Putyin a nyugati rakétákat Oroszország ellen használni akarókat fenyegette meg az atomfegyverek bevetésével

Vlagyimir Putyin orosz elnök nagy szakmai rutinnal és kellően homályos fogalmazással nyitotta meg a Kremlben szeptember 25-én az Oroszországi Föderáció (OF) Biztonsági Tanácsa az atomfegyver-elrettentéssel foglalkozó állandó kollégiumának tanácskozását. 

Újabb erős figyelmeztetéssel nyitotta meg a Kremlben az orosz biztonsági tanács ülését Vlagyimir Putyin orosz elnök. Üzenete a Nyugatnak szólt, s ezt erősítette meg Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő is. Ez első sorban Washingtonnak – és részben Londonnak és Berlinnek 0150 szólt, hogy ne engedélyezzék az ukránoknak a nagy hatótávolságú fegyvereik bevetését oroszországi területen lévő célpontok ellen. Putyin hangsúlyozta, hogy az évi kétszer ülésező grémium soron lévő őszi tanácskozásáról – azaz nem rendkívüli eseményről – van szó. Tegyük hozzá: a Kreml honlapján megjelent, erről szóló írás csak Putyin bevezetőjét ismertette. A tanácskozás maga nem volt sajtónyilvános, mint ahogy maga az átdolgozott, kiegészített dokumentum sem. A téma: az Orosz Föderáció atomfegyver-bevetési alapelveinek felülvizsgálata. Ebben pedig legalább négy, új elemeket tartalmazó irány figyelhető meg.

Egyrészt – fenyegetésként – bővült azoknak a fel nem sorolt államoknak a köre, amelyek csoportjában van egy vagy több atomhatalom. Ha eszközeikkel (drónokkal, cirkálórakétákkal – magyarán mindennel, ami repül és messzire hord), együtt az atomhatalmakkal indítanak támadást, tömegesen átlépve Oroszország határait – atomválaszcsapást válthatnak ki Moszkva részéről. 

Másrészt – homályosításként – Putyin bevezetőjében nem közölte sem a nukleáris válaszcsapás jellegét, sem azt, hogy mely államokat érinthet. Moszkvai katonai elemzők szerint a válaszcsapás alapvetően azt az államot vagy államokat érintheti, amelyek területéről az oroszországi határokat átlépő tömegesen indított eszközöket útjukra bocsátották. Ez jelen esetben a legvalószínűbben Ukrajnára vonatkozhat. De például ha az ukrán felségjelű, amerikai gyártmányú, oroszországi területek fölé repülő, ukrán pilóták vezette F–16-os vadászbombázókat mondjuk lengyel támaszpontról indították, a NATO-tag Lengyelország is orosz atomtámadás célpontja lehet.

Harmadrészt Putyin – újabb bizonytalansági tényezőként – a bevezetőjében aláhúzza, hogy az atomfegyver bevetése „az ország szuverenitása megvédésének a legvégső esetben alkalmazott módja”.

Negyedszer az államelnök – ugyancsak homályosításként – nem tett különbséget stratégiai és taktikai atomfegyverzet között, noha Oroszországban a nyugati elemzők éppúgy kimutatják a két atomfegyver-bevetési kategóriát, mint némely más atomhatalom esetében. Például mind Franciaország, mind Nagy-Britannia beszél a „nukleáris triádról”, amelynek mind Párizs, mind London esetében legfeljebb a triád két eleméről, a légi indítású nukleáris fegyverekről és a tengeralattjárókra telepített atomtöltetekkel felszerelt ballisztikus rakétákról van szó.

Ennek azért is lehet jelentősége, mert a taktikai atomfegyverek romboló hatása általában kisebb, mint a stratégiaiaké. E tekintetben az utóbbi évek némi változást hozhattak. Oroszország elődjének, a Szovjetuniónak az atomfegyverzete mindig is erősebb bombákból, robbanófejekből állt. Ezt az oroszországi hordozóeszközök, ballisztikus rakéták pontatlanságával magyarázták. Eszerint ugyanannak a célnak a leküzdésére erősebb bombára van szükség, ha a hordozóeszköz pontatlan. Mára ezek a különbségek az oroszországi rakétatechnika, űreszközök, katonai-kommunikációs műholdak fejlődése folytán mérséklődtek – de fennállnak.  

Hogy Putyin ismét csak az atomtriádot emlegette, a bizonytalanság újabb tényezőjét vitte be, illetve erősítette meg. Nyitva hagyta a kérdés megválaszolását, hogy milyen nukleáris fegyverekkel mérhetnek csapást Ukrajnára és/vagy a Nyugatra. A lehetőségek tára ugyanis széles: esetleg taktikai eszközökkel, például atom robbanófejes Iszkander–M, 5-7 méteres pontossággal célba csapódó taktikai ballisztikus rakétákkal vagy atomtöltetű taktikai cirkáló rakétákkal, esetleg taktikai bombázógépekről – például a „kacsacsőrű” Szu–34-esekről – indított atomrakétákkal vagy szárnyakkal-irányzórendszerrel felszerelt hagyományos gravitációs atombombákkal is megtehetik.

Az orosz elnök csak annyit mondott, hogy „az atomtriád ma az állam és polgárai biztonságának, a stratégiai paritás és a világban az erőegyensúly megőrzésének legfőbb garanciája”. 

Az atomtriád három eleme: 

1. a szárazföldi telepítésű (silókban vagy mobil eszközökön) interkontinentális (5500 kilométernél nagyobb hatótávolságú) ballisztikus rakéták (ICBM általánosan elfogadott angol nyelvű betűszó),
2. a tengeralattjárókról indított ballisztikus rakéták (SLBM),
3. stratégiai bombázók atomtöltetű rakétákkal és bombákkal.

Az Oroszországi Föderáció Biztonsági Tanácsa (OF BT) atomfegyver-elrettentéssel foglalkozó állandó kollégiumának tagjai – Vlagyimir Putyin államelnökön kívül:

• Dmitrij Medvegyev, az OF Biztonsági Tanácsának (OF BT) elnökhelyettese
• Gyenyisz Manturov, az OF kormányának első miniszterelnök-helyettese
• Andrej Belouszov védelmi miniszter
• Anton Sziluanov pénzügyminiszter
• Alekszandr Bortnyikov, az FSZB (belbiztonsági szolgálat, a KGB utódja) igazgatója
• Szergel Nariskin, az SZVR (Külső Hírszerzés – polgári) igazgatója
• Rasid Nurgalijev, az OF BT titkárának első helyettese
• Jurij Boriszov, a Roszkozmosz vezérigazgatója
• Alekszej Lihacsov, a Roszatom vezérigazgatója

Megjegyzendő, hogy Szergej Sojgu, a nemrég leváltott védelmi miniszter, jelenleg az OF BT titkára nem volt jelen, helyettese, Nurgalijev képviselte.

Reagált a nukleáris fenyegetésre az Amerikai Egyesült Államok

 Antony Blinken amerikai külügyminiszter felelőtlennek és rosszul időzítettnek nevezte Vlagyimir Putyin orosz elnök Nyugathoz intézett figyelmeztetését a nukleáris fegyverek használatáról, miközben a világ vezetői New Yorkban gyűltek össze az ENSZ közgyűlésére.