Alig jön a kockázati tőke

Még nem nevezhető kiemelkedő jelentőségűnek a kockázati tőke szerepe a vállalatok finanszírozásában Magyarországon, ennek okai között szerepel a cégeknek a kedvezőtlen gazdasági környezet miatt megnövekedett instabilitása és a külföldi befektetők fokozott óvatossága – állapítja meg a DLA Piper nemzetközi jogi iroda elemzése.

A pénzügyi válság hatására a legtöbb hazai hitelintézet drasztikusan korlátozta hitelezési tevékenységét a kkv-k, különösen az induló (start-up) vállalkozások körében. Ennek ellenére a magán- és kockázatitőke-szektor Magyarországon egyelőre ilyen hitelfinanszírozási környezetben sem nevezhető kiemelkedő jelentőségűnek, ugyanakkor regionális összehasonlításban fejletlennek sem. Hazánkban a kockázati- és magántőke-befektetések GDP-hez viszonyított aránya 0,4 százalék körül mozog, ez magasabb érték a kelet-közép-európai 0,2 százaléknál, sőt valamivel meghaladja az európai átlagot is. Látni kell azonban, hogy a hazai kockázatitőke-tranzakciók értékeloszlása az elmúlt években nagyon egyenetlen volt: a relatív kedvező GDP-arány néhány kiemelkedően nagy volumenű kockázatitőke-tranzakciónak volt betudható.

„A szektor fejlődését pozitívan befolyásolhatja az idén beindult Jeremie-alapok tevékenysége, e körben ugyanis növelheti a befektetési kedvet, hogy a program keretében nemcsak az elsődleges kedvezményezettnek minősülő kkv-k, hanem a szektor egésze, azon belül pedig elsősorban a kockázati társbefektetők is támogatásban részesülhetnek a befektetői kockázatok mérséklésére, illetve a befektetők által realizálható többlethozamok elősegítése révén” – hangsúlyozta Nemescsói András, a DLA Piper partnere.

A program érzékelhetően pozitív hatása azonban többek között azt is feltételezi, hogy az állami oldal – hatékony ellenőrzési mechanizmust működtet az alapokban rendelkezésre álló forrásoknak a program céljaival összhangban álló felhasználása érdekében. Látványos előrelépést azonban még így sem önmagában a Jeremie programtól kell várni, valódi áttörést feltehetően csak a gazdasági környezet tartós konszolidálása, az országkockázat további csökkenése és mindezzel párhuzamosan a kedvező befektetési célpontot jelentő, nagy növekedési potenciálú, elsősorban innovatív vállalkozások nagyobb számának megjelenése hozhat. A szakember szerint ugyanis a kockázatitőke-szektor fejlődésének jelenlegi legnagyobb akadályát nem elsősorban a rendelkezésre álló forrás szűkössége, hanem sokkal inkább a megfelelő céltársaság hiánya képezi.

Az elemzés megállapítása alapján a kockázati tőke a céltársaságok szempontjából kifejezetten „olcsó” finanszírozási formának számít, mivel a társasághoz úgy érkezik forrás, hogy azt nem terheli kamatteher, illetve visszafizetési kötelezettség sem. Ezzel szemben tény, hogy az ilyen jellegű tőkebevonás a céltársaságok tulajdonosai számára jelentős mértékű hígulással, azaz tulajdonosi pozíciójuk gyengülésével jár együtt; e finanszírozási alternatíva „árát” tehát a céltársaság helyett annak tulajdonosai viselik. Döntő jelentőségű emiatt annak megfelelő felmérése, hogy pontosan milyen összegű tőkebevonásra van szükség, és hogy azért cserébe milyen mértékű tulajdoni részesedés, illetve esetleg annak arányát is meghaladó mértékű többletjogok kerülnek át a kockázatitőke-befektetőhöz – mondta Nemescsói András.

Gyakori hiba, hogy a forrást bevonó céltársaság rosszul méri fel tőkeszükségleteit, és így kevesebb tőkéhez jut, mint amennyire valójában szüksége lenne. A másik jellemző hibaként említhető, hogy a gyakran korlátozott mértékű üzleti tapasztalattal rendelkező tulajdonosok és menedzsment nem tudnak ideális szerződéses feltételeket elérni a maguk számára. VG