Korántsem a válság miatti keresletcsökkenés volt az egyetlen meghatározó jegye az utóbbi egy-két évben a magyarországi kortárs művészeti piacnak. Pados Gábor, az egyik legismertebb hazai kortárs gyűjtemény, az Irokéz tulajdonosa és az acb Galéria vezetője lapunknak elmondta: azt tapasztalja, most már egyre többen hajlandók pénzt adni egy-egy installációért vagy más, nem hagyományos technikájú műért. Ezek sok esetben látványosabbá, vonzóbbá tesznek egy gyűjteményt, megkülönböztetik a kizárólag festményeket (vagy esetleg grafikákat, fotókat) tartalmazó anyagoktól. Az ilyen művek például a szaporodó magángyűjteményi kiállításokon is nagyobb figyelmet biztosíthatnak az adott kollekciónak – mutat rá Pados. Az acb Galéria kiállításain (például a nemrég nyílt és július végéig látható The Corporation 10 című csoportos bemutatkozáson) ennek jegyében kap hangsúlyos szerepet a médiaművészet. Az új médiumokkal szembeni gyűjtői előítéletek oldódását egyébként a Műcsarnok főigazgatója, Petrányi Zsolt is kiemelte egy nemrég tartott előadásában.
A médiaművészet elfogadásában egyes hazai közgyűjteményi kiállítások mellett a külföldi vásárokon ilyen műfajban elért magyar sikerek is közrejátszottak. Ezek nyomán a magángyűjtők kezdik úgy érezni, nem „kidobott pénz”, ha pár százezer forintot egy mozgóképi, fény- és hangeffektusokat alkalmazó, elvben korlátlan számban sokszorosítható (a gyakorlatban persze szigorúan korlátozott darabszámú) műalkotásra fordítanak. Ez azért fontos szempont, mert a műgyűjtők gondolkodásában mindig jelen vannak bizonyos mértékben a befektetési szempontok – emlékeztet Pados. Van, aki ezt jobban hangsúlyozza, mások kevésbé, de már csak a gyűjtők zömének hátterét adó üzleti szféra logikája miatt sem lehet pusztán „szerelemnek” tekinteni a műtárgyvásárlást.
Az acb-hez kötődő művészek közül Várnai Gyula installációi iránt is megélénkült az érdeklődés 2008 óta. Vannak lelkes gyűjtők, akik „zsigerből” ráéreznek az új értékekre – fogalmaz a művész, akinek nyár végéig az Ernst Múzeumban látható átfogó kiállítása. Valódi boomról persze egyelőre nem lehet beszélni, hiszen a gazdasági válság (amelynek a mélypontja 2009 első felében volt érezhető a hazai kortárs galériáknál) korlátozza a gyűjtők vásárlókedvét, illetve szabadon elkölthető jövedelmét. A műtárgyvásárlás mindig is „hab a tortán”, és sajnos nem lehet arról beszélni, hogy az értékpapír-piaci viharok miatt számottevő pénzek áramlottak volna át erre a területre.
Hosszú távon mindenesetre jó befektetés lehet a kortárs művek megvétele, de nagy kérdés, pontosan mely művészekről, illetve milyen időtávról beszélünk. A kezdő festők átlagos árszínvonala például alig változott az elmúlt egy-másfél évtizedben, ugyanakkor egyes (professzionális galériák által menedzselt) tehetségek esetében látványos drágulást tapasztalhatunk – összegzi Pados. Ez magyarázza, miért igényel a műgyűjtés a pénz mellett folyamatos tájékozódást, hazai és külföldi kiállítás- és vásárlátogatást, illetve személyes kapcsolatokat is. Ez alakítja ki azt a biztos ízlést és értékítéletet, amelyre hagyatkozva egyszerű műtárgyegyüttes helyett értékálló műgyűjteményt lehet létrehozni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.