Cégkultúrát teremt a kultúra
A Volksbank művészettámogatási programja keretében 2003–08 között országszerte mintegy kétszáz kiállításon félezer alkotóművész festményeit, grafikáit, fotóit, szobrait és tárgyait láthatta a közönség. A bank pesti székházában, budai galériájában, illetve fővárosi és vidéki fiókjaiban részben olyan huszadik századi magyar művészek (például Aba-Novák Vilmos, Pleidell János vagy Jeges Ernő) műveit mutatták be, akik nem vagy nem kellő súllyal voltak jelen a köztudatban. A tárlatok nagyobbik részét ugyanakkor kortárs művészek munkáiból válogatták. A paletta a jól ismert élő klasszikusoktól (Bukta Imre, Pinczehelyi Sándor, Tót Endre stb.) a kereskedelmi galériák által is favorizált fiatalabb művészeken (Radák Eszter, Moizer Zsuzsa, Szűcs Attila és mások) át a kortárs művészeti szcénában kevésbé ismert alkotókig terjedt. Egy-egy kiállítás két-három hónapig volt látható, és előfordult, hogy ez alatt az idő alatt a kiállított művek túlnyomó része vevőre is talált. Ugyanakkor a Volksbank alapelvként kezelte azt, hogy maga nem vásárol a művészektől. Céljuk – a saját galériát fenntartó vagy képzőművészeti támogatási programot indító bankok, nagyvállalatok többségével ellentétben – nem vállalati műgyűjtemény felépítése volt, hanem találkozások létrehozása az ügyfelek, a dolgozók, a művészek és a művek között. Ezt a célt szolgálta az is, hogy nemegyszer a zenészi képzettséggel rendelkező alkalmazottak játszottak egy-egy kiállításmegnyitón, vagy éppen a művészettámogatási program keretében a bank kiadta egy dolgozója könyvét.
A Volksbank mecenatúraprogramja egy műgyűjtemény építéséhez viszonyítva alacsony, évente tízmillió forint alatti összeget vett igénybe, de 2008-ban – amikor a Kogartban nagyszabású kiállítással és reprezentatív albummal is összegezték az addigi öt évet – sem került többe tizenötmillió forintnál. Skonda Mária szerint ez a pénz kifejezetten jól hasznosult: az ügyfelek egy idő után természetesnek vették, hogy vizuális élményekkel is gazdagodhatnak a bankfiókban, az ott dolgozók pedig nívós, kellemes környezetben dolgoztak, és úgy érezhették, hogy maradandó értékek létrehozásában, közvetítésében is részt vesznek. Sok helyütt annyira megszerették a kiállításokat, hogy akár központi kezdeményezés nélkül is folytatták azok szervezését – mondja a volt vezérigazgató-helyettes.
Skonda Mária úgy látja: vállalati gyűjtemény létrehozásának csak akkor van értelme, ha valóban határozott koncepció mentén, hosszú távon tudnak és akarnak gyűjteni. Ezek a feltételek sem Magyarországon, sem a nyugati országokban nem tekinthetők általánosnak, már csak azért sem, mert a felső vezetés egy-egy elkötelezett tagjának távozása sokszor megtöri a gyűjtés lendületét, vagy éppen új irányt ad annak. Tisztázni kell azt is, mit akar kezdeni a cégvezetés az összevásárolt tárgyakkal: csupán az irodák, tárgyalótermek díszítésének tekintik a képeket, vagy törekszenek az anyag kiállítására, múzeumi letétbe helyezésére, tudományos publikálására, esetleg oktatási célú felhasználására. Persze a műgyűjtemények tudatos építésére és az „őszinte”, a vállalati imázs és belső kultúra szerves részévé váló mecenatúrára egyaránt vannak jó példák. Az utóbbiak közül Skonda Mária kiemeli a bécsi Bank Austria Kunstforumot, amely évről évre a nagy múzeumokkal versengő sztárkiállításokat rendez, és ezekkel olyan elismertséget szerzett, hogy nevét a pénzintézet átalakulásai közepette is változatlanul megtarthatta.
Banki műgyűjtemények és mecenatúra
(Magyarországon, válogatás)K&H: 19–20. századi festményanyagának eladása után 2009 óta tanácsadó testület bevonásával kortárs műgyűjteményt épít és művészeti ösztöndíjprogramot működtet
MKB: az egyik legjelentősebb hazai vállalati műgyűjtemény magját 19. századi és klasszikus modern festményanyag képezi, amit egyre több kortárs kép egészít ki. A gyűjteményt publikálták, több ízben kiállították, néhány darabja múzeumban látható
OTP: a rendszerváltás óta a bank különböző épületeinek dekorálására folyamatosan vásárolnak képeket, számuk mostanra meghaladja a félezret
Raiffeisen: a szakértők által kiemelkedő színvonalúnak tekintett gyűjteményben több mint kétszáz kortárs alkotás szerepel, amelyeket részben a bank székházában működő galéria kiállításain választanak ki. Az anyag krémjét publikálták
UniCredit: az előd banktól örökölt, jó kétszáz darabos kortárs kollekció a csoport világszinten 35 ezer darabos klasszikus, modern és kortárs gyűjteményének részét képezi
Volksbank: 2003 óta több száz modern és kortárs művészeti kiállítást rendezett művészettámogatási programja keretében, amelyről összefoglaló publikáció született
Forrás: VG-gyűjtés
K&H: 19–20. századi festményanyagának eladása után 2009 óta tanácsadó testület bevonásával kortárs műgyűjteményt épít és művészeti ösztöndíjprogramot működtet
MKB: az egyik legjelentősebb hazai vállalati műgyűjtemény magját 19. századi és klasszikus modern festményanyag képezi, amit egyre több kortárs kép egészít ki. A gyűjteményt publikálták, több ízben kiállították, néhány darabja múzeumban látható
OTP: a rendszerváltás óta a bank különböző épületeinek dekorálására folyamatosan vásárolnak képeket, számuk mostanra meghaladja a félezret
Raiffeisen: a szakértők által kiemelkedő színvonalúnak tekintett gyűjteményben több mint kétszáz kortárs alkotás szerepel, amelyeket részben a bank székházában működő galéria kiállításain választanak ki. Az anyag krémjét publikálták
UniCredit: az előd banktól örökölt, jó kétszáz darabos kortárs kollekció a csoport világszinten 35 ezer darabos klasszikus, modern és kortárs gyűjteményének részét képezi
Volksbank: 2003 óta több száz modern és kortárs művészeti kiállítást rendezett művészettámogatási programja keretében, amelyről összefoglaló publikáció született
Forrás: VG-gyűjtés-->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.