Türelem kell a biztosításokhoz

A hazai életbiztosítási piacon döntően a hosszú távú megtakarítási cél és a tartam alatti haláleseti/baleseti szolgáltatás a jellemző, esetleg kiegészítő egészségbiztosítási elemekkel. A megtakarítási módozatokon belül a befektetési egységekhez kötött unit-linked (UL) biztosítások térnyerése 2001 óta tart, az elmúlt három évben pedig gyakorlatilag az élet ág egyeduralkodójává váltak.

Ezek a biztosítások a hagyományos megoldásokhoz hasonló öngondoskodási célokra jöttek létre a 90-es évek végén, terjedésüket a biztosítási díjak adókedvezménye és a tőkepiac fellendülése is segítette, amellett, hogy ügyféloldalon is megjelent az igény a hosszú, jellemzően 10 év feletti befektetési távot igénylő, kockázatosabb befektetések által elérhető magasabb hozamok iránt. Ezzel a termékkel a minimálisnál magasabb kockázatvállalási hajlandósággal rendelkező megtakarítók is találhattak egyéni preferenciáiknak megfelelő megoldásokat, és biztosításuk mögé maguk válogathatták össze befektetési célpontjaikat. Először néhány, a legfőbb eszközcsoportokat lefedő (kötvény/részvény, hazai/külföldi), majd egyre bővebb eszközalapkörből, amely mindinkább speciális igényeket is kiszolgál, a pénzpiacitól az abszolút hozamú, regionális, iparági, garantált eszközalapokig.

A unit-linked biztosítások rakétaszerű növekedése hosszú évek után először tavaly ősszel torpant meg, hiszen látva a részvénypiacok tartós esését, a megtakarítók bizalmatlanok lettek a termékkel szemben. Ez azonban nem feltétlen a hagyományos, kockázati életbiztosítások irányába fordulást, hanem inkább az alternatív befektetési formának tekintett (10 év feletti tartam esetén kamatadómentes lejárati kifizetést lehetővé tevő) egyszeri díjas biztosítások kötésének csökkenését jelentette. Az ügyfelek az igencsak volatilis kötvény- és részvénypiacok helyett a két számjegyű betéti kamatot kínáló banki lekötések felé fordultak, ám ez hosszabb távon nem jelenti azt, hogy a unit-linked biztosítások aranykora végleg leáldozott.

Folyamatos díjfizetés esetén ugyanis kevésbé kell, hogy zavarjon bennünket a befektetési piacok pillanatnyi helyzete, a befektetések időbeli megosztásának ugyanis hosszú távon kiegyensúlyozó a hatása: magasabb árfolyamok mellett azonos összegből kevesebb, míg alacsonyabb árfolyam mellett több befektetési egységet lehet vásárolni. Azaz: aki hosszú távra gondolkodik, annak kedvező, hogy most alacsony árfolyamok mellett tud vásárolni, hiszen így több egysége lesz, ami emelkedéskor növelni tudja a befektetés értékét. (Egyszeri díjas befektetés esetén a befektetés napja határozza meg azt, hogy milyen értékről indul a biztosítás, ezért ott nagyobb a befektetés időzítéséből fakadó kockázat.)

Aki hosszú távban gondolkodik, és most készül unit-linked biztosítást vásárolni, annak jelenleg közepes kockázatú befektetés választása ajánlott. Hosszú távra jó megoldás lehet például egy 50 százalék abszolút hozamú, 15 százalék pénzpiaci, 10 százalék hazai kötvény, 10 százalék nemzetközi kötvény, 10 százalék nemzetközi részvény és 5 százalék fejlődő piaci (például orosz, ázsiai) részvény arányú portfólió összeállítása. Mindemellett egyre több biztosító ajánl különféle garanciákat nyújtó eszközalapokat, ezek jó megoldást jelenthetnek a szerződésüket most indító kockázatkerülőbb megtakarítóknak.

A már meglévő unit-linked szerződéssel rendelkező ügyfeleknek pedig azzal kell tisztában lenniük, hogy befektetéseik pillanatnyi értéke, így az azon jelentkező veszteség is „virtuális” addig, ameddig az ügyfél nem realizálja azt. Aki hosszú távra gondolkodik, annak mindenképpen a kivárás ajánlott. Azoknak pedig, akiknek most jár le a szerződésük, a biztosítók általában felajánlják a tartam meghosszabbítását, ezzel szintén elkerülhető a veszteségek realizálása.

A szerző az Aegon Magyarország Általános Biztosító Zrt. életbiztosítási igazgatója