Így lehet, hogy az új kormány megalakulásáig várni kell arra, hogy kiderüljön: megalapozottak-e azok a feltételezések, amelyek szerint a dohánytermékekhez hasonlóan az alkohol árusítását is korlátoznák.
Amit biztosan tudni lehet, az az, hogy 2009-ben az Országos Addiktológiai Centrum „Alkoholpolitika és –stratégia” címmel már készített egy tervezetet, és annak alapján bizony nem megalapozatlan arra gondolni, hogy az alkoholfogyasztás visszaszorítására hivatkozva a kormány esetleg az alkoholkereskedelem korlátozását tervezi. Az akkori dokumentum „jó és hatékony” gyakorlatnak nevezte azokat az intézkedéseket, amelyekkel más országok a hozzáférést korlátozták, így az árusítóhelyek számának és nyitva tartásának szabályozását, vagy az alkoholárusítás külön engedélyhez kötését. A dokumentumban az egyik legfontosabb célként az egy főre jutó alkoholfogyasztás mértékének csökkentését jelölte meg. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az egy főre jutó összes szeszesital-fogyasztás Magyarországon amúgy folyamatosan csökken: 2010-re 9,2 literre mérséklődött a 2006-os 11,2 literről. Magyarországon a hivatalos statisztikák ezzel együtt is félmillióra, a szenvedélybetegekkel foglalkozó szakemberek 800 ezerre becsülik az alkoholisták számát. A több mint tíz évvel ezelőtt elfogadott népegészségügyi program azzal számolt, hogy 2012-re félmillió alá lehet szorítani Magyarországon az alkoholisták számát.
Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint évente tízezer magyar hal meg a mértéktelen alkoholfogyasztás következtében, elsősorban májzsugorban, hasnyálmirigy-gyulladásban, különböző, alkohol okozta rákbetegségekben és balesetekben. Az európai országok alkoholfogyasztási szokásait elemző WHO-tanulmány szerint az alkoholizmus talaján kialakult rákbetegségek aránya Magyarországon a legmagasabb: százezer emberből 16–20 ezek következtében hal meg.
A tanulmány szerint - amelyből nem mellesleg az is kiderül, hogy az öreg kontinensen a világ átlagánál kétszer több szesz fogy - az EU országainak legtöbbjében létezik nemzeti, mégpedig a legtöbb államban a parlament, illetve a kormányzat által felügyelt és koordinált alkoholpolitika, ez alól hét ország, köztük hazánk csak a kivétel.
Rossz üzenet a szabad pálinkafőzés
„A szabadság élményét nyújtotta az embereknek, hozzájárult az értékmegőrzéshez és értékteremtéshez, az élő hagyomány megőrzéséhez, s ezzel a vidéki közösségek megtartásához.” Többek között ezzel érvelt a szabad pálinkafőzés lehetőségének ismételt engedélyezése mellett a kormány, amikor 150 év tiltás után, 2010 szeptember 27-től szabaddá tette a magán pálinkafőzést Magyarországon. Az így előállított ital mennyisége nem haladhatja meg az évi ötven litert, ami a jogalkotók szerint még beletartozik a „személyes használatra” szánt mennyiségbe. Demetrovics Zsolt, a Magyar Addiktológiai Társaság elnöke szerint azonban ez napi 2,5-3 dl tömény szeszt jelent, ami még borból is sok. Nem szerencsés az sem, hogy a pálinkatörvény az amúgy is magas arányú tömény szesz fogyasztásnak kedvez. „Különösen szerencsétlen a törvény általános üzenete, amely tulajdonképp támogatandó dolognak állítja be az alkoholizálást. Egy ilyen üzenet mellett nagyon nehéz az államnak egyúttal prevenciós ágensként is fellépnie, s hitelesen kommunikálni az alkohol ártalmait, veszélyeit” – vélekedik.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.