Sok tényezőtől függ egy fotográfia ára

A Ludwig Múzeumban bemutatott Munkácsi-fotográfiák döntő részének leírásában szerepel a vintázs kifejezés. A szakma és a műkereskedelem szempontjából is kulcsfogalmat többféleképpen is definiálják: alapesetben azt jelenti, hogy a felvétel, illetve a negatív elkészülte után egy (más meghatározások szerint két) éven belül, a szerző által készített és szignált vagy valamilyen módon jelzett kópiáról van szó. A műkereskedelemben a vintázsfotók értéke általában az ugyanarról a negatívról készült bármilyen egyéb kópiákénak többszöröse. Egy-egy André Kertész- vagy Moholy-Nagy-vintázs ára százezer dolláros nagyságrendben is mozoghat, míg későbbi nagyításaik ennél jóval kevesebbért kelnek el.

Egy fotó árának alakulásában az eredetiség mellett szerepe van az alkotó nevének és szakmai rangjának, a kópia állapotának, élettörténetének (milyen gyűjteményekben szerepelt, mennyit fizettek érte korábban), példányszámának, a méretnek és még számos tényezőnek. Az eddig aukción legdrágábban eladott fotó a német Andreas Gursky (1955) 99 Cent II Diptychon című, 2001-es fotója. A kétszer 207x307 cm-es diptichon harmadik példányát 2007 februárjában a londoni Sotheby’s árverésén 1,7 millió fontért, vagyis több mint 3,3 millió dollárért adták el. Gursky rekordja azt is jól példázza, hogy mű kereskedelmi történetének milyen nagy szerepe van az ár alakulásában: a rekorder munka első példánya 2006-ban 2,25 millió dollárért, a második még ugyanabban az évben 2,5 millióért talált gazdára. KZs

Hazai pálya

Magyarországon a két legfontosabb, fotográfiai szakintézmény és kiállítóhely a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum és a budapesti Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház. A kereskedelmi galériák közül a nemzetközileg is komoly presztízst szerzett Vintage, valamint a Nessim azok a helyek, amelyeket elsőként említeni kell, ha fotóművészetről és -kereskedelemről esik szó.