra és részben új alapokra: első lépésben az orosz nyersanyagok ellentételezéseként egy nagyon vegyes export részeként, majd az ezredforduló után a magára találó orosz gazdasági hatalom oldalvizén már kiterjedt formában. Mindenesetre a fejlődést célozza a Mageosz is, amely most építi újjá a térségben a cégekkel, társszervezetekkel a kapcsolatait. Egy jellemző adat: az Oroszországba irányuló magyar kivitel közel 60 százaléka gépipari termék, miközben az onnan érkező importnak alig a 2 százaléka. Ez is mutatja a lehetőségeket. A gépipar kitüntetett orosz kapcsolata hagyományosan a járműipar és kereskedelem. Ennek a kapcsolat-újraépülésnek tipikus példája a Rába megállapodása az Urallal futóművek szállítására.
A mezőgéppiaci és energetikai szegmensben is egyre kiterjedtebbek a Magyarországra delegált műszaki fejlesztési, majd beszállítási feladatok. »Intim« kérdés a lassan egy évtizede tartó, fokozatos orosz tulajdonszerzés a gépiparban (is). Az orosz gazdasági szereplők jellemzője ugyanis, hogy a mélyebb bizalmukhoz szükségük van a közvetlen tulajdonlás garanciájára, ez pedig egy idő után válaszút elé állítja a magyar partnert. A korai szakasztól segítette a kapcsolatok újraépülését az Eximbank és a Mehib; fontos is a hazai cégek orosz exportjának átmeneti finanszírozásának és kockázatcsökkentésének a támogatása. Ha a saját cégem gyakorlatát nézzük: a Gordiusz rendszeres résztvevője az oroszországi kiállításoknak, s gyakoriak a találkozók magyar partnereink orosz üzletfeleivel.”
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.