Jelenleg kilenc végleg leállított nukleáris blokkot tartanak nyilván Oroszországban. Előbb-utóbb ezeket, majd hamarosan a következő években nyugdíjba kerülőket is le kell bontani, emiatt pedig frissíteni is kell az ilyen munkák idő- és pénzigényére vonatkozó korábbi számításokat.
A kérdést nemrég a nukleáris és sugárveszélyes létesítmények leszereléséről, valamint a nukleáris örökség kezeléséről szóló szentpétervári konferencián vitatták meg. Az eseményt az orosz állami Roszatom atomholding szervezte.
Oroszországban az 1990-es években indult az üzemidejük végét elérő atomblokkok üzemidejének meghosszabbítása – írja a társaságnak a rendezvényről beszámoló belső lapja, a Sztrana Roszatom –, a maximális észszerű üzemidő jelenleg nem haladja meg a 60 évet. A blokkok 64 százaléka azonban már meghosszabbított üzemidejét tölti, így a véglegesen leállított egységek száma a következő két évtizedben csak nőni fog. 2040-ig 16-ot kell leállítani: mégpedig a leningrádi, a kurszki, a szmolenszki, a bilibinói és a novovoronyezsi atomerőműben. Ez 2040-ig 5, 2045-ig pedig már 27 blokkot jelent.
A Roszatomnál kilenc éve fogadták el a nukleáris létesítmények, sugárforrások és nukleáris anyagok és radioaktív anyagok leszerelési koncepciójának részeként azt a stratégiát, amely szerint a leállított atomerőműveket azonnal le kell szerelni. (Vannak ugyanis más, a magyarországi tervekben is mérlegelt megoldások.) Arról is döntöttek, hogy
Összességében 25–28 évet terveznek minden tevékenységre az életciklus végén.
Most a novovoronyezsi, a leningrádi, a kurszki, a belojarszki és a bilibinói atomerőművekben dolgoznak a leállított blokkok leszerelésének előtanulmányain. A munka az egyedisége miatti is rendkívüli, ugyanis a beépített kapacitás, az alkalmazott műszaki megoldások és reaktortípusok miatt öt különböző programot kell összeállítani. Már számos javaslat elkészült például a grafitmoderátoros reaktorok átvizsgálására és szétszerelésére, a besugárzott üzemanyag eltávolítására, valamint a telephelyen keletkező hulladék tárolására. A legjobb megoldást a tudományos és műszaki tanácsoknak kell megtalálniuk.
Egy erőmű teljes leszerelése bizonyos értelemben nehezebb, mint felépíteni, már csak a tapasztalatok hiánya miatt is. Nem úgy történik, hogy megnyomjuk a Ki gombot, és már jöhet is a buldózer – idézi a lap Ilnur Garajevet, az Atomenergoprojekt főmérnökét. Ráadásul olyan fogalom, mint atomerőmű-leszerelés, nem szerepel a leszerelésben érintett, például településrendezési dokumentumokban és máshol sem, mindössze az építésügyi minisztérium ír róla, de csak a munkaszervezés címszó alatt. Vagyis sok a teendő az ilyen folyamat szervezési és módszertani támogatása terén is.
A főmérnök szerint
annak kellene terveznie a leszerelést, aki az adott atomerőművet tervezte, de ez nem megoldható.
A leningrádi atomerőmű esetében ezért megpróbáltak két év alatt beszkennelt archív adatokkal dolgozni, de ez nem vezetett teljesen megfelelő eredményre. A novovoronyezsi atomerőműnél más utat választottak: hét hónap alatt elkészítették az állomás komplett digitális 3D-s modelljét, amely többek között jól szemlélteti a leállítandó és a működő létesítmények közötti kapcsolatokat.
A szentpétervári ülésen a gazdasági szempontok is szóba kerültek.
Súlyosságukat jelzi a feladatok példátlan jellege:
a posztszovjet térségben eddig egyetlen atomerőművet sem szereltek le teljesen, miután a pénzigényének nagysága is többismeretlenes probléma.
Mint a Roszenergoatom vezérigazgató-helyettese, Alla Arhangelszkaja megjegyezte: a konszern nagyon jól tudja, mennyibe kerül egy atomerőmű építése, de ma már senki sem fogja megnevezni a leszerelés árát. Csak hozzávetőleges becslés van a 35 erőmű leszerelésének teljes költségéről: jelenlegi áron több mint kétezermilliárd rubel. Ennyi azonban nincs az e célra létrehozott, 1993 óta töltögetett speciális pénzügyi alapban, hiszen sok blokk már 1993 előtt elérte az üzemideje végét. Becslések szerint a szükséges pénznél egy nagyságrenddel kevesebb gyűlt össze.
Most tehát nagy lendülettel keresik a megoldást. A Roszatom és a Roszenergoatom olyan csoportot hozott létre, amelyben a kormányzati szervek képviselői is részt vettek. A csoport átfogóan megvizsgálja a kérdést, módszertant dolgoz ki a leszerelés költségeinek kiszámítására, és többek között értékeli a vonatkozó szabályozás módosításának lehetőségét.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.