Kiderült, mennyi pénz kellene az öreg orosz atomerőművek leszerelésére

Osztanak-szoroznak az orosz atomipari szakemberek, vajon mennyi pénzt és időt visz el egy elaggott nukleáris blokk lebontása. A költségekre hatalmas szám, kétezermilliárd rubel jött ki, és az, hogy annak csak a tizede áll rendelkezésre. Hamarosan tehát mindent újraszámolnak. A következő években felgyorsul az Oroszországban elöregedő, ezért lebontandó atomerőművek száma, a blokkok 64 százaléka már így is a meghosszabbított üzemidejét tölti.

B. H. L.

2023.12.17, 10:58

Frissítve: 2023.12.17, 12:13

Jelenleg kilenc végleg leállított nukleáris blokkot tartanak nyilván Oroszországban. Előbb-utóbb ezeket, majd hamarosan a következő években nyugdíjba kerülőket is le kell bontani, emiatt pedig frissíteni is kell az ilyen munkák idő- és pénzigényére vonatkozó korábbi számításokat.

Egyre sürgetőbb kérdés, mi lesz a nyugdíjazott atomerőművekkel.
Fotó: Roszatom

A kérdést nemrég a nukleáris és sugárveszélyes létesítmények leszereléséről, valamint a nukleáris örökség kezeléséről szóló szentpétervári konferencián vitatták meg. Az eseményt az orosz állami Roszatom atomholding szervezte.

Nem hosszabbítható a végtelenségig az üzemidő

Oroszországban az 1990-es években indult az üzemidejük végét elérő atomblokkok üzemidejének meghosszabbítása – írja a társaságnak a rendezvényről beszámoló belső lapja, a Sztrana Roszatom –, a maximális észszerű üzemidő jelenleg nem haladja meg a 60 évet. A blokkok 64 százaléka azonban már meghosszabbított üzemidejét tölti, így a véglegesen leállított egységek száma a következő két évtizedben csak nőni fog. 2040-ig 16-ot kell leállítani: mégpedig a leningrádi, a kurszki, a szmolenszki, a bilibinói és a novovoronyezsi atomerőműben. Ez 2040-ig 5, 2045-ig pedig már 27 blokkot jelent.

A Roszatomnál kilenc éve fogadták el a nukleáris létesítmények, sugárforrások és nukleáris anyagok és radioaktív anyagok leszerelési koncepciójának részeként azt a stratégiát, amely szerint a leállított atomerőműveket azonnal le kell szerelni. (Vannak ugyanis más, a magyarországi tervekben is mérlegelt megoldások.) Arról is döntöttek, hogy

a leszerelés aktív előkészületei a végső leállás előtt öt-nyolc évvel kezdődnek.
Ezt követően öt-hét év alatt elszállítják a kiégett nukleáris fűtőelemeket és a radioaktív hulladékokat, eltávolítják a meglévő rendszereket, átfogó mérnöki és sugárzási felmérést szerveznek, valamint leszerelési projektet dolgoznak ki.
Végül két évtizedig tart a blokk radioaktív sugárzásának a csökkentése.

Összességében 25–28 évet terveznek minden tevékenységre az életciklus végén.

Úttörő feladatot kaptak

Most a novovoronyezsi, a leningrádi, a kurszki, a belojarszki és a bilibinói atomerőművekben dolgoznak a leállított blokkok leszerelésének előtanulmányain. A munka az egyedisége miatti is rendkívüli, ugyanis a beépített kapacitás, az alkalmazott műszaki megoldások és reaktortípusok miatt öt különböző programot kell összeállítani. Már számos javaslat elkészült például a grafitmoderátoros reaktorok átvizsgálására és szétszerelésére, a besugárzott üzemanyag eltávolítására, valamint a telephelyen keletkező hulladék tárolására. A legjobb megoldást a tudományos és műszaki tanácsoknak kell megtalálniuk.

Mielőtt buldózert hívna

Egy erőmű teljes leszerelése bizonyos értelemben nehezebb, mint felépíteni, már csak a tapasztalatok hiánya miatt is. Nem úgy történik, hogy megnyomjuk a Ki gombot, és már jöhet is a buldózer – idézi a lap Ilnur Garajevet, az Atomenergoprojekt főmérnökét. Ráadásul olyan fogalom, mint atomerőmű-leszerelés, nem szerepel a leszerelésben érintett, például településrendezési dokumentumokban és máshol sem, mindössze az építésügyi minisztérium ír róla, de csak a munkaszervezés címszó alatt. Vagyis sok a teendő az ilyen folyamat szervezési és módszertani támogatása terén is.

A főmérnök szerint

annak kellene terveznie a leszerelést, aki az adott atomerőművet tervezte, de ez nem megoldható.

A leningrádi atomerőmű esetében ezért megpróbáltak két év alatt beszkennelt archív adatokkal dolgozni, de ez nem vezetett teljesen megfelelő eredményre. A novovoronyezsi atomerőműnél más utat választottak: hét hónap alatt elkészítették az állomás komplett digitális 3D-s modelljét, amely többek között jól szemlélteti a leállítandó és a működő létesítmények közötti kapcsolatokat.

Kétezermilliárd rubel kellene – de honnan?

A szentpétervári ülésen a gazdasági szempontok is szóba kerültek.

Súlyosságukat jelzi a feladatok példátlan jellege:

a posztszovjet térségben eddig egyetlen atomerőművet sem szereltek le teljesen, miután a pénzigényének nagysága is többismeretlenes probléma.

Mint a Roszenergoatom vezérigazgató-helyettese, Alla Arhangelszkaja megjegyezte: a konszern nagyon jól tudja, mennyibe kerül egy atomerőmű építése, de ma már senki sem fogja megnevezni a leszerelés árát. Csak hozzávetőleges becslés van a 35 erőmű leszerelésének teljes költségéről: jelenlegi áron több mint kétezermilliárd rubel. Ennyi azonban nincs az e célra létrehozott, 1993 óta töltögetett speciális pénzügyi alapban, hiszen sok blokk már 1993 előtt elérte az üzemideje végét. Becslések szerint a szükséges pénznél egy nagyságrenddel kevesebb gyűlt össze.

Most tehát nagy lendülettel keresik a megoldást. A Roszatom és a Roszenergoatom olyan csoportot hozott létre, amelyben a kormányzati szervek képviselői is részt vettek. A csoport átfogóan megvizsgálja a kérdést, módszertant dolgoz ki a leszerelés költségeinek kiszámítására, és többek között értékeli a vonatkozó szabályozás módosításának lehetőségét.