Karrierek gödörben

A pénzpiaci válság rengeteg álláshelyet megszüntetett, sok helyen csökkentek a fizetések, de legjobb esetben is lassultak a munkaerő-piaci mozgások, így nehezebb magasabb pozícióba kerülni, ha valaki már túlnőtte a vállalati szerepét.

A válság talán a legkomolyabb ok most arra, hogy valaki gödörben érezze a karrierjét, ám ezenkívül még számtalan dolog előidézheti. Egy karrier sikerességét nemritkán a szakmai és emberi féltékenység gátolja. A szakmai sikertelenség adódhat abból is, ha az adott személyt épp a kreativitása, egyedisége miatt vették fel, mégis egy idő után pont ezen tulajdonságai miatt

jelent terhet. Az is előfordulhat, hogy bár az adott szervezeti egységben jól „működik” a kolléga, a munkatársai is elfogadják, de a felsőbb vezetésben valakinek nem szimpatikus, így az onnan érkező utasítás alapján kezdődik meg az illető ellehetetlenítése. A sikertelenség oka lehet az is, ha a felvételi beszélgetéskor a jelöltnek nem a vállalat valós helyzetét mutatják be. Ilyen esetben a feletteseivel, munkatársaival és önmagával szemben olyan helyzetbe kerül az egyén, amely elveheti a kedvét, csökkentheti az eredményességét, rombolja a szervezeten belüli megítélését, s hosszú távon megtörheti a karrierjét. Ilyenkor mindkét félnek le kell(ene) vonni a megfelelő következtetéseket, s ha van rá lehetőség, akkor közösen változtatni a helyzeten. A magánéletben

bekövetkező változások stresszhelyzetet jelentenek, s ezeket nem mindenki kezeli jól. A megfelelő vezető tudja, mi a munkatársakkal szembeni felelőssége és feladata, s mentorként is működik. Ilyen esetekben megoldást javasol, úgy, hogy közben nem sérti meg a munkatárs személyes életterét, nem viszi túlzásba a segítő szándékot. Mindennek az alapja a bizalom, azt azonban a vezetőnek ki kell érdemelni. Ha a munkatárs nem keresi meg a vezetőjét, nem szabad erőltetni a kérdést. A gondok, problémák kezelésére a „családbarát” megoldások keretében lehetőség van (a munkavállaló részmunkaidőbe való áthelyezése vagy más módon történő segítése).

A bizalom egyébként alapvető a karrierépítéshez. Akkor tud valaki fejlődni, ha érzi, hogy bíznak benne, és ő is bízhat a főnökében, kollégáiban, sőt a munkahely stabilitásában is. Karrierrombolást követ el az a munkatárs, aki nem problémamegoldó, hanem csak problémafelismerő, így ennek a képességnek a fejlesztése is nélkülözhetetlen. A karrierépítés nehezebben megy – de nem lehetetlen – a melankolikus és flegmatikus személyiségű embereknél, sikerük attól is függ, mennyire nyitottak az új megoldásokra – állítja Gondos Árpád vállalatszociológus. A mobilitás, a rugalmasság, az alkalmazkodóképesség ugyanis jól jön az állásban maradáshoz és a karrierépítéshez is. Személyes ellentétek, belső kommunikációs hiányosságok, a munkafolyamatok rossz egymáshoz illesztése szintén gátolhatja, hogy valaki megmutathassa a tehetségét és sikeresen működjön együtt. Meglepő, de maga az életközépválság is karrierromboló lehet. Életünk során a boldogságszintünket egy U betűhöz lehet hasonlítani: ahogy közeledünk a 40-es éveinkhez, egyre boldogtalanabbá válunk, majd onnan újra „visszapattanunk” – állítja Keith Bender. A Wisconsin – Milwaukee Egyetem közgazdaságtan-professzora korfaanalízisében elismerte: arra még nincs magyarázat, miért kezdünk el zsémbeskedni életünk derekán, ám szerinte van kitörés a taposómalomból. Sokakkal

előfordul, hogy kiábrándítónak tartják a 20-as, 30-as éveiket, rájönnek, másként, máshogy kellett volna eltölteniük, színesebb életre vágynak, s például egyszerűen otthagyják a munkahelyüket. Az önkritika egyfajta leltárkészítésre ösztönöz, ennek során mindenki talál elkövetett hibákat, elszalasztott lehetőségeket – ez óriási traumát képes okozni. Mi lehet a megoldás?

Akinek fejlett az emocionális intelligenciája, valószínűleg jól ismeri önmagát, érzelmeit a helyzeteknek megfelelően tudja kezelni, sőt arra is képes, hogy ösztönözze önmagát – fogalmaz Várnai Tamás, a Kennedy-Western Egyetem tanára. Lényeges az is, hogy kapcsolatai ritkán végződnek kudarccal, ebben az empátia is segíti. Várnai Tamás szerint ezek a készségek mind szükségesek ahhoz, hogy valaki képes legyen megtartani az állását. Ezek a tulajdonságok nemcsak a munkahely megtartásához, de egy újnak az elnyeréséhez is nélkülözhetetlenek. Az életközépválságra is van megoldás: Andrew Oswald, az angliai Warwicki Egyetem közgazdaságtan-professzora szerint a negyvenes évek elérésével járó krízist javítja a munkahelyi biztonságérzet, vagy ha az most hiányzik, akkor egy olyan állás keresése, ahol nő az elégedettségünk, magasabb a bér, jobb a pozíció vagy épp több a kihívás.

Vagyis akár még válságban is érdemes váltani, ha valakit ez boldogabbá tesz.

Tudáshoz nem illeszkedő munkahely, pozíció

Álláshoz nem illeszkedő személyiség

Féltékeny főnök, kollégák

Munkahelyi konfliktusok, bizalmatlanság

Gyenge kommunikációs készség

Magánéleti gondok, stresszhelyzetek

Csak problémafelismerő, de nem problémamegoldó személyiség

Az emocionális intelligencia hiánya

Alkalmazkodóképesség hiánya

Hiányzó tanulási, fejlődési igény

– számtalan ok miatt érezhetjük úgy, hogy mélyponton van a pályafutásunk, semmi sem sikerül, a karrierünknek vége. A Világgazdaság szakértők segítségével összegyűjtötte, mi miatt érezhetjük úgy, hogy újra kell kezdenünk.

Koczó Ildikó Karrierromboló tényezők Egzisztenciális ellehetetlenülés

Tudáshoz nem illeszkedő munkahely, pozíció

Álláshoz nem illeszkedő személyiség

Féltékeny főnök, kollégák

Munkahelyi konfliktusok, bizalmatlanság

Gyenge kommunikációs készség

Magánéleti gondok, stresszhelyzetek

Csak problémafelismerő, de nem problémamegoldó személyiség

Az emocionális intelligencia hiánya

Alkalmazkodóképesség hiánya

Hiányzó tanulási, fejlődési igény -->