Gyorsuló keleti gazdaságok

Mostanra megkétszerezték a pénzüket azok a befektetők, akik 2008 végén az Aegon Magyarország Befektetési Alapkezelő valamelyik akkor induló részvényalapját választották. A társaság egy török és egy orosz részvénypiacon befektető konstrukciót indított akkor. Közép- és hosszú távon a két ország adottságait kedvezőnek ítélte meg a cég, ebben a két államban ugyanis a potenciális GDP-növekedés gyorsabb lehet, mint a többi feltörekvő, illetve a fejlett országokban – mondja Loncsák András, az alapkezelő részvényüzletág-igazgatója.

Az Aegonnak nemrég követője akadt, a napokban indította el hasonló részvényalapjait az OTP Alapkezelő is ugyanilyen megfontolásból. „Hosszú távon felülteljesítő piacokat kerestünk, olyanokat, amelyeket Budapestről is tudunk kezelni” – magyarázza Honics István befektetési igazgató. Az OTP-s török részvényalap portfóliójában az isztambuli tőzsdén forgó legnagyobb török cégek papírjai, valamint a kisebb kapitalizációjú, de az alapkezelő szerint ígéretes jövő előtt álló török cégek részvényei találhatók meg, addig az orosz részvényalap portfólióját az orosz, illetve nemzetközi tőzsdéken kereskedett orosz cégek papírjaiból válogatta össze a cég.

Nemcsak a potenciálisan gyors gazdasági növekedés, de az olcsóság miatt is szeretik ezt a piacot a befektetők. „Az orosz piacot eléggé alulértékeltnek tartják a többi feltörekvő piachoz képest” – mondja Honics. Az árfolyam/nyereség (P/E) arány a moszkvai tőzsdén 6–7 között van, szemben a térség többi börzéjével, ahol jellemzően 10 fölött jár ez az érték. A szakemberek azonban arra is felhívják a figyelmet, hogy az orosz tőzsde historikusan mindig is olcsóbb volt a többinél, ennek jórészt az az oka, hogy nagyon sok energetikai cég forog a parketten, és ennek a szektornak a P/E rátája jellemzően alacsonyabb. A diszkont azonban még így is mintegy 30-40 százalékos a többi piachoz képest, s ez nagyobb a korábban megszokott 20 százaléknál.

A török piacot már kevésbé tartják olcsónak a szakértők. Az isztambuli tőzsdeindex, az ISE 100 néhány hete lépte át a 60 ezer pontos lélektani határt, és jutott újabb historikus csúcsra. A gyors árfolyam-emelkedések mögött Loncsák szerint részben az áll, hogy Törökországban korábban igen magas volt az infláció, így alacsonyabb kockázatú befektetésekkel is rendkívül vonzó hozamot érhettek el az invesztorok. Mára viszont sikerült a pénzromlás ütemét 10 százalék alá szorítani. A korábbi magas infláció velejárója volt az alacsonyabb P/E mutató, a tartósan alacsony infláció pedig magasabb árazási szinteket eredményezhet hosszú távon a török részvények esetében.

Az isztambuli tőzsdén egyébként az orosszal ellentétben sokkal inkább a pénzügyi szektor dominál, az építőipar, a telekommunikáció és gyógyszergyártás mellett. A két ország gazdasága között az egyik leglényegesebb különbség, hogy Oroszország komoly nyersanyagtermelő, míg Törökország behozatalra szorul. A kőolajár változása is ellentétesen hat épp ezért a két tőzsdére, a török piacot fékezi, az oroszra viszont pozitív hatással van. Ami viszont közös a két tőzsdében a szakértők szerint, az a prociklikusság, vagyis kedvező gazdasági környezetben felülteljesítik a többi piacot, kedvezőtlenben viszont rosszabb eredményt érnek el azoknál, így ezeket a részvényalapokat elsősorban azoknak a befektetőknek ajánlják, akik közép- és hosszú távon a világgazdaság növekedésére számítanak. VG