Rejtőzködő bútorkincsek kalauza
A kezdetben Ausztriában, majd 1900-tól Budapesten is működött Schmidt cég elsősorban arisztokrata ügyfelek lakberendezési igényeinek kielégítésére szakosodott – összegezte lapunknak Rostás Péter, aki az egykori Schmidt-kastélyban működő Kiscelli Múzeum igazgatójaként a Budapesten maradt Schmidt-hagyatékot is gondozza. A cég üzleti modelljének lényege az volt, hogy a tágas bemutatótermekben (kezdetben a mai Szent István körút 1–6. számú házakban, majd 1912-től az alapító fia, Schmidt Miksa által megvásárolt egykori kiscelli kolostorépületben is) profi „tanácsadók” tárgyaltak a vevőkkel, akik egy-egy helyiség vagy akár a teljes kastély enteriőrjének a berendezését megtervezték. A bútorok mellett függönyöket, kárpitokat, tapétákat, kiegészítőket, sőt (kisebb értékű, gyakran másolt) festményeket, dísztárgyakat, kályhákat, kerti kutakat, szobrokat is forgalmazott – és nagy részben gyártott is – a Schmidt cég. A fénykorában Magyarországon és Ausztriában összesen félezernél több embert foglalkoztató vállalkozás az első világháború után is folytatta tevékenységét, sőt Ausztriában a mai napig működik a családi tulajdonban lévő társaság.
A Schmidt cég magyarországi hírnevét az 1890-es években az Esterházy család fertődi és más kastélyaiban végzett restaurálási munkák alapozták meg. A meglévő eredeti bútorok, kandallók, kályhák, stukkók stb. kiegészítése, a hiányzó darabok pótlása és az azok alapján készített kópiák nyilvános kiállítása olyan sikeres volt, hogy történelmi családok sora adott megbízásokat a cégnek. Az ünneplés a harmincas évektől, a modernizmus elterjedésétől azután általános ellenszenvbe csapott át – a Schmidt név a fantáziátlan stílbútorkópiák, sőt a hamisítás szinonimájává vált. Márpedig a cég műhelyeiben nem pontosan „koppintották” a több száz éves bútorokat, hanem azok formakincsének felhasználásával a megváltozott igényeket kielégítő berendezési tárgyakat alkottak – húzza alá Rostás Péter. Így például a párizsi Musée de Cluny francia reneszánsz bútorainak motívumait a régi enteriőrökbe illő, mégis fantáziadús és nem utolsósorban kiváló minőségű tálalószekrényeken láthatjuk viszont. Egy ilyen alkotás nemrég a budapesti műkereskedelemből az MTA vendégházába került, ahol hozzáértő külföldi szemek előtt tanúskodik a száz évvel ezelőtti magyarországi bútorművészet színvonaláról.
A „stílbútorgyártás” vádját az is relativizálja, hogy a Schmidt cég a századfordulón együttműködött a bécsi szecesszió ünnepelt építészeivel és bútortervezőivel, valamint Adolf Loosszal. Loos a polgári szecessziós irányzatokkal szemben a történelmi arisztokrácia által preferált (a történelmi stílusokkal harmonikusan vegyíthető) elegáns modern stílust igyekezett megvalósítani, amelynek jelszava az volt: elegáns az, ami nem feltűnő. Az ennek jegyében tervezett bútorremekek, amelyeket a Schmidt cég sokszor Loostól már függetlenül, inkább csak az ő szellemében kivitelezett, idehaza is előfordulnak, de a tulajdonosok sokszor nincsenek tisztában bútoraik hatalmas eszmei és piaci értékével. Ezekért Bécsben a legelegánsabb galériákban több tíz-, néha több százezer eurót kérnek. Egy Loos által is preferált, s a Schmidt cég által készített vagy importált, kényelmes, angol bőrfotel – amelyet egykor a báró Dániel család vásárolt Schmidtéktől – például egy budapesti lakásban bukkant fel a könyv készítése során.
Bankpaloták
Az egyik legépebben fennmaradt magyarországi Schmidt-enteriőr a Magyar Nemzeti Bank tanácsterme. Az egykori Tőzsdepalota elnöki dolgozószobáját és több más bankszékház reprezentatív tereit ugyancsak Schmidt Miksa rendezte be a dualizmus korában, és a mai Külügyminisztérium 1909-ben épült régi épületszárnyában, az egykori Magyar Királyi Állami Számvevőszék palotájában is dolgoztak a magyarrá lett osztrák vállalkozó emberei.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.