A termékenységi ráta növelése szükséges a demográfiai fordulathoz

Magyarországon egy évtized emelkedése után, 2022-ben először csökkent a termékenységi ráta értéke. Az elmúlt években a koronavírus-járvány egyaránt kedvezőtlen hatással volt a születések és a halálozások számára. A demográfiai fordulathoz a népesség természetes fogyásának megállítása, vagyis a termékenységi ráta növelése és a halálozások számának csökkentése szükséges. 

A koronavírus-járvány következtében a demográfiai mutatók számos országban letértek a korábbi pályájukról. A pandémia két csatornán keresztül is kedvezőtlen hatással volt a népesedési folyamatokra. Egyrészt megnövekedett a halálozások száma. Magyarországon a járvány hullámainak csúcspontján (például 2021 márciusában) a havi halálozási adat akár harmadával is magasabbak volt, mint a korábbi évek átlagai. Másrészt visszaesett a gyermekvállalási kedv is. Hazánkban a járványhullámok után 9 hónap késleltetéssel jelentős, akár 15 százalékos csökkenés (például 2022 februárjában) is megfigyelhető volt a havi születésszámokban. Ezek a hatások ugyan alapvetően átmenetinek tűnnek, azonban összességében erősen megnövelték az elmúlt évek természetes fogyását hazánkban. A járvány lecsengése után érdemes megvizsgálni a tendenciákat, illetve nemzetközi összehasonlításban elhelyezni a hazai eredményeket.

A járvány nagyban befolyásolta a 2022-es születésszámokat

2022-ben 88 400 gyermek született Magyarországon, így egy évtizednyi növekedés után ismét csökkent a termékenységi ráta értéke hazánkban. A 2022-es születésszám 5 százalékkal maradt el a 2021-es értéktől, így a termékenységi ráta értéke 2022-ben 1,52-ra csökkent a 2021. évi 1,59-ról. A születésszámok 2022-es csökkenésében fontos szerepet játszott a koronavírus-járvány hazai 3. és 4. hulláma, amelyek következményei 9 hónapos késleltetéssel a 2022. tavaszi és őszi születésszámokban figyelhetők meg.

2022-ben összesen 13 százalékkal, azaz közel 20 ezerrel kevesebben hunytak el, mint egy évvel korábban. A 2022-es halálozások száma (136 ezer fő) ugyan elmaradt a Covid-járvány miatt kiugróan magas 2021-es értéktől (156 ezer fő), de enyhén magasabb volt, mint a járványt megelőző év (2019) 129 ezer fős értéke. 

A születések és a halálozások száma egyaránt csökkent 2022-ben, ám a természetes fogyás még így is meghaladta a 47 ezer főt, amelyet nagyrészt ellensúlyozott a nemzetközi bevándorlás közel 36 ezer fős többlete. A természetes fogyás mértéke mind a 19 vármegyében, ezen belül is főként az ország északkeleti részén és Pest vármegyében csökkent, míg Budapesten enyhén növekedett az előző évhez képest.

Csak öt uniós országban volt pozitív a népesség természetes változása 

Az Európai Unióban a koronavírus-járvány hatására még 2022-ben is kedvezőtlenebbül alakultak a népmozgalmi mutatók, mint a járványt megelőző 2019-es évben. Luxemburg kivételével minden európai uniós országban romlott a természetes bővülés-fogyás mértéke 2019-hez viszonyítva 2022-ben (2. ábra). Ebben szerepet játszott, hogy mind a két figyelembe vett népmozgalmi tényező eredményei romlottak: az EU-ban összesen 8 százalékkal kevesebb gyermek született, miközben a halálozások száma 10 százalékkal emelkedett 2022-ben 2019-hez képest. 

A 2022-es évről még nem rendelkezünk nemzetközileg összehasonlítható termékenységiráta-adatokkal, azonban az 1000 lakosra jutó születési arány hazánkban magasabb volt, mint az európai uniós és a régiós országok átlaga. Hazánkban 9,1 születés jutott 1000 lakosra, ami a 12. legmagasabb értek az EU-ban. Az uniós országokban átlagosan 8,7, míg a többi visegrádi országban 8,6 születés történt lakosságarányosan 2022-ben. A legmagasabb értéket Írország (11,4 fő) és Franciaország (10,7 fő) érte el, míg a sor végén Olaszország (6,7 fő) és Spanyolország (6,9 fő) helyezkedik el. 

Magyarországon 1000 lakosra vetítve 4,9 fővel csökkent a lakosság létszáma természetes okokból. A többi visegrádi ország népessége lakosságarányosan 3,1 fővel csökkent, míg az uniós országok átlaga 2,8 fő volt. A növekvő népességszámú országok közül Írország (4,4 fő) és Franciaország (3,2 fő) érte el a legjobb eredményt, míg a sor végén Bulgária zárt 8,8 fős lakosságarányos csökkenéssel.

A termékenységi ráta stagnáló születésszám mellett is emelkedett hazánkban az elmúlt évtizedben 

Miközben 2010 óta gyakorlatilag stagnált az élve születések száma hazánkban, a termékenységi ráta számottevően emelkedett (3. ábra). 2010-ben 90 ezer élve születés történt hazánkban, ami 1,25-os termékenységiráta-értéket jelentett. Ehhez képest 2022-en már csupán 88 ezer gyermek született, a termékenységi ráta értéke mégis 1,52-os értéket vett fel. A látszólagos ellentmondás mögött a termékenységi ráta kiszámításához szintén szükséges adat, a szülőképes korú nők csökkenő trendje húzódik meg: 2010 és 2022 között közel 9 százalékkal, 212 ezerrel (2,38 millióról 2,17 millió főre) csökkent a 15–49 éves korcsoportba tartozó nők száma.

A termékenységi ráta, avagy hivatalos nevén a teljes termékenységi arányszám (TFR) kiszámítása koréves alapon történik. Minden vizsgált életkorhoz (15–49 éves korcsoport) összegyűjtésre kerül az adott életkorba tartozó nők évközepi létszáma és az adott életkorú anyák által szült gyermekek száma. Ha a gyermekek számát elosztjuk az adott életkorba tartozó nők számával, megkapjuk a korspecifikus termékenységi arányszámot, amely az adott életkorú nők termékenységi rátához tartozó hozzájárulását jelenti. A 15–49 éves nőkhöz tartozó korspecifikus termékenységi arányszámok összege pedig kiadja a teljes lakosság termékenységi rátáját. A teljes termékenységi arányszám tehát lényegében egy olyan hipotetikus gyermekszám, amelyet egy nő szülne élete folyamán, ha minden életévében akkora eséllyel szülne gyereket, mint amekkora eséllyel egy azonos korú nő szült gyereket a vizsgált évben.

2021-ben 92 978 olyan gyermek született hazánkban, akinek az édesanyja a 15–49 éves korosztályba tartozott, ami 1,59-os termékenységiráta-értéket jelentett. Sajnos még nem rendelkezünk a termékenységi ráta számításához szükséges részletes adatokkal 2022-re vonatkozóan, így az alábbiakban a 2021-es év eredményei kerülnek bemutatásra. A termékenységi rátához legnagyobb mértékben a 30–34 éves korcsoportba tartozó nők járultak hozzá összesen 0,48-os korspecifikus termékenységiráta-értékkel (4. ábra). Ennél enyhén alacsonyabb mértékű a 25–29 éves korcsoport hozzájárulása (0,43), míg a 20–24 éves (0,24) és a 35–39 éves (0,27) korcsoport már jóval kisebb mértékben ad hozzá a termékenységi rátához. A 2021-es korspecifikus termékenységi ráta a 15–19 éves korosztálytól eltekintve minden korcsoportban a legmagasabb volt az elmúlt 5 évben. Megjegyzendő továbbá, hogy a termékenységi ráta módszertani okokból nem tartalmazza a 15 évnél fiatalabb és az 50 évnél idősebb anyák által szült gyermekek számát, ami 2021-ben összesen 61, azaz az élve születések kevesebb mint 0,1 százaléka volt hazánkban. Az egy nőre jutó gyermekszám egyetlen kohorszban, azaz egyetlen életkori csoportban sem éri el a társadalmi reprodukcióhoz szükséges 2,1-es értéket, a legmagasabb a 49 éves korcsoportban (1,76). A 33 éves korcsoport az első, ahol a nőknek összesen már több gyermeke van (62 ezer), mint ahány nő az adott kohorszba tartozik (59 ezer fő), azaz minden ennél fiatalabb korcsoportban a nőknek még kevesebb gyermekük van, mint amennyi az adott korcsoportba tartozó nők száma.

A szülőképes korú nők száma ráadásul jócskán, várhatóan több mint 200 ezerrel fog csökkenni az évtized végéig, ami tovább nehezíti az elengedhetetlen demográfiai fordulat megvalósítását. Rövid távon az lenne kedvező, ha a Covid okozta hatások átmenetinek bizonyulnának, hosszabb távon pedig az, ha a termékenységi ráta meghaladná a 2,0-2,1-es értéket.