A piac nem csak büntetni tud? Kifizetődő lenne a cseh példa követése

Az évtized középső hat évében félrement költségvetési politika súlyos örökségét cipelve a hazai kötvény- és devizapiac alulteljesíti nemcsak a feltörekvő gazdaságok nagy átlagát, de a szűkebb kelet-közép-európai régiót is. A forint szinte az egyetlen feltörekvő piaci deviza, amely gyengült az idén az euróval szemben. A magyar kisbefektetők is tapasztalhatták: míg egy átlagos hazai kötvényalap 6,5 százalkos hozamot tudott nyújtani az év eleje óta, egy jól diverzifikált közép-európai – miközben alacsonyabb kockázatú országok kötvényeit tartja – ennek több mint a dupláját. Érvényesült ez a tendencia hosszabb távon is. Köszönhetően elsősorban a devizaárfolyamok változásának, az elmúlt évtizedben az alacsonyabb kamatszint ellenére folyamatosan jobb teljesítményt ért el a régió egészének kötvénypiaca, mint a hazai – ráadásul lényegesen alacsonyabb kockázat (és hozamingadozás) mellett.

A hazai fundamentumok elmúlt hónapokban megfigyelhető romlásáról sokan írtak már, de kevesebben tudják, hogy a kirívó teljesítménykülönbség mögött szinte ugyanennyire jelentős részben a régiós versenytársainknál – azon belül is elsősorban Csehországban – zajló makrogazdasági sikersztori áll. Persze a pozitív cseh példa nem újdonság: már a XIX. században is jellemző volt, hogy a magyar nemességgel ellentétben a cseh elit a kártyaasztal és a lóversenypálya helyett más kockázatvállalási formákat preferált… A magas megtakarítási hajlandóság azóta is fennmaradt, nem is véletlenül kapja meg Csehország a „Kelet-Közép-Európa Szingapúrja” becenevet. Az idén azonban többről is szó van, mint hogy általánosságban igen jó hírnévnek örvend Csehország mint adós. Az év elején például még aggodalommal figyelhettük növekvő finanszírozási igényüket, ahogyan a gazdaság két évtized legsúlyosabb recessziójából próbált felocsúdni, és csökkenő adóbázissal, emelkedő kiadásokkal találta szemben magát. Júliusban azonban a Petr Necas vezette új, hosszú idő óta először a törvényhozás többségi támogatását élvező kormány intézkedései jelentősen csökkentik a költségvetési hiányt, amely a tervek szerint a következő években csökkenő pályára kerül és három év alatt megfeleződik. Az egész program hitelességét növeli, hogy már a jövő évre tetemes javulás ígérkezik: a kormányzati bérkiadások 10 százalékos csökkentése, az anyasági és munkanélküliségi támogatások megvágása és a korábban bejelentett adómérséklések eltörlése összesen 74 milliárd koronányi, a GDP 2 százalékával egyenlő megtakarítást eredményez.

A kedvező piaci reakció nem is maradt el: a 2024-ben lejáró cseh kötvény hozama év eleje óta 120 bázisponttal, 3,5 százalékra csökkent, míg a magyar piacon a hasonló papír 7,5 százalékos hozamon forog, és januárban sem volt sokkal feljebb. A héten a cseh eurókötvény-kibocsátásra 5,3 milliárd eurónyi ajánlat érkezett, és a kockázati felárat szinte az utolsó pillanatban kellett 115 bázispontról 105-re mérsékelni az élénk érdeklődésre való tekintettel, illetve a kibocsátás nagyságát kétmilliárd euróra növelték másfél milliárdról. A tízéves eurós állampapír így 3,7 százalékon kelt el. A helyi devizában kibocsátott kötvényeknél is hasonló a helyzet: a szerdai aukción a hároméves cseh papírt 2 százalék alatt tudták eladni. A hitelminősítő intézetek sem maradtak adósok a kedvező kommentárokkal. A Fitch az államadósság alacsony szintje mellett (35 százalék) a cseh gazdaság sokkokkal szembeni ellenálló képességét, a hiteles monetáris politikát, az erős bankrendszert és a külső egyensúlyt emelte ki. Nem csoda tehát, hogy befektetők már-már a régió „safe haven”-jeként kezelik Csehországot, és a kötvényhozamok alakulása egyre inkább egy stabil, fejlett piaci ország kötvénypiacára emlékeztet.

Mi a tanulság ebből a hazai gazdaságpolitika számára? A fiskális fegyelem kifizetődő – már rövid távon is. Hiteles fiskális programmal a finanszírozási költségek erőteljesen leszoríthatók. Az IMF-tárgyalások kudarca sem elsősorban azért volt fontos hír, mert a magyar gazdaságnak azonnal finanszírozásra lenne szüksége a piacról beszerezhetőn felül, hanem mert a bizalom megszilárdításának egy viszonylag kézenfekvő módja lett volna. Emellett a befektetők azt is gondolhatták, a fiskális fegyelem melletti elköteleződés hiánya miatt nem sikerült megállapodni, és ez akkor a bizalom szempontjából igen káros volt. Az utóbbi időben azonban ennek az ellenkezőjére utaló nyilatkozatok láttak napvilágot, és ha a takarékos állam képe folyamatosan megerősítést nyer, a pozitív piaci reakció nem marad el. A magyar államadósság egyik igen kedvezőtlen tulajdonsága a rövid átlagos hátralévő futamidő, de az ebből fakadó gyors átárazódás itt előnyként lesz hasznosítható, mert a kamatokon képződő megtakarítások viszonylag hamar jelentkeznek. A hazai kisbefektetők számára is van ennek tanulsága: aki bizakodó a hazai költségvetési fegyelem jövőjével kapcsolatban, annak a hazai kötvényalapok most jelentős potenciállal bírnak. Az óvatosabbaknak viszont érdemes a régiós diverzifikációban keresni a befektetési lehetőségeket, és nem csak a részvények terén!