Lelkes munkaerő hozza a sikert

Deiric MCCann előadásai keretében bemutatta közel egyéves kutatásának eredményeit is, amelynek során 400 ezer válaszoló közreműködésével csaknem 40 ezer vezető munkájáról kaptak képet. „Manapság sokkal több igazán profi, a kedvező változásokra rendkívül nyitott HR-essel lehet találkozni Magyarországon, mint évekkel ezelőtt, őket már az motiválja, hogy a munkaerő a vállalatnál egyfajta tőkét képez, amitől jobban működik a cég” – ezzel a gondolattal indította a felméréssel kapcsolatos beszélgetésünket a tekintélyes ír szakember. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a válság idején mégis magukra maradtak az emberek, és háttérbe szorultak a HR-esek is szerte a világban, s úgy tűnik, ez alól Magyarország sem kivétel. A vállalatvezetők egyszerűen megfeledkeztek arról, hogy nemcsak a költségek lefaragására kell ügyelni, hanem az emberekre is.

A válság kirobbanásakor, 2008-ban hatalmas sokk érte az üzleti világot. Ennek nyomása alatt 2009-ben mindent megtettek a vezetők azért, hogy valamilyen szinten profitra tegyen szert az általuk irányított vállalat, szinte vakon törekedtek arra, hogy csökkentsék a költségeket. Mert a módszer „bevált”, ezt folytatták 2010-ben is: a cég életben maradt, és szerencsés esetben még némi profitot is elkönyvelhetett. Tavaly azonban kiderült, hogy már nincs mit lefaragni, ha ezt folytatják, kárt okoznak saját maguknak is. Ráadásul azzal szembesültek, hogy azok az emberek, akiket a cégnél megtartottak, „gyászolják” az elbocsátott kollégáikat, halálra rémülve, dermedten, gépiesen dolgoznak, s immár egyáltalán nem lelkesek és motiváltak.

Őket kellene rábírni arra, hogy ismét fellendítsék a céget. A legtöbb vállalatnak ez az egyetlen erőforrása arra, hogy javítsák a teljesítményüket. „Hogyan lehet ezt elérni, a felmérésünk eredményei szerint ez jelenleg a vállalatvezetők legfőbb dilemmája világszerte” – mondta Deiric McCann. További komoly problémát jelent, hogy a válság, a lefaragás erősen sújtotta a HR-eseket is, holott nekik kellene most felvillanyozni a megmaradt munkaerőt.

Mit kell tenniük ilyen körülmények között a vállalatvezetőknek? Az ír menedzsment­guru szerint legelőször is föl kell ismerniük azt, hogy a legfőbb feladatuk most az emberek felrázása. El kell érniük azt, hogy a vállalat céljai iránt újra elkötelezetté tegyék a dolgozóikat. Ki kell őket mozdítani a félelemből, mert az ijedt emberek nem tudnak teljesíteni. „A felmérésünk bebizonyí­totta, hogy azok a vezetők érnek el fantasztikus eredményeket ebben a helyzetben is, akik képesek megnyerni a dolgozókat: nincs más megoldás” – összegezte felmérésük tapasztalatait.

Megvizsgálták azt is, hogy mi tette képessé ezeket a vezetőket az emberek felrázására. Az első jellemzőjük az, hogy nagyon pozitív légkört tudtak teremteni maguk körül a nehéz helyzet és a külső negatív hatások ellenére. Fontos meghallgatni a javaslataikat, „legalább naponta háromszor megdicsérni az embereket”, ez a második dolog, ami hozzájárul a cég fellendüléséhez. Így érhető el, hogy elkötelezetten és lelkesen viszonyuljanak a cég ügyeihez. Ha pedig jól végzik a munkájukat, akkor egyszer sem maradhat el az elismerés. A jó vezető mindig tud jövőképet mutatni beosztottjainak. Az embereket nehéz gazdasági helyzetben különösen foglalkoztatja a jövőjük, előrehaladásuk, munkahelyük biztonsága. Ezekre az aggodalmakra is feltétlenül oda kell figyelni, méghozzá személyre szabottan, hiszen mással nyerhető meg a 22 éves és az 52 éves munkaerő. „A kutatásunkban a legjobban dolgozó vezetők jól ismerik beosztottaikat, gondjaikat és álmaikat, s odafigyelésükért cserébe megbízható szövetségesekre találtak bennük a válság legyűréséhez; »nyugi, minden rendbe fog jönni«, ez az üzenet működött mindenkinél” – hangsúlyozta végül ­Deiric McCann.