Almunia: veszélyben a kelet-európai bankok

A kelet-európai térségben tevékenykedő bankok pénzügyi zavarait Almunia azért tartja veszélyesnek, mert a megingásuk visszahatna a fejlettebb nyugati tagállamok gazdaságára. Az új tagállamok banki aktíváinak mintegy 80 százalékát külföldi – többnyire nyugat-európai székhelyű – anyavállalatok tartják kézben – állítja a Bloombergnek nyilatkozva az ING egyik elemzője.

Almunia szerint ez a rendszer egy ideig védve látszott, mert a kelet-európai bank-érdekeltségek nem halmoztak fel toxikus aktívákat, a térségen eluralkodó recesszió azonban megrendítette őket, mert kétessé téve a nagy összegben folyósított hitelek behajthatósága. A Bloomberg szerint osztrák bankok 273 milliárd eurót helyeztek ki a térségben, németek 216 milliárdot, olaszok pedig 211 milliárdot. A leginkább érintettek ezért kampányt kezdtek a térség egészének megsegítésére, elkerülendő nagy összegű veszteségek képződését. Megoldásként azonban Almunia csak annyit ajánlott, hogy a kényes helyzetben lévő kelet-európai bank-érdekeltséget a nyugati anyavállalataik tőkésítsék fel. A térséget tömegesen hagyják el a befektetők, mert a valuták elértéktelenedése miatt egyre kétségesebbé válik, hogy a vállalatok vagy a fogyasztók képesek lennének visszafizetni az euróban vagy svájci frankban felvett a hiteleket. A veszélyt jelzi az a szám is, hogy például a dollárral szemben a legrosszabbul szereplő 10 valuta közül 6 Kelet-Európából kerül ki.

Az euróövezet kohézióját illetően távolról sem ilyen pesszimista a pénzügyi biztos. Egy brüsszeli nyilatkozata szerint az EU – „intellektuális, politikai és gazdasági síkon egyaránt” – felkészült súlyosabb helyzetek kezelésére. Ez – mondotta – azt jelenti, hogy az egységes valutát használó államok közül egyiknek sem kell azonnal az IMF-hez rohannia segítségért, mert van megoldás arra az esetre, ha az övezet egy-egy tagállamának pénzügyi helyzete megrendülne. Részleteket azonban Almunia nem volt hajlandó közölni, csupán annyit mondott, hogy „erről a megoldásról nem lenne bölcs nyilvánosan beszélni”. A politikus ismételten igyekezett eloszlatni azokat az aggályokat, hogy a veszélyeztetett tagállamok államkötvényeinek gyengülése – azaz a hozamaik megugrása – elvezetne az euró-övezet széteséséhez.

Mint a Reuters emlékeztet, két hete Frank-Walter Steinmeyer német külügyminiszter utalt olyan előkészületekre, amelyek a gyengébb, pénzügyileg esetleg megrendülő euró-övezeti országok megmentésére irányulnak. Az alkalmazandó technikát illetően azonban – mértékadó forrásból – egyetlen használható részlet sem szivárgott ki. Az euróövezet 16 tagállama nevében – kedvezőbb kamatterhek reményében végrehajtandó – közös kötvénykibocsátás tervét először Jean-Claude Juncker, luxemburgi kormányfő és pénzügyminiszter röpítette fel. Az ötletet azonban a német, a francia és a holland kormány elvetette. A Reuters jelentés szerint Almunia esetleg mégis ennek az eszköznek az alkalmazását tartaná célszerűnek, ha ehhez a kormányok részéről meglenne a politikai akarat. Az euróövezetben az infláció frontján rendben lévőnek találtak a dolgokat a biztos, az érvényes ráta megfelel az Európai Központi Bank elvárásainak. A Bloomberg idéz szakembereket, akik szerint az év közepe tájékán esetleg negatívba fordulhat az árszínvonal alakulásának görbéje. Almunia ennek ellenére óvatosságot ajánlott, mert – mint mondta – a nagy összegű fiskális programokra költött összegek a konjunktúra meglódulása esetén felpörgethetnék az inflációt.