Új álarc mögött az öbölszindróma
Az egyre fokozódó politikai nyomás hatására a BP gigantikus méretű, húszmilliárd dolláros alapot állított fel, amelyből a kártérítéseket finanszírozza, jó eséllyel viszont ennél is többet kell fizetnie. A piac is ezzel számol, az áprilisi baleset óta a BP piaci kapitalizációjából mintegy százmilliárd dollár semmisült meg. További százmilliárd dollárral értékelődött le a Macondo mélytengeri projektben érintett további két tulajdonos, illetve az OIH (Oil Service Holders) ETF-be tartozó vállalatok együttes piaci értéke. Az összességében megsemmisült kétszázmilliárd dolláros piaci kapitalizációban a kártérítések összege és az alacsonyabb olajár bőségesen megjelent, azaz a bizonytalanságot nehezen toleráló tőkepiac ezúttal is túlságos mértékben büntette meg az érintett szereplőket. A Macondo mélytengeri projekt három tulajdonosa (BP 65, Anadarko Petroleum 25, illetve a japán Mitsui 10 százalék) mellett felmerülhet a kútcementezést végző Halliburton, a fúrótorony-tulajdonos Transocean, illetve a biztonsági szelepet gyártó Cameron felelőssége is.
Az olajiparban eddig szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy egyetlen baleset akár 40-50 milliárd dolláros kártérítést vonhat maga után – ilyen nagyságrendű összegek felvásárlások és fúziók során is csak elvétve fordulnak elő. Ha nem a világ második legnagyobb olajtársasága lett volna a mélytengeri kút operátora, a gigantikus mértékű kártérítések miatt szinte biztos lenne, a cég nem éli túl a katasztrófát. Olyanynyira igaz ez, hogy még az iparági óriásnak számító BP kötvényeiben árazott csődkockázat is drasztikus mértékben megugrott. A kártérítések miatt a BP komoly hitelfelvételre, illetve eszközértékesítésre kényszerül, ezenfelül az osztalékfizetés elhagyására, valamint a beruházási program viszszavágására is szüksége lehet.
A baleset után az amerikai hatóságok hat hónapra felfüggesztették a mélytengeri fúrásokat a Mexikói-öbölben. A végleges politikai állásfoglalás körül egyelőre nagy a bizonytalanság, véleményünk szerint azonban sokkal nagyobb az esélye annak, hogy a mélytengeri kitermelés adminisztratív tiltására végül nem kerül sor, mivel az Egyesült Államoknak szüksége van a Mexikói-öbölből kitermelt napi másfél millió hordó olajra. A szabályozási környezet viszont jelentős mértékben szigorodhat, és megtörténhet, hogy középtávon akár két számjegyű ütemet elérő mértékben drágulnak a mélytengeri projektköltségek. A drágulás a kínálati görbe olyan szakaszán történik, amely az olajárra is közvetlen hatással lehet.
Az olajpiac a szerkezetét és költségstruktúráját tekintve kettősséggel rendelkezik: a kitermelt nyersolaj mintegy fele a domináns pozíciójú szereplők alacsony költségű mezőiből származik (elsősorban a közel-keleti és FÁK-lelőhelyek). Ebben a költségtartományban hiába jelentkezne a kitermelést drágító külső esemény, az olajárat érdemben nem befolyásolná, legfeljebb a szereplők költségelőnye csökkenne.
A magasabb költségű mezőket magában foglaló szegmens – az úgynevezett „kompetitív szegély” – sokkal inkább versenypiac, ahol jóval alacsonyabb megtérülés érhető el. A mélytengeri fúrásokkal kinyerhető olaj hagyományosan magas költségűnek számít, iparági költségmodellek alapján a mélység és a mezők geológiájának függvényében a hordónkénti 60–80 dolláros tartományban szóródnak a kiadások. Egyes mélytengeri projektek a jelenlegi olajárak mellett már csak jelképes mértékű nyereséggel működtethetők, gyakorlatilag ebből a körből kerülnek ki az ármeghatározó szereppel rendelkező marginális kitermelők.
A várhatóan szigorodó szabályozások költségnövelő hatása mellett azt is érdemes lehet figyelembe venni, hogy a céges beruházási döntések hosszú távú olajárpálya-feltételezések, illetve a projekttől elvárt hozam figyelembevételével születnek meg. A mélytengeri projektektől elvárt hozam szükségszerűen megugrik az elmúlt hetek eseményeit követően, és ez a kevésbé attraktív beruházások visszamondásához, illetve elhalasztásához vezethet. Amíg az elmaradt beruházási programok a 2008–09-es időszakban jellemzően az alacsony olajár következményeként jelentkeztek, addig most a féléves moratórium, a változatlan olajárpálya mellett is romló megtérülések, illetve a megváltozó gazdálkodási környezet is késleltet egyes mélytengeri projekteket.
A potenciálisan magas kártérítési kockázatok miatt a kisebb méretű cégek esetében a finanszírozási kockázatok eshetnek más megítélés alá, ami a kisebb cégek fokozatos kiszorulásához vezethet a mélytengeri projektekből a sokkal jobban tervezhető mezők irányába. A mélytengeri projektek hosszabb távon egyre inkább a nagy szereplők egyedüli specialitásává válhatnak, akár a fúrótorony működtetéséről, akár az elvégzett szolgáltatásokról van szó. Mindezek hatására azt gondoljuk, a Mexikói-öbölben történt baleset – többéves időhorizonton nézve – a közvetlen és közvetett költséghatásaival, illetve a magasabb elvárt hozamokból adódó járulékos szelekciós és késleltetési hatások miatt az olajárat támogató tényezőket hozott a piacra.
A rövid távú hatás egyelőre nem számottevő: a nyersolaj piacán az idei évre változatlanul 65–85 dollár közötti ingadozásra számítunk. Az állami gazdaságélénkítési programok kifutása és a megszorító intézkedések együttes hatásaként megnőhet a bizonytalanság, akár a kilábalás globális lelassulására is sor kerülhet az év második felében, és ez a nyersanyagok drágulását aligha segíti. A kínálati görbe költségszerkezetéből adódóan a 65 dollár körüli szinteken ugyanakkor erős fundamentális támaszok láthatók a nyersolaj árában. A range alja vételi lehetőséget teremthet, mivel az elmaradt beruházások és a kínálati szűkösség a várakozásaink szerint idővel megjelennik az olaj árában, így hároméves időtávon erőteljesebb gazdasági fellendülés nélkül is elérhetővé válik a 100 dolláros olajár. A Mexikói-öbölben történt események a kínálati oldal további szűkülésével ezt a középtávú olajárpályát lényegében megerősíthették.
A szerző az Aegon Magyarország Befektetési Alapkezelő részvényportfólió-menedzsere
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.