Rekordok éve az idei

Aligha lehet okuk panaszra az idén a hazai alapkezelőknek: hónapról hónapra újabb rekordot ér el az általuk kezelt vagyon mennyisége, a cégek pedig ez alapján zsebelik be a vagyonkezelési díjat, vagyis így keletkezik az árbevételük. A becslések szerint az iparág adózott nyeresége tavaly 20-22 milliárd forint lehetett, és valószínű, hogy az idén ennél még annak dacára is nyereségesebb lesz, hogy erre a szektorra is kivetették a kezelt vagyon 0,028 százalékát kitevő különadót. A Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetsége (Bamosz) havonta publikálja a friss adatokat a saját tagjai által kezelt alapokról s negyedévente az intézményi kezelt vagyonról. Ezek szerint június végén már 3500 milliárd forint fölött volt a hazai befektetési alapok vagyona, a többi vagyonkezelésben lévő pénz öszszege pedig az első negyedév végén megközelítette az 5000 milliárdot.

A pénzügyi válság 2008. őszi elmélyülése viszont nagyon komolyan és nagyon gyorsan elérte ezt a szektort, hiszen az alapokban és intézményi portfóliókban kezelt részvények, kötvények és más eszközök árfolyama többnyire esett, emiatt csökkent a kezelt vagyon nagysága. Tovább apasztotta a vagyont a befektetők bizalomvesztése: a magas bankbetétkamatok és a gyenge hozamok láttán 2008 októbere és 2009 júniusa között mintegy 550 milliárd forintot vittek el a befektetési alapokból, ennek köszönhetően azok vagyona 2500 milliárd alá süllyedt. A legdurvábban az ingatlanalapok sínylették meg ezt az időszakot. A javarészt kisbefektetői pénzeket vonzó konstrukciókból a válság kitörése és a két számjegyű betétkamatok megjelenése után 150 milliárd forint távozott, és egyes alapok likviditási válságát valószínűleg csak a pénzügyi felügyelet által elrendelt felfüggesztés akadályozta meg.

Ennél az alapkategóriánál egyébként valószínűleg még nagyon sokat kell várni arra, hogy visszatérjenek a boldog békeévek. Az egykori négy nagy nyílt végű hazai ingatlanalapból kettőt (Raiffeisen, Európa) tavaly zárt végűvé alakítottak az alapkezelők, hogy elkerüljék a további tőkekivonást, így gyakorlatilag csak az OTP és az Erste konstrukciói maradtak elérhetők a befektetők számára. A két alap közül egyébként az Erstéé továbbra is rendkívül sikeres, hozamai stabilak, és tőkevonzó képessége is töretlen. A bizalomvesztés mellett a szabályozási tervek sem kedveznek majd az ingatlanalapok értékesítésének. A hatóságok és az alapkezelői szakma is rádöbbent ugyanis arra, hogy likvid termékként illikvid eszközökbe fektető alapot nem szabad értékesíteni, így várhatóan nehezítik az ingatlanalapok visszaváltását a befektetők számára.

A többi befektetési alapnak viszont mindenképpen kedvez a mostani, rekordalacsony jegybanki alapkamat és a padlón lévő betétkamatok is. A kisbefektetők ugyanis hajlamosak arra, hogy az alapok múltbéli teljesítményét vessék össze a betétek előremutató hozamával – ebben a versenyben pedig az alapok a tavaly márciusban kezdődött és ez év áprilisáig tartó tőzsde- és állampapír-piaci rali miatt nagyon jól állnak. Ez az összehasonlítás persze csalóka, hiszen a múltbeli hozamból nem következik a jövőbeli teljesítmény, mégis ennek köszönhető, hogy bizonyos jól csengő nevű, régi alapok – például az OTP Optima – az intenzív tőkebeáramlás miatt megháromszorozták a vagyonukat.

Az alacsony kamatok miatt csalódott betétesek pénzére az alapkezelők új konstrukciók indításával is igyekeznek lecsapni. Tavaly az első fél évben alig-alig indult egy-egy új alap, leginkább csak azok a cégek próbálkoztak ilyesmivel, amelyek stratégiai kérdésnek tartották, hogy rendszeresen új garantált alapokat indítsanak. A beáramló tőke azonban csekély volt, még az is megesett, hogy egy alapot nem tudtak elindítani, mert a starthoz szükséges 200 millió forint nem jött össze. A második fél évben már mutatott némi élénkülést a piac, az idén pedig már egymást érik az újabbnál újabb ajánlatok.

A slágertermék most is – akárcsak az elmúlt években – a tőke- vagy hozamvédett alap. Ezeket jellemzően három-négy éves futamidővel kínálják az alapkezelők. Volt olyan cég, amelyik a tartós befektetési számlán felbuzdulva öt és fél éves lejáratú alapot is indított, ez azonban a szokásosnál lényegesen kevesebb tőkét vonzott. Az alacsony állampapír-piaci hozamszint egyébként komoly kihívás a garantált alapokat készítő piaci szereplőknek. Ezek a konstrukciók ugyanis rendszerint annyi állampapírt vásárolnak, amenynyi a lejáratkor biztosítani képes a tőkét vagy a garantált hozamot, így alacsony kamatok mellett nagy az állampapírok aránya az alapokban, kevés pénz jut az extra hozamot biztosító opciók vásárlására.

A másik sikertermék a szakma szerint az abszolút hozamú alap lehet, ilyenből szintén több indult már az idén. Ezek az aktívan kezelt alapok jellemzően arra törekszenek, hogy ésszerű kockázatvállalás mellett érjenek el a biztonságosnál magasabb hozamot. A stratégia minden alapkezelőnél és minden alapnál más, ennek megfelelően a hozamokban is nagy a szórás. Akad olyan alap is, amelyik az elmúlt esztendőben csaknem megmásfélszerezte a befektetők pénzét, és olyan is, amelyiken buktak a kliensek.

Az alapokhoz hasonlóan nagymértékben gyarapodott az intézményi kezelt vagyon is a piaci szereplőknél: 2008 végén még a 3500 milliárd forintot sem érte el, jelenleg pedig már valószínűleg az 5000 milliárdot is meghaladja. Az ilyen vagyon csaknem 60 százaléka nyugdíjpénztári megtakarítás volt, ezek 45 százalékkal nőttek 2008 vége és ez év márciusa között. Hasonló mértékben gyarapodott egyébként a unit-linked biztosításokban kezelt összeg, és az egyéb biztosítói vagyon is több mint 40 százalékkal nőtt. A hozamok terén az intézményi befektetések között szintén nagy a szórás. A uni-linked alapok árfolyama a biztosítók, a nyugdíjalapoké pedig a pénztárak mellett a pénzügyi felügyelet honlapján is elérhető. Hiába publikusak azonban az információk, ezen a téren a hozamok kevéssé számítanak a versenyben, a pénztári tagokat és az életbiztosítást kötőket ugyanis sokkal inkább az értékesítő ügynökök irányítják.